Megintcsak nagyon régen írtam, ezért ismételten bocsánat, akkor hát nézzük mik történtek mostanában, vagyis az elmúlt jó pár héten ^^
Előkészületek Kínára
A vízumot legalábbis megkaptam, de még számos dolog hátra van, például igaz, hogy nem létezik kötelező oltás azok számára, akik a népi Kínába mennek, de ettől függetlenül erősen ajánlott az elővigyázatosság, úgyhogy elmentem egy kórházba, és hepatitis A és B elleni védőoltást kértem, melyek ára egyenként úgy 3000 yen körül mozog. Szerencsére malária elleni gyógyszerre nincs szükségem, mivel nem megyek Yunnanba (ami ugye már Mianmarhoz és Kambodzsához esik közel). De mindezek mellett még biztosítást is kell kötnöm, meg ajándékokat vennem, stb Úgyhogy az előkészületek folytatódnak tovább, melyek közül az egyik leg-kellemesebb egy újabb lépésem a tiszteletbeli kínaivá válás felé: az a tény, hogy regisztráltam a 人人网 (RenRen Wang) nevű közösségi oldalra, amely olyasféle Kínában, mint az iwiw MO-n, vagy a Facebook nemzetközi méretekben (mely utóbbi használata a Kínai Népköztársaságban blokkolva van - akárcsak a YouTube… :dirr:), azzal a különbséggel, hogy ez kifejezetten a kínai egyetemisták és főiskolások számára lett kialakítva – és Paul elmondása szerint én vagyok az első külföldi, akit ezen látott XD Btw, Pault annak idején erősen leszidta a barátnője, mikor utóbb ő is regisztrált rá, és feltűnt neki, hogy Paul RenRen-es ismerőseinek 90%-a nő, és mindegyik igazi ribancnak néz ki… XDDD nos, nem tagadhatom, hogy esetemben is hasonló a helyzet, nagyjából 95/5%-os női/férfi arányokkal, melynek magyarázata az az egyszerű körülmény, hogy az itteni kínai barátaim mellett olyanokat adtam az ismerőseim listájához, akikkel van esély rá, hogy össze tudunk futni Lanzhouban/Sanghaiban – és ilyen esetekben az ember nyilván szívesebben lóg együtt lányokkal, nemde? :P (Arról nem is beszélve, hogy el-elchateltünk elég sokukkal, és nagy örömmel vettem észre, hogy igaz h magamtól elég nehezen tudok kínaiul fogalmazni, de amit nekem írnak, azt túlnyomó többségben könnyen megértem még akkor is, ha néha nem tudom helyesen kiejteni. Paradox, hogy a kínai nyelvben az írás-olvasás messze könnyebb, mint a beszéd. Képzelhetitek…)
Vasárnapi buli Ákosékkal
Július 19.-e úgy kezdődött, hogy Ákos meghívott hogy menjek el ebédelni a román étterembe vele, Yukival, a Haruna nevű japán lánnyal és a húgával, továbbá egy Henny nevű indonéziai lánnyal. Én, ismerve az említett étterem nem túl baráti árait, továbbá azt a körülményt, hogy a nosztalgikus ízek varázsát leszámítva annyira nagyon azért nem finom, először egy kicsit vonakodtam az ötlettől, de aztán végül is elmentem oda – és milyen jó, hogy így történt! Először is, ebédidő révén tabehoudai volt, és így egészen olcsón kijött a dolog – kellemes érzés igazi kenyeret és az otthoni süteményekhez jobban hasonlító sütiket enni! (Egyébként, ha valami hiányzik néha errefelé, az a normális kenyér. Be lehet ugyan szerezni, de felháborítóan drága, úgyhogy akkor már inkább rizs – ami pedig az otthoni rizsnél finomabb nagyságrendekkel.)
És amin tényleg nagyon ledöbbentem. A Haruna nevű lány húga, Shiori, tud magyarul, mivel magyar szakos az Osaka Egyetemen. O__o Egészen elképesztő érzés olyan japánnal találkozni, aki magyarul beszél – legtöbben még a nevemet se tudják rendesen kiejteni, nem hogy magyarul szóljanak hozzám!!!
(Kitérő: a „Peter” név angolos kiejtésének japán átírása ugyanis ピーター, magyarul „Píítáá”, az én nevem magyar kiejtést követő japán átírása viszont ぺーテル, azaz „Pééteru” (az utolsó
E kitérő után visszakanyarodva Shiorira: hát tényleg nem egy mindennapi lány, egyébként Ákos legjobb barátjának, Rolandnak a barátnője (legalábbis volt, mert azt hallottam, hogy a közelmúltban Skype-on szakítottak… XD mire nem jó a modern technika?! :dirr:) és volt már Magyarországon, sőt Erdélyben (Nagyváradon) is, továbbá most szeptembertől megint megy egy évre. Arra a kérdésemre, hogy mi indította arra, hogy pont magyarul kezdjen tanulni, nem igazán adott világos választ. ^^” (Mielőtt megrohannának a kérdések: az én japán-orientációm tökéletesen világosan megválaszolható, de némiképp személyes történet, ezért erről majd egyszer később. :P Sőt, az újabb kutatási elképzeléseim fényében talán az egészen közeli jövőben~)
Ha már magyar-orientációk: Ákos megtanította Yukinak a „töltött káposzta” szót, melyet stílusosan „tőtött kápszotaanak” ejt, ezzel mindig óriási ujjongásra és röhögésre késztetve bennünket. XDDD És természetesen megtanulta a bizonyos rétegekben szó végi hangsúlyként használt, b-vel kezdődő és „meg” igekötővel végződő szókincset is, amely elmaradhatatlan tartozéka nyelvünknek a XXI. század elején. :P
Szóval, ebédidőben remekül elvoltunk, aztán elmentünk Sakaéba reszelt jeget enni (elképesztő forróság volt ezekben a hetekben, és mivel a lakásunk a tetőtérben van, ezért nálunk otthon ez még kritikusabb), majd ahogy beköszöntött a délután, továbbindultunk Nagoya Station környékére vacsorázni – egy yakiniku, azaz sülthús-étterembe, ahol még némi lóhúst is megkóstolhattunk. Ja és poénból csomót fűztem Yukit, aki ennek nem örült annyira. XDDD Henny viszont tényleg nagyon aranyos: mint itteni indonéziai diák, természetesen ismeri Faisalt is. ^^
Az estebéd után pedig el szerettünk volna menni valamilyen különleges kávézóba, például neko-caféba (ez egy olyan hely, ami tele van rakva macskákkal, és ezekkel lehet játszani/simogatni. Én még nem voltam ilyenben, de Ákos igen, aki szerint az itteni állatok annyira lomhák és békések, hogy biztos bedrogozták őket. :dirr:) vagy maid-caféba (az ilyenekről már írtam tavaly június környékén). Ehhez képest végül is Gundam-caféba mentünk… XDDD a MOBIL SUIT GUNDAM leginkább a japán tömegkultúrában otthonosaknak mondhat valamit, úgyhogy röviden: a Gundam leginkább az amerikai Transformers-re emlékeztet, egyfajta mechát, tehát óriás humanoid harci robotot jelent. Ezek első ízben a 70-es évek környékén jelentek meg egy anime-sorozatban, és azóta elképesztő mennyiségű manga, anime, regény, számítógépes játék, film stb készült róluk – azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy a Gundam-franchise mára már a japán kultúra része, akárcsak az Evangelion. :) És ahogy mindennek, a Gundam-nek is szenteltek kávézót, mely tele van pakolva poszterekkel és robot-figurákkal XD. A magam részéről nem vagyok rajongója ennek a történet-láncolatnak, még egyetlen egyet sem láttam az ezernyi Gundam-sztoriból (bár a Turn a Gundam és a Gundam SEED valaha szerepelt a terveim között ^^”), de mint látható, nagyjából képben vagyok afelől, hogy miről van szó, és egyébként is: mindez akkora poén, hogy nem is nagyon kell érteni belőle semmit, hhaha. Pl az italok (Gundam-koktélok) nevei rendkívüli fantáziadússágról tanúskodnak, de a tartalmukat nem árulják el, mert az 軍事の秘密-t, vagyis katonai titkot képez (hehehe). Szóval poén a hely, még ha nem is anime-kedvelő valaki, a vicc kedvéért akkor is érdemes elmenni, ha erre járunk. ^^
Misfits, hosszú idő után…
Úgy alakult, hogy múlt szerdán hosszú idő után ismét összeverődött mindenki a Misfits nevű, Ági által is meglátogatott bárban, amely Nagoya (és valószínűleg Japán) legolcsóbb nomihoudai-aként is ismeretes. ^^ Ez az alkalom meglehetősen mulatságosan kezdődött: Ieda hívta meg Pault, miután véletlenül találkoztak egyik nap a GSID előtt, és mondta neki, hogy elég sok mindenki ott lesz az ismerősei közül, többek közt a Kaikanból is. Paul reakciója erre az volt, hogy esetleg elnéz, ha a Pak nevű kínai-koreai lány is eljön, akit az új munkahelyén ismert meg. (Tényleg, nem is említettem, hogy mostanában Paul egy duty-free shopban dolgozik Shin-Sakae környékén.) Mellesleg utóbb megjegyezte nekem, hogy Ieda tényleg teljesen retardált, mivel annak ellenére, hogy meghívta legutóbb, gyakorlatilag semmit sem beszélgetett vele ott, most pedig újra meghívta szerdára és szombatra is. ^^”
Whatever, a Misfits nyitott mindenki előtt, és miután még egy csomó barátom, többek közt Victor is, a valószínű résztvevők közé került, úgy döntöttem, megyek – és tényleg remek volt! Korábban előfordult már néha, de most hatványozottan érvényesül, hogy a bárban tartózkodók jó 80%-a ismerősöm vagy barátom volt – és mindez egészen fantasztikus érzés! Találkoztam pl Hiko kínai barátaival, és összehaverkodtam egy Robert nevű amerikai sráccal, akinek az a különleges ismertetőjele, hogy szintén Mahler-rajongó!!! ^o^ Patrik óta nagyjából az első ilyen barátom, meg is beszéltük, hogy jövő héten össze kell jönnünk egy kis zenét hallgatni :).
Hiko születésnapja
Amely múlt szombaton került ünneplésre, és egy meglehetősen hosszú nap volt. ^^ Először is délben elmentem Osu-Kannonba ajándékot keresni neki, és végül is egy Durarara!-s pohár mellett döntöttem. Aztán összefutottam Tao-val, Wanggal, Kimmel és Shin-channal, és végül is befutott Hiko is. Alapvetően azért mentünk el aznap Osu-ba, mert egy animés eventet szerettünk volna megnézni, amelynek lényege annyi volt, hogy a beöltözött őrültek hada szépen sorban keresztülvonul Osu-n, és a köréjük verődött még őrültebb emberek fotókat készítenek róluk. :)
Miután ez megvolt, ellátogattunk Tao-ék lakására, és némi pihenés után következett egy meglehetősen híres étterem, a マウンテン – ez a „mountain” szó japános átírása (ma-u-n-ten), és az a vicc benne, hogy a „ten” kanjival írva boltot, éttermet stb jelent. Ennek a névnek az az egyszerű magyarázata, hogy ebben az étteremben elsősorban különböző spaghetti-féleségeket lehet enni, és akkora adagokat adnak, mint egy hegy. A „különböző spaghetti-féleségek” alatt amolyan Harry Potter-es „Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé”-jelleg értendő: magyarul vannak egész konszolidált fogásaik, pl sonkás, gombás, tintahalas stb – de mit kezdjen a konvencionális ízlés a maccha vagy a miso-ízű spaghettikkel??? XD Vagy azzal a fagylalttal, amely édes paradicsom-darabokat tartalmaz? ^^”
Whatever, mire ide jutottunk, a résztvevők létszáma tizenegyre dagadt, magába foglalva a Xiaona nevű dél-kínai lányt, Victort, egy koreai srácot, és Seki-sant meg a fiát (aki tizennégy éves létére magasabb, mint én… ^^”) is!
Apróság, de muris: mikor Seki-san megkérdezte, hogy hogy hívják Doraemont (ez a figura legalább annyira híres Ázsiában, mint Mickey Mouse nálunk) kínaiul, a kínaiakkal együtt vágtam rá, hogy 机器猫, óriási derültséget idézve elő ezzel a jelenlevők körében :) aztán Hiko ösztönzésére beleénekeltem ebbe a dalba:
… rövid időre képszakadást idézve elő ezzel Wang-nál. ^^
Faisal, Paul meg én; továbbá Ákos, pia és a temető
Előző vasárnapra alapvetően nem terveztem semmi programot, csupán annyit, hogy elmegyek a Tachiyába, veszek pár cuccot és ebédet készítek, aztán takarítok és rendezgetem a dolgaimat. Ehhez képest Faisal beállított úgy délelőtt 11:00 körül, és közölte, hogy most el fogunk menni hármasban egy thaiföldi étterembe. XD Faisal egyébként tényleg elképesztő: egyszer már említettem, de újra és újra megnyilatkozik, hogy gyakorlatilag minden egyes éttermet ismer Nagoyában, a leg-eldugottabb helyeket is. ^^ Pl ez a bizonyos thaiföldi CUCC sem valami óriási nagy szembetűnő helyen van Sakaében, hanem az egyik kisebb mellékutcában – hogy hogy talált rá anno, tényleg nem tudom. O_o A lényeg, hogy elkerékpároztunk Sakaébe, és élveztük az említett étterem elképesztően finom menüit és viszonylag mérsékelt árait (800-900 yen egy leves+főétel+saláta+desszertből álló szettért, plusz nomihoudai az italokra, melyek között Thaiföld egyik nemzeti itala, a mangó-lé is ott van, és elképesztően finom ^^ sőt alapvetően jégkrém-tabehoudai is szokott lenni, de most sajnos kifutottak a jégkrémekből. :( /Btw ezt a két szót annyit használom, hogy talán már mindenki emlékszik rájuk, de a biztonság kedvéért: nomihoudai = „fizetsz egy összeget és annyit iszol amennyit akarsz”-rendszer; tabehoudai = ugyanaz étellel. Nem tudom, létezik-e erre magyar szó./)
Ezután elmentünk egy közeli karaoke-bárba, ahol remekül elvoltunk késő délutánig – Paul rávett, hogy menjek át a mellettünk levő szobában bulizó négy japán lányhoz, én meg megtettem és énekeltünk együtt egy kicsit – vicces, tényleg nehezen tudom megállapítani bárki korát: azt hittem róluk, hogy egyetemisták, ehhez képest kiderült, hogy középiskolások voltak O_o, és én vagyok az első külföldi, akivel beszéltek XD.
Aztán estefelé elmentünk a Saizeria nevű olasz étterembe vacsorázni – mint a szüleim megjegyezték, mi aztán tudunk élni! :) – és miután hazajöttünk, Ákossal találkoztunk és elmentünk a közeli temetőbe inni, miközben az élet értelméről filozofálgattunk. ^^
Előző hétvége: zenekari próba vidéken
Arról korábban is tudtam, hogy koncentrált zenekari próbát fogunk tartani valahol Nagoyán kívül, de az meg se fordult a fejemben, hogy ennek helyszíne Naganohoz, vagyis a Japán-Alpoknak nevezett hegységhez esik közel – konkrétan, Aoki-sensei vidéki háza!! O_o Újra és újra megerősödik bennem, hogy az ügyvédek Japánban egyáltalán nem szegények: ismeretes, hogy a terület itt mennyire drága – nos Aoki-senseinek nem csak a nagoyai háza akkora, hogy az egyik szobájában elfér a teljes zenekarunk, hanem még ilyen villája is van, sőt, nem is ez az egyetlen: állítólag van neki egy valahol a tengerparton is. XD Tényleg elképesztő, akárcsak a tagjaink kedvessége: a teljes hétvégi ellátásért (amely magában foglalta az étkezéseket, onsen-látogatást és utazási költséget is, amelyek egyike sem két fillér) pusztán egy jelképes összeget kértek tőlem azzal a jelszóval, hogy diák vagyok. ^^” Egyébként az egész nagyon remek volt: igaz, hogy ez a vidék még nem egészen Nagano, tehát azért annyira nem magával ragadóan gyönyörű, tehát annyira nem az Alpokra, mint inkább a Kárpátokra hasonlít – de akkor is, nagyon kellemes volt ilyen természetközeli helyre kimozdulni. Egyébként ezekben az erdőkben nem csak a nálunk megszokott állatokkal lehet találkozni, hanem állítólag majmokkal is :).
Ogawa-san magával hozta a menyasszonyát is – egy Leila nevű ukrán lányt! O_O Hogy ők ketten hogy jöttek össze, az valószínűleg egy újabb elmesélésre váró történet, de az az érzésem, Leilának nem sok mindent kellett maga mögött hagynia – végül is nulla japán nyelvtudással és erről az országról való minden ismeret nélkül döntött úgy, hogy ide fog jönni. Érdekes életek vannak, komolyan.
Ami még érdekes, az az, hogy játszani fogjuk Berlioztól a Fantasztikus Szimfónia második tételét, a Bál-t, amit Ishiwata sensei írt át vonószenekarra és hárfára. ^o^ Ez a zene akkora oltás annak a bizonyos csajnak, hogy elképesztő – nem is annyira ez a része, hanem az utolsó tétel, nagyobb poén mint Ady „Elbocsátó szép üzenet”-e. XDDD Hogy valaki úgy írja be a nevét a zenetörténetbe, sőt, az európai kultúrtörténetbe, hogy a korai romantika egyik legnagyobb zeneszerzője „démonok orgiájára való céda”-ként ábrázolja egy teljes zenei irányzat programadó művében… :PPP
Egyelőre ennyit, legközelebbig mindenkinek minden jót!!!
