これは可不可（カフカ）の世界だ。。。 Part I

Ehh, bocs hogy megint elmaradtam… lehet, hogy a mostanában történteket két, egymást gyorsan követő bejegyzésben fogom összefoglalni. (Part I és Part II) Mindenesetre, az már régen rossz, ha az egyes események megtörténtét nem a hét napjai, hanem dátum szerint jelzem… ^^”

Mindegy. A hónap elején hagytam abba, ami ugye november, és hallom, hogy otthon rendkívül zord időjárást hozott, de itt szerencsére egyelőre egész kellemes maradt az idő – néha azért fel kell venni a kabátot, de többnyire elég az elvileg kora őszre tervezett széldzseki is. Esős napokon azért be-bekapcsolom az elektromos hősugárzómat estefelé, de egyébként nem szoktam fázni. Persze állítólag megy még lejjebb is a hőmérséklet…

Nov 4-én (szerda) késő este elmentünk karaokézni Paullal, Xiao Bai-jal, Yishao-val (azaz a „tall guy”-jal) és a „new guy”-jal, akit Paul azóta nemes egyszerűséggel „weirdo”-nak (=fura alak) nevezett el, mivel néha egészen furcsa dolgai vannak. XD Figyelmes szemlélők észlelhetik, hogy ismételten én voltam az egyetlen nem-kínai a társaságban… ^^” Ezen alkalom apropóját – a „just for fun” mellett – az adta, hogy Paul megbeszélt a hétvégére egy közös éneklést két japán csajjal, úgyhogy „gyakorolnunk kell” – na nem mintha bármelyikünknek szüksége lenne különösebb gyakorlásra, mindketten annyira jók vagyunk, ezt minden álszerénység nélkül mondom. :) Paul ugye régebben egy együttes gitárosa és énekese volt, én meg… nos én a klasszikus zene felől érkezve a könnyűzene eme világába, kifejezetten könnyűnek találom kiénekelni a kedvenc számaimat, és hát nekem sincs rossz hangom, bár nem illik minden dalhoz. Azért vannak vicces dolgaink együtt, különösen az előző bejegyzésben linkelt „Viva la Vida” című számot csináljuk különösen ügyesen, de megpróbálkoztunk Michal Jackson „Man in the Mirror”-jével is, ahol persze rám maradt az elképesztően magas hangfekvést igénylő refrén – és magamon is meglepődtem, hogy mennyire jól megy XD.

Sőt, még egy-két kínai számot is el tudok énekelni, a kínaiak nagy csodálkozására. Például ezt a meglehetősen közismert dalt, amely Tibetről szól: 青藏高原!

Még szerdán délben volt egy egész érdekes élményem: ebédre várakoztam a Déli Cafeteria előtt (11:30 után ott mindig jó hosszú sor szokott lenni) és beszédbe elegyedtem egy koreai sráccal, meg a barátaival (két kínai lány és egy japán pasi), és egész jól összehaverkodtunk :). Említett koreait alapból Yi Jae-yongnak hívják, a japánok Ii-sannak szólítják, de mi elneveztük Kekkó-kunnak XD (hülye japán nyelvi humor, ha érdekel, elmagyarázom :P) Eszméletlen, de úgy tíz évvel ezelőtt járt Magyarországon (egy több hónapos út keretében, mikor is körbeutazta Európát O_O), úgyhogy mondta is, hogy milyen nosztalgikus élmény egy magyarral találkoznia, meg kb még mindig képben van Budapest földrajzával kapcsolatban!! :) A barátai is nagyon jó fejek, úgyhogy megbeszéltünk, hogy mindenképp el kell majd mennünk együtt szórakozni valahova :D de addig is, pénteken (nov 6) én és Kekkó-kun kiültünk piknikezni a Toyota Auditorium előtti nagy füves térségre, mikor is ő hozott bento-t, én meg hoztam italt, és megosztottuk egymással ezeket. :) És igen, jól olvastátok: piknikezni, mivel hét ágra sütött a nap, a hőmérséklet meg valahol 20 fok felett röpködött :P.

Jah, aznap este próbálkoztam meg első ízben az otthon általam olyannyira kedvelt ananászos csirke elkészítésével, miután eldöntöttem, hogy itt elsősorban japán és kínai élteleket fogok magamnak csinálni. Meg is lepődtem rajta, mennyire jól sikerült – később mikor újra főztem, hajszál-pontosan olyan lett az íze, mint az egyik kínai étteremben Pesten az Astoriához közel :) aztán elmentem Panamába (vagyis Cesar lakására) egy kisebb összejövetelre pár emberrel (pl Chris, Tomas, Israel, Elvita és természetesen Mari :P, ahol persze több új ismerőst is szereztem, pl egy Ayuko nevű japán csajt, aki mit gondoltok, honnan hallott Magyarországról? Hát persze hogy az Axis Powers – Hetalia című animéből XD (ezt nem láttam, de úgy tudom, egy vígjáték, ami a két világháború közötti tengelyhatalmak, plusz pár egyéb ország „kalandjairól” szól, úgy, hogy minden országot egy végtelenül „aranyosra” rajzolt figura testesít meg /akik gyakran az adott ország jellemző viseletét hordják, és úgy többnyire az adott országra ragasztott sztereotípiákat képviselik/, Magyarország ebben egy cuki kislány, aki nem mellesleg szerelmes Ausztriába… XD).

Szombaton (nov 7) megvolt az első zenekari próbánk Ogawa-san zenekarával, és egész jól sikerült! ^o^ Egy olyan metróállomáshoz kellett mennem, ahol még életemben nem voltam, Nagoya Station-hez közel, de simán eltaláltam oda, és Ogawa-san elém is jött. A zkar amúgy kb 30 tagos, tehát az ELTE Kamarazenekarhoz hasonló létszámú, de ebből a 30 főből mindössze úgy tizenöten voltunk, mivel a tagok egy része Tokióban van. Menet közben teáztunk is egyet, és kellemesen elbeszélgettünk; pl az az idősebb úriember, aki itt a koncertmesteri szerepet tölti be, a Nagoyai Filharmonikus Zenekar hegedűse, mely zenekart egyébként a – talán még ma is – minden magyar által ismert Kobayashi Ken-Ichiro vezényelt elég sokáig. ^^

A program nagyjából Bach h-moll Szvit-jéből állt, amelyet kb egyszer-kétszer hallottam korábban, kivéve természetesen a záró tételt, ama híres Badinerie-t, ami amolyan komolyzenei sláger, tehát mindenki ismeri. Ez ugye eddig nem túl szórakoztató ahhoz képest, hogy mennyire nehéz – nem tehetek róla (és Judit még kevésbé), de szerintem Bach zenéjét úgy en bloc már nem nagyon fogom megkedvelni, ha 10 év zenélés után nem sikerült. :( Anno mikor Gergő közös zenélésünk idején poénból megjegyezte egy Bach-átiratra, hogy „rossz a szerző”, szívem szerint úgy beszóltam volna, hogy „nem rossz, csak rohadt unalmas…” :dirr: Viszont! Később fogjuk játszani Mahler Ötödik Szimfóniájának Adagietto című tételét, amely arról nevezetes, hogy a legkisebb zenekari apparátust igénylő Mahler-szimfóniatétel, mindössze vonósok és hárfa kell hozzá. ^o^ Ráadásul ebben elég gyakran kap fontos szerepet a cselló, úgyhogy ez extra-szórakoztató lesz ^_^. És ami szintén nagyszerű dolog: még ezen a szombati próbán sor került Akutagawa Tryptique (magyarul: Három Tétel Vonószenekarra) című művére is, amelyet ugyan nem ismertem, de mint lentebb már említettem egyszer, Akutagawa az egyik kedvenc japán zeneszerzőm (és az apja az egyik kedvenc japán íróm… ^^), amit említettem is a zenekari tagoknak, amin természetesen ugyancsak meglepődtek (gondolom nem mindennapi, hogy egy külföldi ismerje Akutagawa zenéjét :P). Az is vicces volt, h mikor Ogawa-san elmesélte, hogy hogy szervezett be a zkarba, azt mondta, h mikor a Welcome Partyn először hallotta, hogy csellózok, azt hitte, vmi felvételről megy, mert túl jó volt ahhoz, hogy élő legyen… XDDD

Talán még emlékeztek, hogy mikor Tatsuro az előző „nabe-party” után kérdezte tőlem, hogy hogy lehetne az ilyen összejöveteleket jobbá tenni, én három javaslatot fogalmaztam meg: 1. esti időpont, 2. pia, 3. nők. XD Nos, ő Naomi lakásán szombat estére japános akkurátussággal összehozott egyet, ami mindegyik feltételnek megfelel. Meghívta Naomi három barátnőjét, egy barátját, engem, Ákost és egy Suyin nevű Guatemalai lányt, és beszerzett egy csomó italt, úgyhogy látható, hogy alaposan kitett magáért. Ezek – és némi ivás XD – után én is kénytelen voltam viszonozni a kedvességét és, ha már a hangszerem úgyis nálam volt (mivel közvetlenül a próbáról mentem hozzájuk) játszottam nekik egy keveset abból a műsorból, ami Ishii-sannál fog lemenni (illetve, azóta már lement ^^”). A Naomi-féle sashimi pedig különösen finom!

Márton-napot, azaz november 11-ét újabb közös karaokével ünnepeltük meg, ezúttal csak én, Paul és Xiao Bai vettünk részt. Igen, mostanában nagyon sokat éneklek… egészen remek szórakozás, a társaság és maga a tevékenység is, különösen, ha valakinek annyira jól megy ez a CUCC, mint nekem :P és lassacskán meg-meg tanulok egy-egy híresebb könnyűzenei számot, meg Paulnál egész sokat hallok, úgyhogy bizonyos fokig alapműveltség-növelő hatással is van rám (pl ha hiszitek, ha nem, a Beatles-től a Hey Jude-ot korábban soha nem hallottam – persze azt azért tudtam, hogy létezik XD) de mióta együtt lógunk, kívülről tudom. Ez egy kicsit azért visszafelé is működik, pl legutóbb egyszer csak azt hallom, h kedves jó barátom Alexander Arutunyan Expromt-jának dallamát dúdolgatja… ^^

(Folyt. Köv.

Part II, START!)