Taiwani ételek-italok

Szóval ami az ételeket illeti. Hát vannak rendesen, csak az a kérdés, hogy választja ki/dönti el az ember, hogy melyiket szeretné… ^^” Ugyebár angol étlap viszonylag kevés helyen van, tehát?

Én ezt alapvetően kétféle módon, pontosabban azok kombinációjával oldottam meg. Először is, mondjuk az is dívlik pár helyen, hogy mint Japánban, megmintázzák az életeket műanyagból és kiteszik a kirakatba, mint vmi referencia-anyagot XD. De itt általában inkább az jellemző, hogy az ételek képe van kirakva. Úgyhogy ez már alapvetően egy nagy segítség volt a választásban; emellett ugye oda vannak írva a neveik kínaiul; nos, itt pedig gyakorlatilag a kanjik alapján döntöttem. Mint gyakran Japánban is: még ha nem is tudom elolvasni egy étel nevét, az világos az írásjelekből, hogy marhahús, disznóhús, zöldség, leves; kisütve, főzve, pirítva stb. Szóval ennek alapján már nem nehéz eldönteni, hogy mit szeretne választani az ember; ha valaki számára a kanjik nem ismeretesek, akkor pedig marad a választás a kép alapján. Ha nincs kép, csak kanji, és nem ismered a kanjikat… akkor vagy jön a kaland, és ráböksz valamire, vagy „ön a leggyengébb láncszem, viszlát” XD.

Hadd kezdjem egy híres itallal, amelyet úgy hívnak, hogy 珍珠奶茶, magyarul „Pearl Milk Tea”, tehát „Gyöngy-tejes-tea”. Ennek a lényege, hogy kb hasonló arányban keverik össze a tejet a zöld teával, és a „gyöngyök” az alján, tapiókából készülnek. Ehhez jó széles szívószálat kap az ember, hogy a „gyöngyök” is felszívhatóak legyenek. Én hideget ittam, de van meleg változata is; érdemes még tudni, hogy ez az ital Japánban nagyon drága, úgy 400 yen (!), én Taipeiben úgy 50 TWD-t (kb 150 JY) fizettem érte. Magánvélemény, de nem ízlett olyan nagyon; kicsit furcsa számomra az ötlet, hogy egy italba szilárd halmazállapotú anyagot helyezzenek. Úgyhogy ezt különösebben nem ajánlanám senkinek, bár kétségtelen, hogy Taiwan egyik nagy nevezetessége, ahogy pl Koreában a kimchi. XD

Valószínűleg ez ihlette az egyik taiwani üdítőitalt, amely se nem szénsavas, se nem rostos; különböző gyümölcsízekben kapható, és a hirdetés szerint „valódi gyümölcsdarabokat találsz benne” – ja, persze… ez az üdítő, de főleg a „gyümölcsdarabok”, annyira látványosan mű, annyira Monsieur Tricatel gyárában készült (ha vki nem érti ezt az utalást, az gyorsan menjen megnézni Louis de Funes Szárnyát vagy Combját című filmjét ;)), hogy az már tragikus… a nevére nem emlékszem, de elég jellegzetes látvány, úgyhogy messzire kerüljétek el!

Ha már taiwani üdítő, akkor Damask Rose Tea! Ez annyira fantasztikus, hogy nem is értem, miért nem híresebb nemzetközileg, és miért nem lehet kapni pl Japánban. Mint az a nevéből is kitalálható, rózsateáról van szó, amely fél literes kiszerelésben kapható. Tényleg csodálatos frissítő, nem túl édes, és valódi rózsaszirmokat használnak a készítéséhez. Nekem mondjuk a rózsa amúgy is a kedvenc virágom/illatom, de ilyen formában is odavagyok érte ^^ na igen, ez az ital fog hiányozni Taiwanról… T_T nem csoda, hogy naponta úgy 3-4 üveggel mindenképp elfogyasztottam, mint arról ez a kép is tanúskodik:

Legutóbb tavaly szeptemberben, Tokióban tudtam igazán jó ráment enni; nos, most végre Taipeiben újra tudtam élni ezt az élményt. Persze itt az ilyesféle tésztát 麵-nek (mian) nevezik, de attól még nagyjából ugyanarról van szó: olyasféle, mint az otthoni húsleves, csak másféle – és jó sok – tésztával, meg sürejével, amit az ember evőpálcikával elfogyaszt, aztán kikanalazza a levét. Annyi a különbség a japán rámenhez képest, hogy ott maga a tészta is elég ízletes, úgyhogy a lé-kikanalazást lehet utoljára hagyni – ehhez képest itt érdemes egyszerre enni a kettőt, úgy sokkal finomabb – de így viszont épp olyan isteni, mint az a bizonyos tokiói rámen volt tavaly… *aa, nosztalgia…*

Egyébként egyáltalán nem könnyű változatosan étkezni Taiwanon, ugyanis többnyire vagy valamilyen fajta mian-t választ az ember, vagy 飯-t (fan), azaz olyan ételt, ami „hús-főétel – saláta – leves” kombinációból áll – ezeken belül persze nagyon sok féle van; és én személy szerint elkerültem a nagyszámú japán éttermet, hiszen az ottani ételekből otthon annyit eszem, amennyit akarok. Mindenesetre, pár fénykép, ezúttal fan-félékről:

Még egy híres taiwani étel a三杯雞 (San Bei Ji), vagyis a „Hárompoharas Csirke”. Ennek a neve onnan ered, hogy a mártásához egy pohár rizsbort, egy pohár szójaszószt és egy pohár szezámmagolajat használnak fel. Nagyon ízletes, tudom ajánlani mindenkinek – szokták mondani, hogy az otthoni kínai gyorséttermekben kapható ételeknek közük nincs a valódi kínai konyhához, de őszintén szólva ez a Sanbeiji engem kifejezetten emlékeztetett az egyik otthoni kínai étterem egyik ételére…

A kínai sütemények és édességek általában nem örvendenek különösebb népszerűségnek, és alapvetően nincs is olyan igazán híres kínai édesség (na jó, a sült banánt és hasonló izéket leszámítva). Taiwannak viszont van egy nevezetes desszertje: az ananászos sütemény, amelyről eddig sehol máshol nem hallottam – kissé emlékeztet az otthoni almás pitére- persze a nyomába se érhet annak, különösen a nagymamám-félének :) – de azért egyáltalán nem rossz!

Végül egy érdekes gyümölcs, amit Joyce szerint „ 火龍淉” (Huo Long Guo)-nak, magyarul „Tűzsárkány-gyümölcs”-nek hívnak (az angol neve egyszerűen "Dragon Fruit"). Elsőre inkább úgy néz ki, mint valami gyökér, de belülről olyan, mint a kiwi, ízre és állagra is, csak ennek fehér a húsa – mikor odafelé menet a repülőgépen is adtak ilyet, azt hittem, ez valami különleges kiwi lehet. :)

És utolsó utáninak egy érdekesség, ami egyáltalán nem taiwani specialitás, sőt, maga a nemzetköziség. Szerintem mindenki kitalálja, hogy mi ez:

Ennek a tulajdonképpeni érdekessége csak annyi, hogy a neve kínaiul van ráírva: 可口可樂, a következőképpen olvassuk: Kekou Kele, ejtsd kb: „Khő khó khő lö” XDDD

Mára ennyi, vége az ünnepnapoknak, vissza a japán ételekhez, kezdődnek a dolgos hétköznapok!!! :)

Utolsó hét Taiwanon

Miután visszajöttem Taipeibe, szerencsére végig jó idő volt, úgyhogy most már meg tudtam nézni azokat a dolgokat, amik korábban elmaradtak a tájfun miatt. (Egyébként ez tényleg jó nagy tájfun lehetett, még Carlos is olvasott róla az Economistben…) Amiről eldöntöttem, hogy mindenképp látnom kell, az a Yeliou Geo-Park, amely különleges sziklaképződményeiről híres. Valószínűleg egy földrajzosnak különösen érdekes lehet az is, hogy hogyan keletkeztek ezek a sziklák (tippem: a szél és víz szép lassan, úgy pár millió év alatt kimosta a gyengébb köveket, így csak az erősek maradtak meg) én azonban egyszerűen csak gyönyörködtem bennük. :) Arra azért kíváncsi lennék, van-e valamilyen legenda arról, hogy hogy keletkeztek… xD

Szerencsére a park sokkal nagyobb, nem csak a fényképeken látható kis részből áll, amellyel a lustább látogatók általában be is érik – hanem el lehet sétálni egészen a félsziget csúcsáig, és a különleges alakú sziklák végig folytatódnak – megint csak nem olyan zsúfolt a környék, egy idő után, egyedül sétálgatva egészen az az érzésem támadt, mintha ez a hely Roland Topor rajzaiból lépett volna ki, különös tekintettel a La Planète Sauvage című film háttereire…

Aztán fel lehetett sétálni egy hegyre…

…és elmenni a félsziget csúcsán található kilátóhoz, amely remek rálátást biztosít a tengerre.

Röviden, Yeliou fantasztikus hely, kihagyhatatlan, ha valaki Taiwanra jön. Mondanom sem kell persze, hogy fürödni itt se szabad.

Aztán, ahova kétszer is elsétáltam, az a Yangmingshan Nemzeti Park. Ez mondjuk nem annyira magával ragadó élmény, mint mondjuk Taroko, de nagyon közel van Taipeihez, és kellemes erdei sétákat biztosít. A taipei-iek általában úgy járkálnak ki ide hétvégénként, mint ahogy mi szoktunk sétálni menni a Budai hegyekbe, a Velencei-tóhoz, vagy épp a Budakeszi Vadasparkba. Sőt, gyakran össze lehet találkozni itt sziesztázó emberekkel is, akik csak leheverednek valamelyik padra, és már alszanak is. :)

Ami számomra innen különösen érdekes volt, az a Datun-i Vízesések környéke: mint a neve is mutatja, itt egy csomó kisebb-nagyobb vízesést lehet látni a fák árnyékában, óriási sziklákkal, mohos hidakkal… az embernek H. P. Lovecraft prózaverse, az Emlékezet juthat eszébe erről a környékről, legalábbis nekem kapásból az ugrott be. ^^”

Ezután a maradék napokat nagyrészt ajándékvásárlással és pihenéssel töltöttem; de elnéztem még Keelungba, az északi part legnagyobb kikötőjébe, ahol is egy Heping (kínaiul "Béke") nevű szigetet szerettem volna megtekinteni, de mint kiderült, sajnos le volt zárva vmi miatt, úgyhogy erről a programról lemaradtam. Ami viszont érdekes: ahogy Brassóban, úgy láthatólag Keelungban is utánozzák Hollywoodot XD:

Pihenésképpen voltam még a Baisha-wan, magyarul „Fehérhomok-öböl” nevű tengerparton, ami - kivételesen - fürdésre kijelölt terület: egy homokos tengerpartról van szó, ahol nem csináltam fényképeket, de, mások képeiből választva egyet, nagyjából így néz ki:

Ami az ajándékokat illeti, egy-s-más akadt az otthoniaknak is, így erről egyelőre nem is írnék bővebben. A nagoyai barátaim főként ételeket kértek tőlem, ami egyáltalán nem könnyű feladat, mivel a „hordozható” ennivalók között gyakorlatilag alig van olyasmi, ami ne lenne Japánban is, de végül is ezt meg tudtam oldani. Amúgy Liam állt elő a leg-extrémebb igénnyel: azt kérte, hozzak neki taiwani pornót XDDD mire én: „Te, figyelj, kevered az országokat, nem Thaiföldre megyek! XD” erre ő úgy reagált, hogy nem, tényleg komolyan gondolta, mivel Taiwanon a pornográfia, akárcsak Japánban, legális (Thaiföldtől eltérően ^^”). /Amúgy akkor röhögtem halálra magam, mikor Liammal és Paullal egyszer késő este, egy buli után a közeli Lawson nevű boltba mentünk, és Liamnak kedve támadt pornóújságot venni – errefelé az ilyen magazinok, 18-as karikával, a polcok legalsó fokán szoktak lenni – és odahívta az egyik eladót, hogy ugyan ajánljon már neki egyet, melyik lap a legjobb – miközben én a hasamat fogtam a röhögéstől… :DDD/ Végül is minden jó ha vége jó, Taiwanon hasonló rendszer működik, úgyhogy beszereztem valami nemtudom milyen magazint, ami erősen szexlapnak tűnik. XD

Magamnak vettem egy csomó ruhát, főleg pólókat, alsókat és rövidnadrágokat, egy 獵命師傳奇 (kb: „A Sorsvadász Legendája”) című kínai fantasy regényt ^^” – ahogy Magdi mondaná, mire végigolvasom, megtanulok kínaiul XDDD – és három LoGH (magyarul: Ginga Eiyuu Densetsu ^^) dvd-t, amelyket elsősorban a japán+kínai hang/kínai felirat kombináció miatt szereztem be – de: yahhhoooo!!! Ha Mufi látta volna azt a LoGH dvd-gyűjteményt, szerintem oda-vissza lett volna az örömtől – még én is elolvadtam tőle, hiszen imádom ezt a történetet, teljesen 80-as évek hangulatba hoz, amikor az írók még jóval emberibb jövőképeket álmodtak meg, mint manapság (és áá, még véletlenül se járul hozzá a rajongásomhoz, hogy a zenéje elejétől a végéig tele van Mahler szimfónia-részletekkel ^^”)…

Összességében nagyon örülök, hogy elmentem Taiwanra – még ha végig olyan szívás is lett volna, mint az első héten volt, akkor is, legalább annyi haszna lett volna, hogy ha valaki nekem elkezd nagy, fellengzős kijelentéseket tenni Taiwanról, engem már soha az életben nem fog megvezetni, mivel majdnem egy hónapig éltem ott, a saját szememmel láttam és még csak nem is úgy, hogy ne ismernék személyesen néhány taiwanit.

Ami különösen érdekes volt számomra, az az, hogy a kínai ismerőseimnek annyiban mégiscsak igazuk van abban, hogy „Taiwan egy kis Japán”, hogy úgy éreztem, elég erős a japán-rajongás Taiwanon. (És most udvarias leszek, nem mondom azt, hogy „utánzás” vagy „majmolás”.) Ez szerintem valahogy benne van a levegőben: ezernyi japán termék a boltok polcain (ezek általában drágábbak a többinél – alapelvem volt ebben a pár hétben, hogy amire hiraganával vagy katakanával írtak, azt többnyire igyekszem elkerülni XD), japán éttermek, japán számok a rádióban, a sushi-boltok (az egyikben egy eladó csaj időről időre borzalmas kiejtéssel el is kiáltotta magát, hogy „irasshaimase” ^^” – igen, ki gondolná, a kínaiak japán kiejtése általában elég rossz… lásd pl Paul barátomat :P de Seisho mondjuk ellenpélda), a の hiraganával írott 的 „de” birtokos jelző divatja (ja, hasonlít is rá, meg kb ugyanazt is jelenti, és egyébként is, milyen menő, nem?!), stb… persze lehet hogy tévedek, de nekem ez volt az érzésem, és érthető is, hiszen Japán még ma is olyasféle helynek számít Ázsiában, mint mondjuk Európában Svájc. XD Hogyha választanom kellene, hogy Taipeiben vagy Nagoyában éljek... szerintem egyértelmű, melyiket választanám. :) Ezzel együtt mondom, hogy nagyon örülök, hogy láttam Taiwant!

Nos, mi legyen a következő utam? Kína? Kambodzsa? Fülöp-szigetek? :) Majd meglátjuk…

Taiwani állatok

Talán meglepő ötlet ezekről írni; de nagyon sok érdekes jószággal lehet találkozni itt Taiwanon, amikkel még Japánban sem annyira. Itt vannak legelőször a gyíkok és gekkók. Ha valakinek fóbiája van ezektől, az ne is jöjjön ide, annyira gyakoriak: a Yangmingshan Nemzeti Parkban pl egy idő után teljesen fel is adtam, hogy fotózzam őket, mikor is úgy 5-10 méterenként össze-összefutottam párral… ^^” Az a jópofa bennük, hogy egyrészt nagyon sokfélét lehet látni; egész remek kis gekkó-fényképgyűjteményem lett az út végére; másrészt, azok, amelyekkel a szobában vagy a járdán találkoztam, mind olajra léptek seperc alatt, azok viszont, amelyeket az erdőben láttam, először eliramodtak tőlem úgy egy méterre, aztán beálltak és hagyták hogy fotózzam őket, amit utána meg is köszöntem nekik kínaiul, mivel magyarul feltehetőleg nem értenek. :)

Egyetlen „civilizált” pici kis gekkó volt, amelyik láthatólag beletanult már a sztárságba, őt a shoufongi vasútállomás falán kaptam le:

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ezek a jószágok kifejezetten aranyosak, sőt jópofák. Ez kevésbé mondható el a pókokról. Legutóbb Kyoto-ban láttam ilyen óriási pókokat, de az itteniek azt is felülmúlják: jó tenyérnyi méretűek, óriási hálókban terpeszkednek az utak mentén. Mint lentebb említettem, a legnagyobbat a Liyushanon láttam, és róla nincsen képem, de azért ezek se sokkal maradnak el tőle.

A szobámban csak egyszer láttam egy kis gekkót, Taipeiben; szerencsére hasonló körülmények között pókkal is csak egyszer találkoztam, a fürdőszobában, Fonglinban. Mondjuk ez eléggé rendhagyó jószág volt…:

…tudja valaki, mióta van a pókoknak hat lábuk? XD Szegény valószínűleg otthon felejtett kettőt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy elkezdjen nekem szemétkedni, miután kénytelen voltam kegyesen megengedni neki, hogy magasabb fokozatra juthasson a reinkarnációban… ámen. :P

Ha valaki türelmes és pillangókat akar fotózni, annak Taiwan és Japán egyaránt ideális hely; mint Zsófi is megjegyezte egyszer, a darazsak stb óriásiak errefelé, de szerencsére a pillangók is. Sajnos én nem voltam annyira türelmes, hogy több lepkét fotózzak, de tényleg jó sok van belőlük és nagyon szép, nagy példányok, akkorák is akadnak, mint valami kolibri vagy ökörszem. Úgyhogy fotósok, hajrá! ;)

Ami még elég sok van, és szintén elég nagyok, azok a szitakötők. Alapvetően kétfélét látni belőlük: a vöröseket, és a megszokott, kékes árnyalatúakat. A Liyushan csúcsán egészen nagy tömegben láttam őket kergetőzni, sajnos gyorsak voltak, így nem engedtek fotót.

Békák. Ezekből elvileg estefelé sokat lehet látni, de én csak ezt az egyet tudtam megörökíteni. Egyébként az utolsó napon jött egy csapat kisgyerek Joyce-hoz, hogy szeretnének békákat keresni; de mivel a békák napközben mind alszanak (szegények… jajj, éjszakai műszak) ezért azt mondta, nem tud mutatni nekik békákat, úgyhogy megmutatja nekik a ludakat… :)

Ami a madarakat illeti, a fotózásukhoz valószínűleg megintcsak türelem és szerencse szükséges – a Liyushanon egyszer hallottam egy olyan furcsa hangot, amiről elsőre azt hittem, hogy vaddisznó, másodikra, hogy béka, és csak utána jöttem rá, hogy valami madár lehet. XD

Tulajdonképp egyetlen igazán érdekes madárral találkoztam itt, a Guandu Nature Park nevű helyen; a gekkókhoz hasonlóan ő is volt szíves beállni nekem egy fotóra. :)

Hiába a sok tenger, rákokat nem nagyon láttam, csak a levetett páncéljaikat/vázaikat néha; viszont rusnya ászkarákokkal bárki összefuthat Yeliouban, annyi van ott belőlük, főleg egy kis barlangban. Ők mondjuk nagyon nem hiányoznak, de muszáj megemlíteni őket, hogy teljes legyen a kép. ^^”

És végül: igaz, rajta kívül csak egyet láttam Yangmingshanban az erdőben egy fán, de „jé, van ilyen is?”-alapon: egy mókus, akit egy néni etetett éppen:

Ennyi. :)