Május 13. Kínai diákok welcome partyja
Történt egyszer idén május elején, hogy Yang Xiaoping, egy kínai lány, aki ugyanabban a tanulószobában van, mint én, és PhD-t végez a jogi karon, említette, hogy hamarosan tartanak egy welcome partyt az újonnan Nagoyába érkezett kínai ryuugakusei-eknek (vagy ez esetben inkább liuxuesheng-et kellene mondanom XD), és hogy nem csellóznék-e egy keveset ezen az alkalmon. Az ilyen felkéréseknek sohasem tudok ellenállni, így természetesen igent mondtam, és az is felmerült, hogy ha már a kínai nyelvtanulás az egyik hobbim, akkor mondhatnék néhány szót bemutatkozásként. Végül is a party napja pont vasárnap volt, így reggel a kínai nyelvórámon összedobtunk egy kis beszédet a tanárommal, aztán mikor megjelentem a csellómmal és csak annyit mondtam, hogy „大家好”, máris kitört az üdvrivalgás XD Csakugyan, az egyik ok, ami miatt nagyon jó kínaiul tanulni, az az, hogy a kínaiak nagyon értékelik – bármennyire is népszerű manapság ez a nyelv, még ma sem számít hétköznapinak, hogy a külföldiek képesek legyenek értékelhetően kifejezni magukat rajta. Úgyhogy egészen kellemes alkalom volt, egész jól el tudtam beszélgetni néhány emberrel, meg összefutottam egy-két régi ismerőssel is…
Június 26. Nagai-san féle koncert és party
Nagai-san nem olyan közeli barátom, de igencsak kedvelem őt, és időről-időre fel-felbukkantunk egymás történetében. Ez legutóbb idén június végén következett be, amikor is felhívott, hogy nem segítenék-e Kanako, a barátnője énektanárának egy koncertjén, amelyet így ingyen meghallgathatok, sőt, ha ráérek, később meghívnak egy partyra is, megünnepelni a jól sikerült alkalmat. Én természetesen igent mondtam, különösen, hogy Kanako családja korábban végtelenül kedves volt velem, s egyébként is: minden ilyen jellegű alkalomra kapható vagyok. Szóval a zongorát végül nem kellett mozgatnom, csak a jegyeket kellett szednem Kanakoval együtt, ami azért volt érdekes, mert egyes japánoknak nem jut el a tudatukig, hogy a külföldi is lehet jegyszedő, így sokan kapásból Kanako-hoz mentek oda… XD De semmi baj, legalább ennyivel is kevesebbet kellett dolgoznom :P
Ami magát a koncertet illeti, Kanako tanára tényleg nagyon jól énekel, egy zongorakísérővel és egy férfipartnerrel hármasban adtak elő, természetesen a férfi csupán vendégként jelent meg – mégpedig nem más darabban, mint Puccini Pillangókisasszonyának egyvelegében! :O Hihetetlenül érdekes volt ezt a japán ihletésű, de olasz – és ezúttal is olaszul énekelt – operát ilyenformán, három japán zenész előadásában látni. Később megkérdeztem Yumikótól, hogy nem volt-e furcsa érzése ettől a műtől – például a Said-i „orientalizmus”, vagy esetleg a kulturális imperializmus jeges lehelete nem futott-e végig a hátán, vagy nem volt valami, amit japánként furcsának érzett, ami a zeneszerzős és szövegíró külföldi mivoltának tudható be – de azt válaszolta, hogy semmi különös, csak annyi volt a benyomása, hogy mennyire jó zene ez a darab… lehet, ha Said meghalt volna, már ettől forogna a sírjában. :P
(Balról jobbra: Nagai-san, tenor énekes, zongorista, Noda Hiroko a.k.a. Kanako tanára, én, Kanako)
Június 29. Atsuko Tenma szólóhegedű-estje
Ezen alkalom leírásához pedig csupán egy e-mailt idéznék, amit Anyának írtam – és újfent szeretnék rámutatni arra, hogy mennyire érdekes is tud lenni az élet…
„Emlékszel, mikor 2005 augusztusban Romániába mentünk megnézni a festett kolostorokat, és ebből az alkalomból elnéztünk a román zeneszerző, Ciprian Porumbescu szülőházába is? Szóval ott hallottunk egy történetet, mely szerint egy japán hegedűművész-nőnek, aki egy Stradivari hegedűt használ, annyira megtetszett Porumbescu „Ballada” című műve, hogy bemutatta Japánban, egyébként pedig ő is elzarándokolt a szerző szülőházába (és még valami televízió-műsort is csináltak ebből az alkalomból, ha jól emlékszem)?
Nos, tegnap este a háziuram meghívott egy hegedű szóló-koncerte a Shirakawa Hallba, ahol mit gondolsz, kit hallhattunk? Tenma Atsuko-t, vagyis pontosan azt a bizonyos hegedűművésznőt, aki annak idején Porumbescu házában járt a Stradivarijával együtt! Egészen mulatságos érzés volt belegondolni, hogy akkor, 2005-ben, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt a bizonyos előadót élőben is fogom hallani, ráadásul teljes szólóban ugyan, de eljátszotta a Balladát is! Elképesztően érdekes tud lenni az élet. Azt hiszem, mindezt akár tekinthetem névnapi ajándéknak is, bármennyire is nem tartom a saját névnapomat.”
Egyelőre ennyit mindezekről :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése