Ééééés… immár ismét Japánból, ismét magyarul, és megint csupán egy héttel maradtam el az új bejegyzéssel!! ^^” Azt hiszem, ha
De mindegy, lássuk akkor, hogy mik is történtek múlt hét hétfő óta. Először is, a repülőutam egészen normális volt, bár elég meglepő módon, ezúttal kicsit más útvonalon jöttem vissza: ugyebár Magyarországra
Maga a repülőút a szokásos “unalmas, idegesítő és nem tudsz semmit se csinálni” fajta volt, azzal a különbséggel, hogy alatta több ízben is megnéztem egy tavaly szeptemberben bemutatott
Másnap valamivel jobban éreztem azt a bizonyos „jet lag”-et, mivel késő este értem haza, és nem aludtam valami sokat, mielőtt a PSI csoport-tagjaimmal elindultunk egy híres szentélybe (Ishida-jinguu) a Jingu-mae metróállomáshoz közel. Vicces módon, a szentély előtt találkoztunk K-chan és Ei-chan csoportjával (üzbegisztániak) úgyhogy együtt néztük meg a helyet, aztán elmentünk egy Book-offba, és számos új könyvvel lettem gazdagabb (mint Natsume Souseki Kokoro-ja és Bocchan-ja, vagy Sakaguchi Ango Daraku-ron-ja, nem is beszélve Kurimoto Kaoru Makai-suikoden-jéről XD), majd a Houraiten nevű híres étteremben angolnát ettünk, ami egyébként Nagoya egyik specialitása:
…és még ezután visszamentünk az egyetemre Enával, és elfogyasztottunk némi wagashi-t, azaz hagyományos japán édességet. ^^ Ennyi sétával és programmal képzelhetitek, hogy elég rendesen kifáradtam, különösen ha hozzáveszem a repülőutat és a várakozást Taipeiben, úgyhogy másnap nem nagyon tudtam effektíven tanulni. Viszont nagyon jó érzés, hogy a japán olvasási sebességem és „reading comprehension ability”-m érezhetően nagyot fejlődött az utóbbi időben! Most már egészen könnyen olvasom azokat a szakkönyveket – és regényeket!! – amik korábban csak baromi lassan mentek.
Ugyancsak mostanában, rászoktam arra, hogy abba az étterembe járjak ebédelni, ahol Paul dolgozik és együtt együnk, amint befejezi a melót. Az ottani konyhás nénik – akik közül az egyik Osakából jött, mert valami egészen fantasztikus Kansai-bent beszél :) – már ismernek is, és nagyon aranyosak, mert mindig adnak valami kis plusz ételt, egy-egy salátát, kimchit vagy gyouza-t. :) Pénteken Liam is eljött velünk enni, illetve hozott sört és ittunk, és neki is adtak valami sütemény-félét. Liammal mindig nagyon jó élmény találkozni, nagyon sokat nevettünk együtt.
Aztán péntek este a koreai barátommal (Kekkó-kun XD) találkoztam, akinek (mint igen sokaknak) hoztam egy kis ajándékot otthonról, majd elmentünk együtt vacsorázni. Ezután még a felesége is felhívott, hogy megköszönje a Milka-csokikat stb, és vasárnap küldött némi kimchit – egyelőre még nem igazi koreai gyártmányt, de már azt is megígérte – amit aztán Ákossal együtt fogyasztottam el a kollégiumában, közben csomót dumáltunk és életemben először kipróbáltam a Nintendo Wii nevezetű csodálatos videójáték-szerkezetet, ami a kollégiumuk közös szobájában mindenki rendelkezésére áll. :) Eszméletlenül hülye játékokat játszottunk együtt, úgyhogy megint csak majd’ halálra röhögtük magunkat közben. ^__^
Alapvetően azért mentem fel Ákoshoz, mert előző nap nála hagytam a laptopomat és még egy csomó egyéb cuccomat is. Mivel múlt szombaton úgy terveztük, hogy Paullal, Suyinnal és Ákossal megnézünk egy filmet együtt, úgyhogy vettünk némi italt, snacket stb és felmentünk hozzájuk a kollégiumba. Végül is a film nem töltődött le teljesen, így csak ittunk, dumáltunk és Suyin közölte, hogy most nem menekülök, el kell mennünk táncolni (ha még emlékeztek rá, decemberben beígérte hogy miután hazajöttem, megtanít). Így hát Ákossal hárman elindultunk Sakae-ba, és reggelig ott is maradtunk táncolni, annak ellenére, hogy nem történt különösebben szabályos tanítás, csak a szokásos disco-stílus, de ilyen társasággal még ez is szórakoztató volt.
Aztán, ezen a héten nagyjából minden nap egészen effektíven tudtam tanulni, aminek nagyon örülök, ugyanis Japánban telente nagyon nehéz reggel kikelni az ágyból. :( Csak gondoljatok vele: ahogy Magyarországon a házunkban, éjszaka itt sem fűtünk, viszont azzal ellentétben, itt nincs hőszigetelés sem. Tehát: éjszaka az ágyam egész kellemesen bemelegszik – jó vastag futon ^^ – viszont azon kívül borzalmas hideg van, úgyhogy az ébredés utáni első pillanatok nem túl kellemesek. De mostanában azt a gyakorlatot követem, hogy felkelek, bekapcsolom az eakon-t, aztán visszafekszem úgy tíz percre (persze ébresztőórát beállítva) és újra felkelek. Ekkor többnyire már megy.
A héten – emlékezetem szerint szerdán – este elnéztünk karaokézni Paullal, Xiao Bai-jal, és két kínai csajjal, akikkel most találkoztam először – az egyikük Xiao Bai „célpontja” (gondolom érthető :)), a másikuk viszont… hmm, úgy látszik ő engem szemelt ki célpontnak, legalábbis erősen dörgölőzött. XD (Ugye Petra, ezek után már olvashatok egy kis Ningen Shikkaku-t? XD Amit amúgy le is fogunk fordítani Ákossal közösen, ha jól jönnek ki a dolgok! *__*) Mindenesetre egy idő után a lányoknak el kellett menni part-time job miatt, úgyhogy mi is eljöttünk a bárból, és Paul közölte: vissza akar menni a kollégiumba nosztalgiázni egy kicsit, mire mondtam, hogy oké, menjünk. El is kerékpároztunk oda és megittunk egy italt a kertben, és újfent szembesültünk azzal a ténnyel, hogy mennyire más lett ez a hely, mióta a mi évfolyamunk elköltözött: ha mi itt laknánk, akkor este is valami buli zajlott volna, ehhez képest a hely egészen csendes volt. ^^
Pénteken ebédidőben Sakaéba mentem Carlossal, mivel arrafelé van valahol a legolcsóbb sushi tabehoudai (vagyis „annyit eszel, amennyit akarsz” hely) Nagoyában. Nos, végül is sajnos nem találtuk meg a helyet, pedig még térképpel is egyeztettem, így Osu-Kannonba mentünk ebédelni, de még így is nagyon kellemes volt találkozni, mivel nem láttam már időtlen idők óta. Holnap (azaz vasárnap) egy japán barátom meghívott, hogy menjünk el az akváriumba, úgyhogy elhívtam Carlost is (és jön még egy üzbegisztáni srác, Ákos és egy Ania nevű lengyel lány).
De úgy látszik, nagyon sokat ugrálok az időben, ugyanis kihagytam még a tegnap (péntek) estét, mikor is Faisallal és Paullal felmentünk Kong-sanhoz (egy koreai srác) inni egy kicsit, és ebből az alkalomból, mint már korábban többször is, csináltam nekik forralt bort, ami egyébként roppant egyszerű és logikus ital, de érdekes módon Ázsiában nem igazán ismerik.
És itt volt még a mai nap, ami egészen kivételesen nagyszerű volt, ugyanis Tetsuro-ékhoz voltunk hivatalosak egy bulira, illetve inkább „party”-nak kellene neveznem, mivel ebédidőben tartottuk és némi chuuhai-t (édes japán alkoholos ital) leszámítva alkoholos ital nem nagyon fordult elő, viszont többféle ételt készítettünk és fogyasztottunk el ^o^. Természetesen Tetsuro-nak és Naominak is hoztam ajándékot, és a többieknek is beígértem a következő alkalomra, mikor találkozunk (nekik ezúttal azért nem hoztam, mert nem tudtam, hogy végül is kik lesznek ott). Említett többiek egyébként Ákos, Ania, Israel, Mari, Hoshino-san (egy kínaiul és koreaiul remekül beszélő lány, akivel eddig kétszer találkoztam) és Joseph voltak :). Remekül elbeszélgettünk és elszórakoztunk, egyszóval újfent fantasztikus élmény volt. ^_^
Nos hát, a tanulás mellett nagyjából ennyi említésre méltó dolog történt az elmúlt két hétben – mint látható, továbbra is remekül elvagyok itt ^o^. Könnyen elképzelhető, hogy a közeljövőben beiratkozom 修士-kurzusra, ha nem most vesznek fel, akkor a következő félévben felvételizek és jövő márciusban kezdem (ez utóbbi azért tűnik jónak, mert 1. több időm van az előzetes kutatásra és
Legközelebb próbálok a jövő hétvégén írni, addig is sziasztok!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése