Újabb nagyszerű hét...

...telt el, remek élményekkel és néhány apróbb kellemetlenséggel. (Bocs a betűméretek és betűtípusok miatt, esküszöm meghülyült ez a blogszolgáltató...>_<) Hétfőn nagyjából semmi különös nem történt, a keddi nap nevezetessége viszont, hogy végre megkaptam a biciklimet! Ami alapvetően egy örömteli hír lett volna, hiszen innentől kezdve egyetemre járás alkalmával a fél óra metrózást kb húsz perc kerékpározással helyettesíthetem - csak hát az élet ennyire azért nem egyszerű. A világnak ezen az oldalán ugyanis használatba vétel előtt regisztráltatni kell a kerékpárodat, különben megállít a rendőr és bekaszniz mindkettőtöket - aminek egyébként nagyobb az esély, mint hogy ellopják tőled, mivel már eleve minden bicikli regisztrálva van - ez formailag azt jelenti, hogy van nálad egy írás a biciklid számával, ismertetőjeleivel, a bolt nevével ahol regisztráltál stb - és magán a kerékpáron is látványosan el van helyezve egy matrica, ami mindezt igazolja. Így kb senkinek eszébe sem jut, hogy elkösse valaki más járművét. Regisztráltatni pedig elvileg bármelyik szaküzletben vagy műhelyben lehet- és itt képzeljetek hangsúlyt az "elvileg" szóra. Kedden mellesleg legalább annyira esett az eső, mint pont egy héttel korábban, úgy látszik ez az esőnap errefelé XD - úgyhogy óriási öröm volt elmenni Gokiso-ig, csak hogy közöljék velem, h ők csak a saját biciklijeiket regisztrálják >_<. Ezután elmentem egy másik boltba, ahol meg mondták, hogy jöjjek vissza 18:00 után. Mondtam hogy jó, aztán elmentem az egyetemre ama bizonyos kollektív orvosi vizsgálatra, majd japánórára, aztán visszamentem a boltba kb 19:00 felé - és már zárva voltak. >_< -.- Úgyhogy ez igen alaposan fel***ta az agyam, különösen, hogy - mint lentebb Kati kommentjére reagálva is írtam - megintcsak olyan eső volt, ami, esernyő ide vagy oda, eláztatja a cipődet meg a nadrágodat, úgyhogy tipikusan az az időjárás, amikor kifejezetten remek élmény ide-oda mászkálni, különösen biciklivel. Na ezek után azt mondtam magamban, hogy rendben, ha ez a retardált hülye boltos kerülőúton azt akarja a tudomásomra hozni, hogy menjek a fenébe, akkor ha addig élek is, nem ússza meg, hogy a pofámba kelljen mondania... >_<

De végül is később megcsinálta további problémázás nélkül, úgyhogy minden jó, ha vége jó. :)

Amúgy azért is élveztem ezt a hetet, mert korábban kicsit (na jó, nagyon) elégedetlen voltam magammal annyiban, mert igaz hogy nagyon jól éreztem magam, de képtelen voltam előrehaladni a tanulással és a kutatásommal. Ehhez képest most már a diákigazolványomat is aktiválták, így keddtől tudok kölcsönözni az egyetem bármelyik könyvtárából, úgyhogy ki is vettem párat az Ohya sensei által ajánlott könyvek közül, szerdától pedig véégre elkezdtem előadásokra járni! Először is, Academic Writing angol nyelven, amit Matsuura sensei tart, aki egyébként jogi informatikával foglalkozik- egy olyan tantárgy, amit a világnak ezen az oldalán jóval komolyabban vesznek, mint nálunk... az jutott eszembe, milyen röhelyes, hogy nálunk azt se mondja el neked senki, hogy milyen kutatási módszereket használj, formailag mire figyelj stb ha tanulmányt írsz. Márpedig ez az óra pontosan erről szól, úgyhogy kifejezetten hasznos lesz szerintem.

Aztán, közvetlenül ezután: Ohya sensei előadása japánul, címe: "Elméletek a jogban és a politikatudományban", magyarul 法と政治の思想 XD. Hát ez valami egészen fantasztikus volt!!! *_* A téma a liberalizmus klasszikus elméletei, tehát Bodin, Locke, Mill etc - vagyis olyan anyag, amit én már tudok, - de, ahogy a tanárom fogalmazott, ez az óra akár japán nyelvtanulásnak is jó lehet nekem - és tényleg!! Készítettem hangfelvételt is, meg kaptunk óravázlatokat, ahol a szakkifejezéseknél mindenhol fel volt tüntetve az angol/német/francia eredeti, ezzel is erősen megkönnyítve a dolgomat. ^_^ Amúgy a szövegét nagyjából meg is értettem, úgyhogy meg lehetek elégedve magammal :)) az pedig kifejezetten remek élmény volt, hogy azt hallgathattam meg, amit már ismerek, DE 1. japánul, 2. olyan emberek számára előadva, akik nem ezen a gondolati hagyományon nőttek fel, - akiknek az ókori Kína jelenti azt, amit nekünk az antik görög-római és a zsidó-keresztény hagyomány. Más szóval, a nézőpont is egészen érdekes. Ráadásul, még némi történelmi szakszókincset is felszedtem, mivel szó esett a 17. század angol történelmi fejleményeiről is. Úgyhogy ha minden előadás ennyire jó lesz, asszem imádni fogok itt! (Btw, a könyvtárba rákerestem néhány kínai, egyéb ázsiai stb jogi kultúrákkal foglalkozó könyvre, és most úgy érzem magam, mint valami alkesz, akit rászabadítottak egy borospincére... XD)

Szerdán este volt még egy Welcome Party-nk - már a nagyon sokadik, és még mindig nincs vége!!! XDXD - ezúttal a jogi karosok részéről. Mint általában az itt szervezett bulik, az otthoniaknál jóval hivatalosabb, reprezentáló jellegű volt, bemutatkozásokkal etc - de remekül éreztem magam itt is! Amúgy vicces volt, mikor Yamada bemutatott egy lánynak, mondván, hogy "ő az, aki Magyarországról jött" mire a lánynak kicsúszott a száján, hogy "aa, ano uwasa no...?" ami kb annyit jelent, hogy "az a híres?" "az a bizonyos?" "az, akiről annyit hallani?"... XD Hűha!!! Lehet, hogy már hírem is ment jogi karos berkekben?! XDDDD Na persze nem minden európai beszél a japánokhoz Kansai-benben, hehe... ^^

A csütörtöki nap nevezetessége, hogy végre-valahára kerékpárral mentem iskolába, magyarul dzsitensával cúgakuztam XDDD. Egészen remekül be lehet így érni, mondjuk van egy meredek emelkedő, ami odafelé menet kissé... sajátos élménnyé teszi a bejárást, de sebaj, lábizomból sohasem lehet elég! :) Amúgy ezen a napon lett volna "Small World Coffee Hour" a külföldi diákoknak, de "szerencsés" módon pont ugyanarra az időpontra tették a Homestay orientációnkkal, >_< ahol egyébként semmi olyat nem mondtak el, amit ne tudtam volna, kivéve hogy megadták a fogadó családjaink adatait. Jah, erről egy kicsit bővebben: hamarosan itt a "Golden Week" (japánul is ez a neve), vagyis az a hét, amelynek hétköznapjaira annyi nemzeti ünnep esik, hogy gyakorlatilag tavaszi szünet lesz belőle, egészen különleges módon ebben a melómániás országban XD. Ebből az alkalomból meghirdették a külföldi diákok számára, hogy lehet jelentkezni egy olyan programra, hogy a Golden Week-ből a hétvégét, persze külön-külön elhelyezve, egy japán családnál tölthetjük (ezt hívják "homestay"-nek), én meg "miért is ne" alapon jelentkeztem rá, végül is nem csak azért jöttem ide, hogy tanuljak/kutassak, hanem azért is, hogy minél több embert ismerjek meg. Mondjuk érdekes, a családnál, akiknél leszek, anyuka-apuka mellett két kislány van, 6 és 13 évesek XD igazán nem lenne rossz, ha mindketten idősebbek lennének úgy 10 évvel, de sebaj. :P

Lássuk a pénteket! ;) A japánórám után hazaértem, és épp tanultam, mikor odajött hozzám Paul (azaz Xiaofu) és megkérdezte, van-e kedvem részt venni egy rögtönzött buliban, merthogy a többiek a igénylik a jelenlétemet. XD Erre természetesen nem lehetett nemet mondani, úgyhogy elmentünk Liammal meg Paullal italokat venni, Paul főzött valami általa "chinese noodles"-nek nevetett ételt, ami egyébként egész finom volt, és felmentünk a "washitsu"-ba (vagyis: a japán stílusú, azaz tatamis szobába), és onnantól kezdve végigdumáltuk és -röhögtük az éjszakát. XD Nahh, szóval EZ az alkalom tényleg olyan volt, mint amilyenek az otthoni bulik szoktak lenni, sőt!!! XD Ott volt ugye Liam+Kazuho, aztán Paul, Shin Chi, Sho (egy másik kínai srác), Maloa (aki Mozambikból jött), és később csatlakozott Ghassen (Tunéziából). Magyarul ezen a rendezvényen tulajdonképpen nem pusztán Magyarország, hanem egész Európa képviselőjeként vettem részt, lévén az egyetlen európai. ^_^ Roppantul hasznos információkat tudtam meg, egészen gátlás nélkül tudtam kínaiul beszélni a kínaiakkal (btw, folyamatosan mondják, hogy jó a kiejtésem, úgyhogy kezdek nem félni attól, hogy használjam a kínait, különösen, hogy nagyon tudják értékelni), és tanultam egy roppant hasznos és fontos kínai kifejezést, ezt itt: 舔比... XD Kedves olvasóim, remélem megbocsátjátok, ha ezt most nem fordítom le itt, akit érdekel, keressen rá a neten... :P Azért néhány, kevésbé kompromittáló fotót megosztok Veletek:


Hoppá... ^^"""" Ööö, azt mondtam volna, hogy "kevésbé kompromittáló"? :P Különösen, ha hozzáteszem, hogy ez a kép az első fél óra után készült, a végén magunk mögött hagyott üvegmennyiséget inkább ne firtassuk... :P



Szombat ismét esőnap volt, úgyhogy kb egész nap tanultam, viszont este Ghassan kérdezte, h jövök-e buliba, ugyanarra a helyre, ahol ő két hete volt. Mivel arról az alkalomról nagyon jókat mesélt, meg a péntek estétől kicsit vérszemet is kaptam, ezért gondolkodás nélkül rábólintottam a dologra - és nem biztos, hogy ezt kellett volna tennem... :P Végül is erre a helyre hárman indultunk el: én, Ghassen, és egy Christian nevű kongói srác. Ez a buli a Tsurumai Parkban volt, a városházán(!) és a lényege az volt, hogy összehozza a Nagoyában élő külföldieket és a japánokat egy kis beszélgetésre, ivásra etc. Amúgy a Trófea módjára működik, tehát befizetsz egy bizonyos összeget, és ihatsz/ehetsz amennyit akarsz. Ez a része egészen kellemes élmény volt, megismerkedtem több japánnal, pár amerikaival, egy indiaival, és ott volt Ghassen tunéziai barátja, Rafik, aki elképesztően nagy arc XD látnotok kellett volna pl, mikor a buli után utaztunk a metrón, és az egyik japán, aki ugyanazzal a metróval utazott egy darabon, kérdezte tőle, hogy honnan jött, mire ő rezzenéstelen arccal beetette, hogy Afganisztánból XDDDD és össze-vissza gesztikulált, mutatta, hogy lövik az amerikaiakat ("pyuu-pyuu"!!!) [amúgy Rafik nem nagyon tud japánul] a srác meg teljesen bevett mindent XDDD pedig én közben dőltem a röhögéstől, úgyhogy fel kellett volna tűnjön neki, hogy valami nincs rendben - de NEM! :D eszméletlen...

Ez a része még rendben is lett volna, de ugye mivel a buli nem bizonyult annyira "diszkó-ízűnek", mint amit Ghassen említett, ezért a közakarat úgy döntött, hogy továbbmegyünk Sakae-be, ami egy-az-egyben pénzkidobás volt. Csatlakozott hozzánk három lány, akik Christian ismerősei, de miután elvittek minket egy bizonyos helyre, rövid idő után le is léptek, és említett helyen rajtunk kívül csak egyetlen kisebb lány-társaság volt, akik rövid idő után szintén elmentek (kb 5 perccel azután, hogy bemutatkoztunk, vajon miért? ^^"), ami meg a zenét illeti...no komment :( szóval, a világ másik oldalán már megfogadtam egyszer, hogy "nem fogok fizetni azért, hogy gépzenére vonagolhassak egy órát", úgy döntöttem, ezt itt is életbe léptetem mostantól és csak olyan helyre fogok bemenni, ahol Larukut vagy Utada Hikarut adnak XD. Nem baj, nézzük a jó oldalát: így legalább kaptam egy képet arról, hogy mennyiben érinti a havi költségvetésemet, ha beillesztek egy-egy bulit...

Ezek után vasárnap (azaz ma) nem nagyon volt kedvem arra, amit megígértem még a kollégiumi Welcome Partynkon egy bizonyos Enya-san (ejtsd: Enja, azaz J-vel! ne keverjük az énekesnő nevével, légyszi...;)) nevezetű bácsinak, vagyis hogy elmegyek Chitahandába (ami egy kis város Nagoya mellett, a tengerhez közel) beszélgetni a klubjába. Végül is, rajtam kívül a Victor nevű (japán származású) brazil srácot, meg Liamot hívta meg, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha jönnek, megyek én is, ha nem hagyom a fenébe. Szerencsére megtaláltam Victort a kollégiumban (Liam és Kazuho máshonnan jöttek), így ketten el is mentünk oda - és jó, hogy így történt, mert nagyon nem lett volna jó kihagyni!!! Először is, az említett klubban - ami egy ottani művelődési házban volt, amely művház akkora volt, hogy irodaépületnek is beillett volna - úgy jó két órát beszélgettünk, kérdezgettek minket az országunkról stb, így Victorról és Liamról is megtudtam egy csomó új dolgot (vagyis rajtuk keresztül Brazíliáról és Kanadáról), meg kifejezetten élvezetes volt így beszélgetni! Btw, azért milyen érdekes, hogy bizonyos japánok úgy érdeklődnek a külföldiek iránt, hogy megszerveznik, természetesen "volunteer group" formában, hogy beszélgessenek/ismerkedjenek volük! (Abszolút le a kalappal, ilyesmit otthon valahogy nagyon nem tudok elképzelni, bár azért kicsit más a helyzetünk, ugye...) Amúgy a klubtagok el voltak ájulva, hogy csellózok/japán zeneszerzőket hallgatok/kínaiul is tanulok... volt két kínai nő, akik beszéltettek egy kicsit kínaiul, és ők is azt mondták, hogy teljesen jó a kiejtésem ^_^. És vicces, Liam máris megkért, hogy majd csellózzak valamit a nyári egyetemi fesztiválon (amit "Meidai-sai"-nak hívnak), mondtam, hogy renben van, ha tudok kottákat szerezni, mire azt mondta, hogy megoldjuk. :))

És. Visszatérítették az útiköltségünket, meghívtak ebédre (kb 1500 yenes menü egy emberre, még nem is ettem ennyire drágán, mióta itt vagyok XD) és utána Enya-san elvitt minket a tengerpartra, majd egy halpiacra rák-sültet enni :) a japánok számára a nagoyai tengerpartban semmi különleges nincs, de nekem, aki tenger-mentes országból jöttem, még ez is óriási élményt jelentett (tényleg, nem is voltam még a tengernél, mióta itt vagyok). Egyébként a tengerpart tele van szirtekkel, sziklákkal, és folyamatosan iszonyatosan erős szél fúj... Most kifejezetten sokat fotóztam, majd feltöltöm őket Facebook-ra, addig is íme néhány kép (kb 10 db, úgyhogy kicsiben teszem be őket, teljes mérethez klikk rájuk, ha ez vkinek nem lenne világos ;)). Figyeljétek csak a növényzetet, egészen érdekes! Osakában már láttam ilyen pálmafa-szerűségeket, de nem gondoltam volna, hogy Nagoyában is vannak (bioszosok nyugodtan lincseljenek meg ezért a rendszertanilag roppant pontos meghatározásért XD).




Nah, körülbelül ennyi történt az elmúlt héten, izgatottan várom a következőt, addig is mindenki vigyázzon magára! (Btw, valamikor írhatok egy bejegyzést az itteni élet praktikus/mindennapi dolgairól, ha lesz rá érkezésem ÉS ha van rá igény... pl csak a WC-csészék megérdemelnének egy külön postot... XD)

Hétköznapok

Uhh, hát az előző hét meglehetősen… kimerítő volt. És még csak nem is azért, mintha effektíve sok mindent csináltam volna, viszont az elképesztően sok „ide rohangálni/ennek utánanézni” kissé kikészített… x_x esküszöm, a legnyugodtabbak azok az órák voltak, amiket a frissen beszerzett, (természetesen) japán nyelvű Jogszociológia című tankönyv társaságában töltöttem… XD

Hétfőn kapásból azzal kezdődött, hogy észleltem h a japán nyelvórai csoport, ahova beraktak, nekem túl egyszerű, úgyhogy az egész napot azzal töltöttem, hogy minden magasabb szintű japánórára beültem (egészen pontosan 8 szint van, de az intenzív kurzus, ahova beosztottak, 4 szintű, úgyhogy efölött van 4 szint normál még – de mivel én ugye az első félévben eredetileg ECIS-esként a hat hónapos előkészítő tanfolyamon vagyok, ezért alapból intenzívre tettek be). Szóval gyakorlatilag reggeltől estig japánórákon ülni, figyelni, részt venni a munkában, és minden egyes tanárnak külön-külön szépen elmagyarázni, hogy mit is keresek én itt, aztán pedig elmenni Lee sensei-hez megbeszélni, hogy legyen már szíves átrakni „standard course”-ra… alaposan lefárasztó volt. Amúgy végül is eggyel a legmagasabb szintű csoport alattiba tettek, ami azért nem baj, mert még ha nem is 1kyuus nyelvtanokat adnak le nekünk, így elég jól el tudom mélyíteni a tudásomat (idiomatikus kifejezések, japanizmusok stb – amiket korábban JLPT-re készülve sohasem tanultam, ráadásul a magnóhallgatás nekem furcsa módon mindig is elég pocsékul ment, úgyhogy itt legalább lehet majd gyakorolni), nem hajt a tatár (erről jut eszembe: megismertem egy mongol srácot is XD), nem feltétlen kell most májusban letudnom az 1kyuu-t… idén decemberben egész egyszerűen azért lenne jó letudni, mert jövőre megváltoztatják a nyelvvizsga-feladatok rendszerét, úgyhogy utána még nehezebb lesz, már ha ez egyáltalán lehetséges.

A keddi nap fő eseményei: bankszámla nyitás és 大雨, vagyis „nagy eső”. Bizony, a japánban erre külön kifejezés van, és asszem nem véletlenül: az a fajta eső, ami mindenképp átáztatja minimum a cipődet és a nadrágodat, hiába is van nálad esernyő… a víz meg úgy folyik patakokban a járdán, hogy nem tudsz hova lépni úgy, hogy ne benne tapodjál… érdekes tapasztalat volt, persze már hallottam róla korábban, de egyenesben élvezni azért mégiscsak más… xD

Szerdán viszont szép idő volt, és végre tudtam találkozni a témavezető tanárommal!! *__* Aki egyébként rendkívül kedves volt, és talán túlságosan is engedékeny, pl közölte, hogy nem vagyok köteles semmilyen előadásra bejárni, hiszen (egyelőre) „free research”-on vagyok – úgyhogy annnyi kb már biztos, hogy ő nem fog hajtani engem, ha netán láblógatni jöttem volna ide (de nem baj, én majd hajtom magam!!!). Viszont ajánlott jópár könyvet a kutatásomhoz, úgyogy eredetiben el fogok olvasni olyan klasszikusokat, mint Kawashima „日本人の法意識”-je, vagy Rokumoto „法社会学”-ja! ^_^ Emellett azért említett pár számomra érdekes előadást is, úgyhogy lassan talán már az órarendem is kirajzolódik, kb így fog kinézni:

Hétfő, 8:45 – Polgári eljárásjog, 10:30 – A japán jogrendszer története; 13:00 –Japán nyelvóra, ami ekkor egészen pontosan: szövegolvasási gyakorlat, és ütközik a Kínai jog című tantárggyal (amit sajnos így később leszek kénytelen hallgatni T_T)

Kedd, 8:45 – Polgári eljárásjog (hogy bejárok-e erre a 民事訴訟法-ra, azt majd még meglátom, mindenesetre nagyon közel áll a kutatási területemhez, úgyhogy valószínűleg), 10:30 – Jogszociológia, 14:45 –Jogi és politikai eszmetörténet, amit a témavezető tanárom tart (és ütközik az Ázsiai jogrendszerek kutatása-val T_T), 16:30 – Japán nyelvóra, társalgás

Szerda, 8:45 – Academic Writing, angolul, avagy: a tudományos értekezésekhez szükséges íráskészség fejlesztése. Úgy tűnik, elég hasznos lesz… 10:30 – A japán jogrenszer és társadalom, 16:30 – Japán nyelvóra, magnóhallgatás

Csütörtök, 13:00 – Japán nyelvóra, társalgás és szókincs

Péntek, 13:00 – Japán nyelvóra, nyelvtan, 14:45 – Academic Writing (angolul)

Így néz ki egyelőre, de ez még változhat, hiszen elvileg ugye nem vagyok köteles bejárni órákra, illetve szabadon válogathatok köztük. Amúgy még mindig nem találtam kínai nyelvoktatást, de ami késik, múlik… ja, és aikidóra is lehet járni szerda esténként, meg az egyetem uszodája is rendelkezésünkre áll…

Szerdán estefelé elmentem a zenekar találkozójára is… és hát… hogy is mondjam, hogy ne legyek túl sértő… ^^” Megvan! Aki látta a Nodame Cantabile című bájos estimesét (ez most kivételesen nem cucc-ajánló rovat, ugyanis ennek annyira nem jó az animációja, hogy különösebben nem ajánlanám senkinek, bár ezt leszámítva egészen szórakoztatónak találtam), az emlékezhet arra, hogy ebben sztoriban a fikcionális tokiói zeneművészeti egyetemen, ahol a főszereplőink tanulnak, két zenekar működik: az „A-orchestra” és az „S-orchestra”. Az előbbiben vannak azok, akik tehetségesek valamennyire, az utóbbiban pedig azok, akik teljesen reménytelen esetek. Nos, a Meidai szimfonikus zenekarához képest még ez a bizonyos „S-ooke” is Wiener Philharmoniker-nek számít, és akkor még enyhén fogalmaztam… ^^””””” Sz’al, miután összegyűltünk, az új reménybeli klubtagoknak való bemutatkozásképpen minden hangszercsoport (mint vonósok, fafúvók etc) tagjai eljátszottak valami rövid cuccot – ami alapból remek ötlet lett volna, ha a vonósok nem lettek volna az elsőtől az utolsó hangig tökhamisak. ^^” Ami meg a fafúvókat illeti, Debussy Első Arabeszkjének átiratát „adták elő” nekünk, mely produkció esetében már a hangszerelőt fel kellett volna lógatni az első fára, inkább mint hogy ilyen kreténségeket írjon le… de a karaktertelenség és hamisság itt is változatlanul megmaradt, úgyhogy végig az járt a fejemben, hogy Patrik halálra röhögte volna magát, ha ezt hallja, és igazság szerint én se tudtam, hogy most inkább sírjak vagy röhögjek. xD Furcsa módon viszont, a kürtök (és utána a rézfúvósok) egészen kivételesen jók voltak! – ami csak azért különös, mert ugye kürtön hamisnak lenni az egyik legkönnyebb dolog a világon (gyorstalpaló hangszereléstan: a kürtösök ugye az ajkukkal intonálnak, sz’al ha akár egy kicsit is a megszokottnál jobban izzadt vagy száraz az ajkad, már mindjárt hamisan kürtölsz…). Ehhez képest egészen összeszokottan, profi módon adták elő Sousa-tól a Stars and Stripes című induló átiratát, úgyhogy előttük le a kalappal – csak hát én ugye nem a kürtszólamban ülnék a próbákon… XD amely próbák egyébként nevetségesen hosszúak, pl gyakorlatilag az egész vasárnapi napot elvennék – úgyhogy ezt szerintem még akkor se vállalnám be, ha csupa jó csaj ülne a szólamomban… btw, szerintem a zenében egyetlen dolog megbocsáthatatlan: az igénytelenség. Márpedig ha úgy készülök elő egy ilyen bemutatkozó előadásra, hogy az végig hamis és karakter nélküli, az asszem az igénytelenség ideáltípusa… nem mintha én nem játszanék felháborítóan hamisan időnként, de azért pofonegyszerű zenekari szólamokat, ahol az előadói felelősség is sokszorosan eloszlik, úgyhogy még lámpalázról se beszélhetünk különösképpen, ilyen pocsékul eljátszani, az ciki, de nagyon…

Sz’al, végül is elég sajnálatos, hogy Japán egyik legjobb egyeteme zenekarának nagy része ilyen szinten pocsék – lehet, hogy elnézek majd valamelyik koncertjükre, aztán ha látok némi reményt arra, hogy valami értelmes is kisülhet a próbáikból, majd jövő félévben csatlakozom, meglátjuk. Ha meg nem… nos, ott van Ogawa-san zenekara, meg azt sem hiszem, hogy teljesen lehetetlen lenne itt egy jó tanárt, vagy kamarapartnereket találni. Egyelőre marad a kabátfelakasztás a csellótokomra. Viszont ha már Japánban vagyok, mindenképp lesz egy-két kotta és partitúra, amit be kell majd szereznem, de ezekről majd később, van még rájuk időm…

Csütörtök-péntek az ide-oda rohangáláson és könyvtárlátogatásokon/orientációkon, meg a Golden Week alatti homestay-jelentkezésen (erről bővebben majd később) kívül semmi különös nem volt, csak megkaptuk a diákigazolványunkat – ja és megtudtam, hogy van egy saját kutatóhelyiségem az egyetemen!!! O_O Uhh… kellemes meglepetés, erre nagyon nem számítottam volna… Meg majdnem mentem a khmer újév alkalmából rendezett buliba – amúgy említettem már, hogy bírom a kambodzsaiakat? Eng-től kezdve, csupa jó tapasztalatom volt velük kapcsolatban, pl Hem és Thea, meg a többiek is annyira aranyosak… nem véletlen, hogy Kambodzsa lesz az egyik hely, amit mindenképp meglátogatok Ázsiában… nah mindegy, szóval erről a buliról sajnos most lemaradtam, nade majd legközelebb!!! ^_^

Szombaton viszont reggel 5:00-kor keltem, ugyanis „bazaar” volt külföldi diákoknak, ahol számos dolgot lehetett nevetségesen olcsón beszerezni, úgyhogy én is vettem egy ahhoz hasonló főzőkészletet, mint amilyet El Mafla hozott nekünk anno :) meg futont, stb. Aztán elmentünk Carlossal pár egyéb cuccot venni, pl végre szereztem fényképezőgépet, vízmelegítőt stb. Kb egész nap ide-oda mászkáltunk Nagoyában – érdekes amúgy, hogy minden metrómegálló környékének teljesen más jellege és hangulata van, ott van pl Nagoya Station, ahonnan a Shinkansen indul, abszolút „hipermodern metropolisz”, óriási felhőkarcolókkal stb, szóval amilyennek az emberek általában Japánt képzelik (tudjátok, „Nagyabonyban csak két torony látszik…” XD) – vagy ott van Sakae, óriási tereivel és széles sugárútjaival, meg szökőkútjaival… *__* Említettem már, hogy imádom ezt a várost? :)

Aztán vasárnap elmentem kb ugyanazokra a helyekre, vettem mobiltelefont 0, azaz nulla yenért, és bejártam Oosu-kannont, ami kb úgy néz ki, mint valami óriási kínai piac vagy Ázsia-center, - apró szentélyekkel teleszórva! O_o Különösen meglepő volt látni az egyikben az apró róka-szobrokat… :) Kapásból beugrottak róluk a Tenpou Ibun Ayakashi Ayashi (avagy: Különös történetek a Tempou-korból* – ez itt abszolút a reklám helye, eszméletlenül jó sorozatról van szó, bár ezt a sztorit csak és kizárólag a japán mitológia és történelem iránt érdeklődőknek ajánlanám jó szívvel…) róka-szellemes epizódjai XD, bővebbem ld róluk - mármint a rókákról - pl itt. 狐が大好き!!!

*Tenpou-kor = 1830-1844

Partik, programok és pár fotó

Pénteken megnyitó ünnepség volt az ECIS-ben, (ahol megismerkedtem még egy laoszi lánnyal is), aztán az orientációnk egészen kellemesen folytatódott: megkértek bennünket, hogy mondjunk pár szót az országunk nevezetességeiről, a saját városunkról, olyan dolgokról, amikre büszkének lehet lenni szerintünk. Így végighallgathattam néhány rövid beszámolót olyan helyekről, mint Kambodzsa, India, Tunézia, Kanada, Laosz, Dominika, Guatemala… stb stb… valami egészen kivételes élmény volt! Úgyhogy lányok-fiúk, csak annyit mondhatok, ha nemzetközi környezetre vágytok, tanuljatok meg japánul (de ha tényleg nagyon bátrak vagytok, ezt a lépést akár ki is hagyhatjátok XD) és gyertek a Nagoya Egyetemre ;) (Btw, hallottam, hogy nálunk több külföldi diákot csak a Waseda és a Toudai fogad – mindkettő Tokióban van, ahova előre tudtam, hogy nem szeretnék menni, úgyhogy végül is úgy tűnik, Nagoya a lehető legjobb választás volt – már csak azért is, mert itt annyira azért nem könnyű eltévedni, mint Tokióban.) Amúgy világméretekben is színvonalas ez a hely, a megnyitó elején az ECIS dékánja a kifejtette, hogy olyan egyetemre jöttünk, ahonnan a közelmúltban három tudós is szerzett Nobel-díjat, úgyhogy ehhez mérten becsüljük meg magunkat, és ehhez mérten várnak el tőlünk teljesítményt ^^.

Ezután megtudtam a japán nyelvtanfolyamhoz a csoportbeosztásomat – a legmagasabb szintűbe kerültem, viszont az intenzív és nem a normál kurzusba tettek be, úgyhogy megkérdeztem, hogy nem lehetne-e a „standard japanese” – be átmennem, mivel így lehet, hogy megnehezítené a kutatásomat. Mire azt válaszolták, hogy kérdezzem meg a tanáromtól, úgyhogy ez a dolog még függőben van egy kis ideig.

Utána, megint körbevezettek a campuson, ezúttal két külföldi diák, és elvittek a déli cafetériába, meg keleti irányba is, ahol még nem voltam, és mondtak pár tippet, hogy milyen terméket melyik boltban érdemes vásárolni, stb. Így most először mentem el keleti irányba a campuson, mutattak pl egy könyvesboltot (ahol, többek közt, H. P. Lovecraft novellákat láttam japánul XD) meg egy Starbucks kávézót, stb.

Majd elmentünk enni a 南部食堂-ba, aztán: még hétfőn, mikor elsétáltam Higashiyama felé, ami elég dimbes-dombos környék, azon lepődtem meg, hogy találtam egy templomot és egy azt körülvevő bambuszligetet, ami pont úgy helyezkedik el a dombok között, hogy ha bemész, akkor azt hiheted, hogy egy valahol az erdő közepén vagy, - annyira nyugodt és békés, hogy hamar eldöntöttem, hogy oké, ez lesz az egyik kedvenc helyem itt ^_^ úgyhogy miután pénteken lement az összes programunk, megmutattam Carlosnak is, és csináltunk pár fényképet itt. Amúgy a varjak errefelé kb kétszer akkorák mint nálunk, meg van még pár érdekes madár, úgyhogy a templom tavacskájában fürdőző varjúról szerettem volna képet csinálni, hogy elküldjem apámnak :) de sajnos elrepült, mielőtt lekaphattam volna :(. Nem baj, van belőlük még elég sok errefelé, meg jó pár különleges jószág (pl valami vörösbegy-féleség?), úgyhogy ha szerzek fényképezőgépet, fotózhatok még eleget ^^’’.

Szombaton volt még egy Welcome Party-nk, ezúttal a Nagoya University Foreigen Student Association részéről – amelyet úgy hirdettek meg, hogy ingyen ehetünk és ihatunk, amennyit akarunk, viszont az étel kb 5 perc alatt teljesen elfogyott, és addig is elég nehéz volt hozzájutni ^^”. Ami az italt illeti, na az viszont legalább kitartott egész este XD. A másik furcsaság, hogy az otthoni bulikkal összehasonlítva baromi korán kezdődött és korán fejeződött be (kb 18:00-21:00). O_o Oké, rendben van hogy az egyetem egyik épületében tartották, de az otthoni egyetemi bulik mindig eltartottak jó éjjel 3-4-ig… ezekkel összevetve, ez tényleg fura volt kicsit. Másrészt, nem japán számok voltak, hanem a szokásos amerikai slágerek, amelyek nem különösebben állnak közel hozzám – na nem mintha a japán popzene bármivel érdekesebb lenne zeneileg, mint a nyugati, de azáltal, hogy japánul énekelnek, és hogy hajlamos felidézni bennem az olyannyira kedvelt „anime opening/ending” hangulatot, ezeket inkább hallanám szívesen bulikban. Btw, kicsit hasonló a viszonyom egyéb, nálunk ismeretlen zenékhez is, pl ha a kedvenc kínai számom, a 简单爱 szövege angolul lenne, valószínűleg egyáltalán nem érdekelne (Amúgy magamhoz képest még ez is engedmény, u.i. 14 éves koromban Johann Straussnál könnyedebb cuccokat képtelen voltam elviselni, azóta viszont jöhet némi jazz stb is, sőt! ^^)

Viszont, ténylegesen tapasztaltam, hogy a japánok mennyire lazák tudnak lenni buliban és sokan mennyire szívesen ismerkednek (na ez is olyan, amit az otthoni egyetemi bulikról nem lehetett elmondani -.-). Csomóan jöttek oda hozzám/hozzánk kérdezgetni, hogy honnan jöttünk/mit csinálunk itt, és nagyon kedvesek és kommunikatívak voltak! Mondjuk számomra csak annyi a probléma, hogy elég nehezen párosítom össze az arcokat a nevekkel ^^”” különösen, hogy szombaton bennem is volt azért némi alkohol (végül is ingyen adták XD), és baromi sok ember mutatkozott be nekem, úgyhogy csak a töredéküknek emlékszem a nevére és töredéküket ismerném meg… uh… ráadásul, rájöttem, hogy még a koreaiakat sem tudom megkülönböztetni a többi ázsiaitól (több koreai lány volt ott, akik egy másik, NUPACE nevű csereprogrammal érkeztek) és a délkelet-ázsiaiakat sem (két japán lányról is azt hittem, hogy fülöp-szigeteki- na mondjuk ehhez mérhetően is néztek ki, képzelhetitek XD)… ^^” Viszont sikeresen megnevettettem egy csomó japán csajt azzal, hogy Kansai-benben (azaz osakai tájszólásban) beszéltem hozzájuk ^_^ (milyen hasznosak is voltak azok az előadások a Kansai Centerben! :) meg milyen hasznos volt odafigyelni pl arra, hogy a Neon Genesis Evangelion-ban Touji, az Angel Sanctuary-ban Kurai stb hogyan is beszél!!! XD). Meg volt egy srác Koube-ból, aki annyira odavolt a szövegemtől, hogy még új Kansai szavakat is tanított nekem ^_^;;. Úgyhogy végül is egészen jól sikerült alkalom volt… amúgy rájöttem, hogy a japánokat azzal lehet legkönnyebben lenyűgözni/megnevettetni, ha osakai szavakat dobálok be a társalgásunkba, a kínaiakat meg szimplán azzal, hogy tudok pár szót kínaiul beszélni velük. ^^” De kínai tájszólást asszem sose fogok bevállalni…

Vasárnap „Welcome Waking” volt, melynek keretében elsétáltunk a Higashiyama Állatkertbe, és a séta közben megismertem még pár embert (három taiwani lányt, egy koreai srácot és több koreai lányt, egy német lányt, egy hollandot aki mesterséges intelligenciát jött kutatni O_O, egy amerikait… stb stb) akiknek nagy része az egy éves programmal van itt – amúgy vicces, pl a német lány, aki úgy jött ki, hogy bizonyos tárgyakat beszámítanak neki az otthoni egyetemi tanulmányaiba, azt mondta, nem is gondolt rá, hogy itt nehézségei lehetnek a mindennapi élettel, pl nem tudja elolvasni a táblákat etc. ^^”

Az állatkert után visszajöttem a „Sakura Party”-ra a jogi karosokkal, ami abból állt, hogy piknikeztünk a Kagami-ga-ike nevű tó partján a cseresznyefák alatt. Több SOLV-tag ismerősöm is eljött (pl Tomoko, és Yamada is, akiről lentebb asszem említettem, hogy mekkora nagy arc :D), viszont először azon lepődtem meg, hogy először én voltam az egyetlen külföldi diák…!!! (WTF a többiek nem akarnak szocializálódni, vagy mi?! o_O) Aztán azért csatlakozott a török lány, hozta magával egy malajziai barátnőjét, és jött egy japán származású brazil srác, aki mondta, hogy szólítsam csak Satoshi-nak ^^ – de mielőtt még ők megérkeztek volna, az elsőévesek bemutatkoztak, úgyhogy én is megejtettem egy rövid ismertetést saját magamról. Baromi jó fej emberek vannak itt, csomó mindenkivel remekül el tudtam beszélgetni! Btw, egy elsőéves japán lánynak meséltem egy kicsit Magyarországról, mire ő azt mondta, hogy ő valami miatt azt hitte, hogy az egy olyan hely, ahol nagyon sok a birka (羊). Hát mondom, ja, akár így is fogalmazhatunk… XDDD :PPP

All in all, ez a találkozó elhúzódott jó este 18:00 körülig, és egészében véve szintén remekül sikerült. Btw, a malajziai lány, aki tulajdonképp malajziai kínai volt, mesélt egy kicsit az országáról, lehet egyszer oda is el kéne menni… (Majd Kambodzsa és a Fülöp-szigetek után, esetleg…)

Nah jó, szóval ennyi történt eddig, - talán csak annyit említhetek még, hogy lett volna még egy harmadik programom is, egy koncert, amiről Okuda Saori küldött ismertetőt e-mailben, „mivel szeretem a klasszikus zenét” – amúgy egészen meglepődtem, és nagyon jól is esett, hogy így gondolt rám!!! – egy olyan zenekarral, ami egészében jogászokból (ügyvédekből, ügyészekből, bírákból stb) áll, és az egyetemünk egyik óraadó tanára játszott fuvolaszólót, és csak úgy mellesleg, brácsa tuttit is! O_o Eszméletlen! Ha belegondolok, hogy otthon az ELTE zenekarban rajtam kívül össz-vissz egyetlen jogász volt, és nálunk hagyományosan mennyire csak az orvosok és a mérnökök művelik magas szinten ezt a fajta műkedvelő zenélést… *__* Igazán szívesen elmentem volna, de sajnos pont azonos időpontban volt a SOLV-féle partival, úgyhogy majd legközelebb.

Úgyhogy kb ennyi történt a napokban, holnaptól rendes tanítás – amúgy egészen hihetetlen, még csak egy hete vagyok itt, de úgy érzem, mintha ez az idő legalább három hónap volna! *__* Mindesetre, a következő bejegyzésig is legyetek jók!!!

Iroiro

Először nem akartam írni hétvége előtt, de mostanában annyi minden történik, hogy muszáj leírnom, különben elfelejtem őket, és az nagyon rossz lenne… meg a bejegyzéseim így is kisregény hosszúságúak, úgyhogy ha maradnék a heti egy tudósításnál, szerintem megütném terjedelemben a Háború és Békét. :P

Szóval, hétfőn annyi volt a programom, hogy megint elmentünk a Gokiso-i közigazgatási hatósághoz Yuukiékkal, aztán bankszámlát nyitni a legközelebbi postahivatalba. Ez simán le is zajlott, utána, mivel korábban említettem nekik, hogy metrón most már eltalálok az egyetemre, a felszínen viszont nem, és hogy tudnának-e nekem egy térképet nyomtatni vagy valami, elkísértek az egyetemre, gyalog! XD Szegény Tomoko, neki még anyáénál is röviebbek a lábai, ráadásul időre oda is kellett érnie valami órára, úgyhogy nagyon sajnáltam őt, T_T de persze elhárította a bocsánatkérésemet. Azért bármennyire is siettünk, közben tettünk egy kis kitérőt és megálltunk egy cseresznyefa-sornál, amely egy kis patak partján terül el. :) Vagyok olyan mázlista, hogy pont cseresznyevirágzás idején érkeztem Japánba így második alkalommal, - és ezek a fák tényleg csodálatosak! Kár, hogy olyan kevés ideig tart a virágzás, már hullanak is a szirmok… mindenesetre, a sakurafák előtt lefényképezkedtünk Tomoko-ékkal, amely fotókat valószínűleg előbb-utóbb meg kapok, és ha ez megtörténik, feltöltöm ide, már csak azért is, hogy bizonyítsam, h nem az Északi-sarkra emigráltam titokban… XD

Nah, szóval elmentünk az egyetemre, de még mindig nem tudtam találkozni a tanárommal :( viszont újra elmentünk Okuda-senseihez, hogy jelentsük, mit végeztünk, meg hogy átadjam neki az ajándék tokajit – Yuuki-ék említették, hogy ő különösen kedveli a szeszes italokat ^^ és feltettem pár kérdést a japán nyelvtanulási programmal, esetleges mesterképzéssel stb kapcsolatban is. Persze ő is csomót kérdezgetett engem, pl hogy miért kezdtem japánul tanulni, meg milyen részei érdekelnek a japán kultúrának. Ahogy a kedvenc japán zeneszerzőimet emlegettem, és persze az, hogy csellózok, ő kapásból arra akart rávenni, h játsszak valami japán művet az évnyitó ünnepségen… XD Hááát…. Sz’al, pl Toyama Csellóversenye nem olyan baromi nehéz, és szerintem Akutagawa Concerto Ostinato-ja sem, de én azért nem vagyok Rostropovich, hogy pár nap alatt tökéletesen megtanuljak egy darabot, aminek még a kottáját se biztos, hogy megtalálom itt… ráadásul, zongorakísérőről se ártana gondoskodni, ugye…

Na mindegy, mindenesetre ezután kapásból jött az, hogy az egyetemnek van szimfonikus zenekara is, úgyhogy keressem meg őket, Okuda-sensei és Maeda-san megadták az elérhetőségeiket, és hogy ápr. 15-én tagtoborzó találkozójuk lesz a Nagoya Daigaku Metróállomás 2-es kijáratánál, 17:00-kor, hát, aznap délutánra még amúgy sincs programom, biztos elmegyek – még ha nem is lenne szimpatikus a társaság, legalább körülnézek ott. Meg persze még egy újabb szocializálódási lehetőség, amellett, hogy így talán még a hangszeremet is használhatom az elkövetkezendő években kabátfelakasztáson kívül valami értelmes célra…

Ja, és ugyanakkor Okuda sensei-nél találkoztam a jogi kar másik új külföldi hallgatójával, egy Tugba nevű török lánnyal, aki japán szabadalmi jogot fog kutatni, - és amin totál ledöbbentem: hogy minden japán nyelvtanulás nélkül jött ki!!! Eszméletlen… ha belegondolok, hogy Shinozawa mennyit szívózott velem ösztöndíj-interjún, hogy nem fogom érteni az előadásokat meg a szakkönyveket… >_<

Szóval, Okuda sensei-jel való találkozóm után megkaptam a térképet Yuuki-éktól, aztán sétáltam egy nagyot az egyetem környékén, megszemlélve, hogy milyen boltok, éttermek stb vannak itt, elmentem egész a Higashiyama Parkig, ami olyasféle itt, mint az Ueno Park Tokyo-ban, ugyanúgy van még állatkertje is… tényleg, azon döbbentem meg, hogy 2000 yenért lehet éves bérletet váltani az állatkertbe! XD Mindenesetre, jól feltérképezem lassan a környéket- hétvégén a kollégium, hétfőn az egyetem környezetét, aztán szerdán össze is kötöttem őket, illetve már ekkor hétfőn is gyalogoltam majdnem hazáig…

Tényleg, hétfő este egy vicces dolog történt. Lent neteztünk az első emeleti hallban 22 óra körül, mikor is az egyik fekete (mozambiki) srác angolul megkérdezte az ott ülő taiwani lánytól, hogy milyen szakos, mire ő válaszolt, hogy jogász – erre persze én is felkaptam a fejemet, és mondtam, hogy az vagyok. Mire ő mindjárt nagyobb érdeklődéssel, megkérdezte, hogy Amerikából jöttem? Mondom, hogy nem, hanem Hungary, ハンガリー (japánul) és hogy biztosan megértse, hozzátettem kínaiul is, hogy 匈牙利, azaz Xiong1 Ya2 Li4*, nagyjából tökéletesen kiejtéssel. ^^ Na ERRE elkerekedett a szeme (már amennyire ez fizikailag lehetséges XD) és totál leesett állal kérdezte, hogy „WTF én tudok KÍNAIUL?!” mire persze mondtam, hogy nem, csak pár mondatot, de már ennyivel is sikerült totál lenyűgöznöm ^_^… amúgy én korábban azt hittem, hogy minden kínai csaj ronda :dirr: (vagy legalábbis nem láttam még szépet sehol- talán jellemző, hogy a pl a Tripping című filmben az eszméletlenül gyönyörű főszereplő lányt egy japán színésznő, Tanaka Rena játssza ^^ bár most hogy belegondolok, az a film taiwani-japán koprodukció volt), de ő… fu-fu-fu… sz’al, ellenpélda megvan. Bizonyítás kész**. XD Most mondanám, hogy „nosebleed” - de abban olyan sokat volt részem a közelmúltban, hogy inkább csak annyit, h később majd mutatok fotót, egyelőre a képzeletetekre bízom. :D A fülöp-szigetekieket és japánokat nem számítva, a legbájosabb ázsiai lány, akit valaha láttam, simán felülről üti még Albinát is, akit pedig azt hittem, ebben a kategóriában nem lehet felülmúlni… ^_^ Jah, amúgy közigazgatási jogot jött kutatni, és 柯静翔-nak hívják :P Iszonyatos mázlim van, mert a kollégiumban amúgy pocsék a nemek megoszlása, 50 pasira jut kb 5 lány :(((( és ebből az 5-ből a legjobb nő pont a szaktársam, hehe. ^^

(*Aki esetleg nem vágná a kínai nyelvet: ezek a számok a zenei hangsúlyokat jelölik. ^^)

(**Bár, hogy egy taiwani kínainak számít-e pontosan… sz’al, Taiwan nemzetközi politikai és jogi helyzete annyira bonyolult, hogy akár külön szakdolgozat-téma is lehetne, bár manapság mi nem? Most hadd ne menjek részletekbe, akit érdekel, nézzen utána pl itt.)

Kedden oritentáció és csoportbeosztó teszt volt az ECIS-ben, ahol is sok hasznos infót tudtunk meg, pl hogy az első ösztöndíjunkat ápr 30-án utalják. :) Eh, és volt ott egy malajziai származású tanárnő, akinek pont olyan volt az arcformája, mint Yuko-nak (aki meg ugye fülöp-szigeteki)! Hű… lehet, hogy a mongolok és (talán) a koreaiak után meg fogom tudni különböztetni a délkelet-ázsiaiakat is?! Anyway, először bemutatkoztunk egymásnak- rajtam kívül az újak között az egyetlen európai egy spanyol srác, több afrikai és nagyon sok ázsiai van- és megint ki kellett töltenünk egy csomó dokumentumot, aztán mehettünk interjúra a csoportbeosztási teszt első lépéseként, ahol is előadtam a velem kapcsolatos tudnivalókat, 2kyuu-tól 日本語学習訪日研修-vel bezárólag – aztán megmondták, hogy hol kell írnom a tesztet, ahova azonnal át is mentem – volna, ha megtalálom. :P Csakhogy annyira csodálatosan elrejtett helyre tették, és annyira közel volt a teszt meghirdetett kezdő időpontja, hogy kétségbeesésemben bementem a legközelebbi épületbe, és megkérdeztem az ottani office ladyktől, hogy ugyanbizony, hol is van az a School of Interdepartmental Education!? A probléma csak annyi volt, hogy japánul nem volt leírva a név, úgyhogy akiket kérdeztem, nagyon készségesek volta, velem jöttek és segítettek keresni, de baromira nem vágták, hogy hova is akarok menni tulajdonképpen, de aztán találkoztam két másik ryuugakusei-jel, és megkérdeztem őket, hogy ugyanoda megyünk-e, mire mondták h igen, és ők se találják. ^^ Szerencsére egyiküknek le volt írva japánul is hely neve, és innentől már minden ment, mint a karikacsapás – mondjuk vicces, hogy egy posztgraduális iskola alkalmazottai nem tudják a többi iskola angol nevét… (Viszont a titkárnőféleség, akit kérdezgettem, biztosított, hogy milyen jól beszélek japánul ^^”” kb mindig ez az első dolog, ha egy japánnal elkezdek beszélgetni itt ^^).

Amit a tesztet illeti, hát elég szemét volt, meg úgy ültem be rá, hogy a hosszútávú memóriámban található japántudásommal fogom megoldani (magyarul: nem nagyon tanultam előre rá), ennek ellenére elég jól sikerült, úgyhogy remélem, a legmagasabb szintű, esetleg a közvetlenül alatta levő csoportba kerülök. Ettől függetlenül fel lehet venni amúgy kanji kurzust, és Business Japanese-t is, ez utóbbit lehet, hogy majd következő félévben. Tényleg, és minél hamarabb el kéne menni a Graduate School of Languages and Cultures-be, kínai nyelvoktatás iránt érdeklődni…

Jah, és végre kezdem megismerni az embereket itt!!! Pl teszt után bemutatkoztam az egyik külföldi diáknak az előbb említett kettőből, ő Kanadából jött és Liam-nak hívják – kicsit később kiderült, hogy tulajdonképpen kanadai ír. Na ezek után hamar a szívembe zártam őt is (akik olvasták Szerb Antaltól A Pendragon legendát, emlékezzenek csak vissza arra, mikor Eelin St. Claire a magyarok és az írek történetének hasonlóságairól beszél a narrátornak [azaz Bátky Jánosnak, Budapestről XD]. Akik nem olvasták volna, uh, azok gyorsan pótolják e hiányosságot. :) Újabb random CUCC ajánló rovatomat láttátok… ;)). Btw, vele szerencsére lehet teljesen normálisan beszélgetni japánul, mivel, mint kiderült, egy évet élt már itt Nagoyában, és japán barátnője van (Kazuho), akivel utóbb meg is ismerkedtem, hát, uh, nem mindennapi lány. :P Amúgy meg Liam baromi jó fej és nagyon közvetlen, pl első dolga az volt mikor mentünk lefele a metróba, hogy oldalba bökött és megkérdezte, hogy „ugye mennyi jó nő van itt?” XD meg mesélte, hogy egyszer ismert egy kárpátaljai magyart, stb.

Aztán megismertem két kínai srácot, egyikük mondta h simán szólítsam Paul-nak (egyébként Ma Xiao Fu-nak hívják), a másikkal meg leírattam kanjival a nevét :) mondta, hogy japánosan ejtsem csak Shin Chi-nek. Később Paul doktori képzésre járó barátjával is találkoztam, akit meg Zhao-nak hívnak. Na ezen a ponton kezdhetitek elveszíteni a fonalat xD. Utána meg még nagyon sok kínaival ismerkedtem meg, akik közül elég soknak nem is tudtam megjegyezni a nevét (egyelőre).

Aztán… szerdán Campus Tour volt a jogi karosokkal, és ott találkoztam egy üzbegisztáni sráccal, aki nagyon jó fej és kb olyan jól beszél japánul, mint én ^^ amúgy Izzatillo-nak hívják. Volt rajta kívül még egy másik üzbég, egy Shahlo nevű lány; egy kambodzsai srác, Hem Sras, aki szintén 0 japántudással jött ki (<_>;; no komment, de amúgy nagyon aranyos ő is), és egy Lee Na Lae nevű lány, akiről nem is tudom, hogy honnan jöhetett. ^^”” Meg ott voltak a SOLV-os japánok, pl aki Izzatillo-val jött, szimplán Yamadaként mutatkozott be, de annyira jó fej, hogy még otthoni mércével mérve is nagyon lazának nevezném ^^;;… (彼、ほっまにいい人やなああああ!!!!) és még jó sokan, akiknek a nevét és az arcát nem is mindig tudom összepárosítani, de majd megjegyzem őket. :)))

Maga a körbevezetés nagyon hasznosnak bizonyult, most már egész remekül ismerem a Higashiyama Campust, meg kaptunk egy kártyát, amivel 10% engedménnyel vásárolhatunk könyveket az egyetemi könyvesboltban, stb. Utána végül körbenéztem a másik irányban, ahova hétfőn nem mentem el (tehát délre, nem Higashiyama, hanem Yagoto felé) és végre láttam egy Book Off-ot is (az elsőt Nagoyában! XD ja, ez amúgy olyasféle hely, mint nálunk az antikvárium, csak mangák, CD-k és DVD-k is vannak), meg láttam egy baptista templomot O_o. Aztán újra elmentem a közigazgatási hatósághoz Goskiso-ban, és beszereztem az itteni „TB-kártyámat”. Hazafelé menet egy 100 yen-es boltban találkoztam Carlossal, aki Bolíviából jött, és egy nagyon kicsit beszél japánul, így végül is valóságos áldást jelentett neki hogy odajöttem, mert megkérdeztem neki, hogy van-e mosogatószer (ez mondjuk számomra is hasznos volt, mivel délután én is mosást tartottam), aztán együtt visszamentünk a kollégiumba, és együtt elmentünk rament enni. Amúgy ő is nagyon aranyos, de eltartott egy kis ideig, mire ráálltam arra, hogy főleg angolul beszélgetünk… ^^;;; soha nem gondoltam volna, hogy eljutok oda, hogy a japán szavak jutnak eszembe először, és csak aztán az angol kifejezések – de talán ez érthető is, hiszen mióta idejöttem, gyakorlatilag mindig és mindenkivel japánul beszéltem, meg persze minden táblát elolvasok, stb. (Mondjuk a kétnyelvű ismertetőknél lustaságból többnyire az angolt pörgetem át…XD) Úgyhogy mondtam is neki, hogy bocsánat, ha elsőre valami nem ugrik be angolul… de aztán végül is elég hamar átálltam az angol beszédre, aztán meg könnyebben álltam vissza a japánra is.

Jah, és a legviccesebb dolog. :) Mikor említettem Carlosnak, hogy a kéthetes utunkon megismerkedtem egy bolíviaival is, és megkérdezte, hogy ki az, kiderült, hogy…

… ismeri FRANCISCO-t!!! XDDDDDDDDDD Akinek nem meséltem volna részletesen, vagy nem mutogattam volna a fényképeket róla: ő volt az egyik legjobb fej odakinn, aki a végére már csak szimplán „kedves magyar barátomnak” hívott, és én is hasonlóképp kedveltem őt.

Eszméletlen! Véletlenek márpedig… nincsenek!! Amúgy milyen jó lenne, ha Francisco is megint ki tudna jönni… ő ugye majdnem kapott már egy Monbusho ösztöndíjat, de végül is azért nem adták oda neki, mert a feleségét és a kisgyerekét is hozni szerette volna Japánba.

Sz’al mondom, Carlos legalább annyira jó fej, mint Francisco volt anno, adtam is neki egy képeslapot, mire ő is ajándékozott nekem egyet, meg egy lámás tollat. :)

Aztán, csütörtökön minden külföldi diákra kiterjedő orientáció volt, délelőtt japánul, és én csak arra mentem be, utána megismerkedtem a fent említett spanyol sráccal, Daniellel is. Hááát… azt hiszem, az a szó illik rá legjobban, hogy „izgága”. Pl az ECIS orientáción szó volt róla, hogy a hónap első munkanapján alá kell írnod egy listát, hogy itt vagy, és csak akkor folyósítják az ösztöndíjad. Erre ő elkezdett hőzöngeni (na jó, nem durván vagy emelt hangon, de akkor is látványosan panaszkodott) ha nyári szünet van, neki joga van hozzá, hogy azt ott töltse, ahol akarja. O_O Ebéd közben szépen elmagyaráztam neki, hogy ez nem így van, olyan, hogy „jogosultság”, alapból nem csak a japánoknál, hanem egyetlen ázsiai nyelvben sem létezett, - csak kötelezettségek, amik a felettünk állókhoz (család, uralkodó stb) fűznek bennünket, és hogy itt mi mindent a japán államtól kapunk, úgyhogy „take it or leave it”. Mire azon akadt ki, hogy ezt hogy képzelik, és hogy milyen személyes kérdéseket tettek fel neki mindenféle kérdőívekben meg jelentkezési lapokban, meg hogy volt egy spanyol diák itt, akit három évre bebörtönöztek, mert füves cigit szívott, és hogy ez mennyire túlzás x_x…. meg hogy szerinte a P2P is teljesen legális, és jogod van ahhoz, hogy fájlokat osszál meg, úgyhogy hogy képzelik, hogy letiltják az accountodat, ha letöltesz…

Na jó, oké! Ismeritek azt a mondást, hogy „ha Rómába mész, tény úgy, mint a rómaiak” („郷に入っては、郷に従え”)? :P Ha az ember így ragaszkodik a saját megszokott dolgaihoz egy másik világban, akkor lehet, hogy saját maga előtt tökösmacsónak tűnik, de előbb-utóbb kiborulás és törés lesz a vége szerintem. Érdekes amúgy, hogy rajtam kívül az egyetlen európaival kevésbé tudom megértetni magam, mint bárki mással itt… ^^ (Amúgy ha belegondolok, mielőtt először utaztam ide, arra számítottam, hogy minden annyira szokatlan lesz, amennyire csak lehet, ehhez képest semmi perc alatt napirendre tértem mindenen [kivéve kb a baloldali közlekedést <_>]. Mondjuk anno már Miwa is mondta, hogy szerinte a japán nyelv is „性格的” számomra, vagyis hogy „illik a karakteremhez” ^^.) Asszem az ilyen Daniel-féle emberek fognak igen erős kulturális sokkon átmenni… és még csak azt se mondhatom, hogy nem fér rájuk. Ami meg a füves cigit illeti: attól függetlenül, hogy otthon ez megengedett-e, vagy hogy mit gondol róla valaki, itt az egyik első dolog volt, hogy közölték, h semmiféle drog nem megengedett, és mindent szigorúan büntetnek. És: egy olyan országban, ahol két magyar egy évet kapott szimpla graffiti – firkálásért, mégis mi a fenét vár valaki, mit fognak kábítószer birtoklásért adni, kitüntetést?! -.- ほっまに,アホちゃうか?! :/

Aztán. Ma megint nem tudtam találkozni Ohya sensei-jel -.-, úgyhogy majd e-mailezek neki, hogy mikor van benn. Viszont: délután Welcome Party volt a kollégiumban, és fantasztikusan sikerült!!! Annyiféle ember volt megint, hogy abszolút visszajött az az érzésem, ami a Kansai Centerben volt, nevezetesen, hogy mennyire jó ilyen nemzetközi környezetben lenni ^_^. Ráadásul ingyen etettek minket, - volt egy csomó gyümölcs is, ami ugyebár extra drága itt, úgyhogy annyit pusztítottam el, amennyit csak lehetett :D - meg egy bácsi többünket meghívott a hónap vége felé egy talákozóra, ahol japánokkal beszélgethetünk meg ismerkedhetünk. :) Aztán: mindenki kapott egy normális, stabil esernyőt ingyen, és kisorsoltak öt kerékpárt is köztünk – na mit gondoltok, ki nyerte el az egyiket? Hát persze hogy én!!!!! XDDDDDDDDDDDD Úgyhogy most azt se kell keresgélnem, és arra se kell költenem… hehe, „George mázlista, azt hiszem.” ;) Most is csomó mindenkivel ismerkedtem meg, vannak kettem Malajziából, egy indinéz, egy indiai, csomó kínai stb. És eszméletlenül barátságos és jófej emberek, ráadásul a kínaiak közül csomóan vannak, akikkel lehet japánul beszélgetni (és talán majd lehet gyakorolni a kínait is, hehe). Ja meg van egy Victor nevű brazil srác, aki kb 10 éves kora itt él O_o gondolhatjátok, hogy vágja a japánt.

Néhány fotó az eseményről, Carlos gépével: