Korábban említettem, hogy Victor barátja Nagoyában járt előző hónapban, és még a „quasi-magyar” étterembe is eljött velünk. Nos, 12.-én mi látogattunk el ehhez a barátjához Himejibe, úgyhogy ez volt a második látogatásom Osaka környékén. Vonattal – tehát nem shinkansennel – az út körülbelül négy óra, de nekünk Victor barátjának (Yasuhiro) jóvoltából csak 130 yenben volt ^^, hogy pontosan milyen ügyeskedéssel, azt már nem tudom. XD Mindenesetre maga az út is roppant szórakoztató volt, az idő remek, és igazi hegyes-völgyes japán vidéki tájakon vezetett át, úgyhogy nagyon élveztem, különösen, hogy elmentünk a sekigaharai csatamező mellett is! :)
Yasuhiro családja onnan ismeri Victort, hogy jó pár évvel ezelőtt egy Himeji és Krichiba (Victor szülővárosa) közti csereprogramban vettek részt, így Victor náluk mint fogadó családnál töltött némi időt, aztán Yasuhiro ment el Victor-ékhoz. Így meglehetősen nemzetközi orientáltságú család, többször jártak kollektíve Brazíliában és az Egyesült Államokban is. A házuk is egészen kellemes, és az anyuka játszik koto-n és shamisen-en, amiket ki is tudtam próbálni (érdekes élmény volt elpengetni azt a dallamot, ami Natsume Soseki Kokoro-jának Aoi Bungaku-féle feldolgozásában szerepel ^^). (Képeket főleg Victor készített, ezért ezek feltöltése később. ^^”)
Szóval péntek este érkeztünk, némi sushi-t és házi készítésű brazil ételt vacsoráztunk (az első benyomásom a brazil ételekről: külsőre szinte mind valamilyen süteménynek néz ki, aztán ha közelebb kerülsz hozzájuk, kiderül, hogy nagyon nem azok XD), másnap pedig szerencsére gyönyörű időnk volt, így elmentünk Himeji környékére várost nézni. Látta pl valaki Az utolsó szamuráj című amerikai filmet (Tom Cruise)? Nos, elmentünk abba a templomba, ahol azt forgatták. ^^ Ez nem a városban, hanem fenn a hegyekben, egy 書写山 (hmm, „az Írás Hegye”?) nevű helyen van, ahova libegővel lehet feljutni. Fantasztikus jó hely, számos igen régi épület fennmaradt itt, pl egy jikido, vagyis a szerzetes-tanoncoknak fenntartott „kollégium”.
A híres Himeji kastélyhoz is elmentünk, amelyről azt kell tudni, hogy ez Japán legnagyobb ilyen épülete, és minden tv-sorozatban, ahol az azóta nem létező Edo-kastély szerepel, azt ezzel helyettesítik. :) A probléma csak annyi, hogy mivel ez a vár nagyon hosszú ideje változatlan formában létezik, ezért ráfért már némi renoválás, így a következő évek folyamán fel lesz állványozva, és számos helyre már most sem lehet benne bemenni. Szóval akik a következő 4-5 évben Japánba jönnek, azoknak sajnos le kell mondaniuk a Himeji-jo teljes körű élvezetéről. :S
A péntek esti házi készítésű brazil étel után kipróbáltunk egy szabályos brazil éttermet, és megbizonyosodhattam róla, hogy Victornak jó oka volt sokkal súlyosabbnak (már-már kövérnek XD) lenni, amíg Brazíliában élt: nevezetesen, az ételek. ^^ Az a „brazil barbecue”, amit fogyasztottunk, már-már az otthoni disznótoros vacsorák szintjét súrolta zsírosságban. Erre az alkalomra csatlakozott hozzánk egy Mika nevű lány, aki szintén Victor „húga” egy másik fogadó családból. :) Remekül elbeszélgettünk, az említett „disznótoros” hangulat egészen nosztalgikus volt! XD Képet megint csak későbbre ígérhetek…
Vasárnap csúnya esős idő volt, de az akkori programunk szerencsére nem városnézés volt, hanem csajozás Osakában. XD Mikor e-mailben említettem a családtagjaimnak, hogy a hétvégére csajozni megyek Kansaiba, valószínűleg azt hitték, hogy viccelek, pedig bizonyos értelemben pontosan erről volt szó, a következőképpen: Victor még régebben mondta, hogy létezik egy olyan rendezvény-típus a japánoknál, amit úgy hívnak, hogy 合コン (goukon). Ennek az e lényege, hogy a szervezők összehoznak több, azonos számú lányt és fiút egy étterembe vagy bárba, aztán a résztvevők eliszogathatnak/beszélgethetnek, és ha valaki szimpatikus valakinek a társaságból, nyitott az út a későbbi ismeretségre. ^^ Nos, miután Victor ezt említette nekem, folyton azon poénkodtam vele, hogy menjünk már el egy ilyenre együtt :dirr:. Csodák csodájára kiderült, hogy Yasuhiro cége mindenféle rendezvényeket szervez, többek közt goukont is. XD Úgyhogy vasárnap estére összehozott nekünk egy ilyet, és Victor másik barátjával, egy Takuma nevű sráccal négyesben mentünk el rá. ^^
Háááát most mit mondjak. Kifejezetten poén volt. XD Azt hiszem, messze jobb ilyenformán ismerkedni, mint pl közlekedési eszközön leszólítani ismeretlen csajokat, ahogy egyesek elvárnák a férfiaktól. Végül is mindannyian telefonszámot cseréltünk a végén, szóval… :P Viszont ami a leg-érdekesebb számomra. Ismételten megbizonyosodhattam arról, hogy a „szépség” egy nagyon relatív kategória. Vagy talán nem is jó ez a szó, inkább úgy kéne fogalmaznom: az, hogy valaki tetszik-e valakinek, az nagyon relatív. Miről is van szó? Az összejövetel vége felé Yasu-kun kitalálta, hogy játsszunk egy játékot, melynek keretében az egyes, ellenkező nemű résztvevőket egyezményesen 1-től 4-ig terjedő számmal jelöljük, és felteszünk egy-egy kérdést az ellenkező neműeknek velünk kapcsolatban, aztán az eredményekből megpróbáljuk kitalálni, hogy ki kicsoda (pl „szerintetek ki a leggazdagabb közülünk?” válaszok: „4” „4” „2” „3” – na akkor ki lehet a no. 4 ?) – hű ezt is de jól elmagyaráztam… ^^”””” mindegy, a lényeg, hogy Victornak a no.3 lány kifejezetten nagyon bejött, és ez a lány is folyamatosan minden pozitív benyomásra irányuló kérdésre az no.2-t válaszolta, úgyhogy mi fiúk mindannyian azt hittük, hogy no.2=Victor. Különösen hogy mikor Yasu-kun feltette a kérdést: „természetesen itt hivatalosan senkinek sincs barátnője (NB. セフレ/時々のビッチ ugye nem számít b.nőnek? :P), de ha netalántán valakinek mégis lenne közülünk, akkor ki lenne az?” és egyöntetűen mindegyikük no.2-t mondta, és mivel mi tudjuk, hogy Victornak van, méghozzá elég stabil (ez esetben persze fel lehet tenni a kérdést, hogy miért jött el goukonra, mire csak az a válaszom, hogy „mér’ ne?” :P), és ugy mindenki szokta emlegetni a kiváló női megérzéseket, ezért ezek után számunkra kőbe volt vésve, hogy Victor a no.2. Emellett a negatívabb (pl ki tűnik a legperverzebbnek) tulajdonságokra irányuló kérdésekre mindig no.3 volt a válasz, ezért mi fiúk eldöntöttük, hogy jó, az biztos Takuma. XD Aztán a végén kiderült, hogy no.2 = Takuma, no.3 = Yasuhiro… XDDD
Viszont ami ténylegesen vicces. Korábban találkoztam egyszer Victor barátnőjével, és az volt a benyomásom róla, hogy nagyon aranyos, de semmi különleges nincs benne, még csak nem is különösebben csinos vagy ahogy errefelé mondani szokás, „kawaii”. A goukon folyamán Victornak tetsző no.3 csajról pedig szinte hajszálpontosan ugyanaz volt az impresszióm! O_O Továbbá gyakorlatilag mind a négyünk más-más lányról szerezte a legjobb benyomást, úgyhogy ennek alapján megincsak bebizonyosodik, hogy teljességgel megmagyarázhatatlan, miért is kedvel valaki kifejezetten valakit. Pontosabban sokszor megmagyarázható, de befolyásolni nem nagyon lehet. Tényleg érdekes…
Mindennel együtt egészen remekül sikerült a hétvége, bár mivel a vasárnap estét karaokéval töltöttük, és reggel korán jöttünk haza, ezért kicsit álmosak voltunk a hét elején, de sebaj. XD Victor másik „nővérével”, egy Yuuko nevű lánnyal még majd szeretnék találkozni, de erre valószínűleg majd Nagoyában fog sor kerülni valamikor. ^^ Konklúzió: mindig nagyszerű élmény új embereket megismerni~!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése