Intermission

Avagy szünet… sajnálatos módon nem találtam olyan videót, amely e film tényleges „intermission” részétől kezdődne, úgyhogy tekerjétek 5:18-hoz, kivéve, ha valaki élvezni szeretné Pachelbel Kánon című darabját, amelyet szerintem mondjuk mindenki ismer, lévén komolyzenei sláger. ^^

A fő hírem ezúttal csak annyi, hogy aki még nem hallotta volna: hazamegyek karácsonyra! Ez szerintem elég örvendetes, annak ellenére (vagy azzal együtt) hogy végül is a lehető legkevésbé praktikus módon sikerült megoldanom. Először természetesen Finland Airlines-t meg Lufthansát nézegettem, de előbbire nem volt jegy karácsony környékére, utóbbi pedig kétszeres áron kínált mindent, úgyhogy végül is a China Airlines-nél maradtam, ami a következő útvonalat nyújtja: először is, dec 17-én reggel elmegyek Taipeibe; ott várok úgy 10-12 órát, és este elindulok Bécsbe, hogy aztán másnap reggelre érjek oda. XD Visszafelé hasonló az ábra: január 3, délelőtt Bécs, érkezés Taipeibe kora reggel, aztán hosszú várakozás, és este indulás Nagoyába.

Ezzel talán már választ is adtam arra, hogy miért nem írtam blogot olyan sokáig: valamivel el kell majd tölteni a várakozás hosszú óráit, és az írás erre egy remek eszköz. XD Különösen, hogy van wireless net a repülőtéren, úgyhogy szerintem egyszerre több bejegyzést fogok megírni és kapásból feltölteni, és a magyarországi téli szünetemről hasonló módon, várakozás közben fogok beszámolni. Persze bemehetnék Taipeibe, de igazából mivel 1. a repülőtér nagyon nem a városban van, elég hosszú út, 2. egyszer már elég hosszan (több mint egy héten keresztül, ha csak a tájfun idejét számoljuk) megnéztem, olyan nagyon nincs kedvem ott városnézni, 3. valahogy nincs nagy kedvem megint egy rakás taiwani dollárt váltani, ezért… Ehh, az emberek mindig annyira telhetetlenek: az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne, ha mondjuk Hongkongban, vagy Kuala-Lumpurban, esetleg Szingapúrban szállnék át, akkor simán elrepülne a 12 óra némi városnézéssel, de így… ^^”

Mindegy, azért a repülőtér környékén is lesz mivel eltöltenem az időt, az olvasás és írás egy nagyon jó módszer. :) Ráadásul lassan listát is kellene készítenem arról, hogy kikkel szeretnék összefutni otthon, mert már annyian vannak… persze vannak egyesek, akik prioritást élveznek, ugye. ^^

Úgyhogy képzeljétek ide az összes udvarias japán bocsánatkérést, de legközelebb valószínűleg a taipei repülőtérről jelentkezem – de addig is, néhány címszó előzetes gyanánt: karaokék továbbra is, vacsora Ishii-san barátaival, PSI prezentáció, zenekari próbán Mahler V. szimfónia, még pár „weirdo” megismerése, első alkalom életemben hogy konkrétan fizetnek nekem zenélésért, az inuyamai kastély, és még sok más egyéb…stay tuned!