Ezen a héten...

Pontosabban, akkor hát múlt hét vasárnaptól folytatom. Mint legutóbb is említettem, a Miwa nevű japán lányismerősöm – aki néha egy kicsit depisnek tűnik, de alapvetően nagyon aranyos – meghívott hogy menjünk el együtt az akváriumba, mire én azonnal igent mondtam, és beszerveztem Ákost, Anját meg Carlost, Miwa részéről pedig némi vargabetű után Cesar jött el (nem emlegetem túl gyakran, de talán már mondtam valamikor, hogy ő Panamai). Igaz, hogy egyszer már voltam itt, de egyrészt akkor a Golden Week miatt iszonyatos volt a tömeg, úgyhogy nagyon sok jószágot nem lehetett normálisan megnézni; másrészt pedig, ezzel a társasággal különösen érdekesnek tűnt a program. ^^ És valóban, egészen remekül éreztük magunkat! A vége felé elmentünk enni is, meg egy szuvenír-boltba, ahol fantasztikusan idióta ajándéktárgyakkal kecsegtetik a szerencsétlen turistákat XD – sajnos ezekről nem készítettem fényképet, és azok nélkül nehéz lenne élvezhetően elmagyarázni, hogy pontosan mik, de majd legközelebb. :)

A legvégén pedig, már Cesar és Carlos nélkül, elmentünk egy garnéla-szaküzletbe, ahol a sok-sok garnéla-snack mellett voltak fagylaltok is… mindenféle ízekben. Nem csak a nálunk megszokottak, hanem pl zöldtea, szezámmag, miso(!!!) és kukorica (!!!) ízűek… Ákos megkérdezte az eladót, hogy nincs véletlen garnéla-ízű? XD Mindenesetre, „ha már itt vagyunk nem hagyhatjuk ki” alapon, kipróbáltunk egy-egy extrémebb fagyit, ezek közül Ákos volt a legdurvább, aki rendkívüli élvezettel fogyasztott el egy miso-ízű darabot O_o és én voltam a leg-konszolidáltabb, aki tulajdonképp nem is kalandoztam, hanem egy rózsa-ízűt választottam (avagy: ha már nincs taiwani rózsa-tea, akkor… ^^). Miwa valami „murasaki imo” nevezetű nemtommit kért, ami szintén egész finom lett. Aztán az eladó annyira kedves volt, hogy ingyen adott nekünk mintákat a kukorica-ízű fagylalttól kezdve a tebasaki (=csípős csirkeszárny, Nagoya egyik specialitása) ízű cukorkákig mindenből, amelyek elfogyasztását – a wasabi-ízű chipset leszámítva – következetesen elutasítottam és főleg Ákosra hagytam őket, aki rendkívül élvezte az összeset. :D Mondtam is neki utána, hogy haver, te még nálam is furább vagy XD de egyébként ebből a szempontból a legviccesebb dolog még decemberben, a hazautazásom előtti este volt, mikor is elmentünk inni, és Kristy-vel dumáltunk, közben meg néha, a jobb megértés érdekében kanjikat rajzoltunk neki a falra (persze nem tollal, csak mutatóujjal ^^”), mire egyszer csak megjegyeztem: azért milyen elszálltak vagyunk mi ketten, hogy itt ülünk a világ másik oldalán egy kocsmában, és kínai írásjeleket irkálunk a falra egy hongkongi csajnak… XDDD

Visszatérve a jelenhez, megbeszéltük, hogy muszáj lesz mákos tésztát is készíteni az embereknek, mivel a kishimen nevezetű tésztaféle szinte hajszálpontosan egyezik az otthoni mákos tésztához használt tésztával…

A hét folyamán gyakorlatilag végig tanultam, úgyhogy erről nincs különösebb mondanivalóm. Ami említést érdemel, az a csütörtöki nap, amikor is először azt hittem, hogy party lesz a kollégiumban, de végül is kiderült, hogy az jövő héten esedékes. Viszont a kolesz évekre visszamenően leg-notóriusabb évfolyama – azaz mi :P – csütörtök este nosztalgia-buli keretében elfoglaltuk a Kaikan szomszédságában található Toriichi nevű vendéglőt, amibe annyit jártunk annak idején!!! XD Elképesztően nagyszerűen sikerült ez az esemény, ott volt mindenki, aki számít: Liam, Ando, Christian, Rafik, Ghassen, Paul, én, egy Brian nevű francia srác, Liam és Kazuho (!! Áá, túl ritkán látni őket…!!), eljött Nagai-san (a zenész tutor a koleszból, és hozta a mandolinját, amit ki is próbáltam :)), és: Ampana!!! Aki sajnos nem mondott beszédet olyan intenzitással, mint annak idején ama nagyszerű koleszos buliban, de így is nagyszerű volt találkozni vele ^o^. Aztán eljött még Takumi és Ninjin, utóbbiak épp olyan perverzek voltak, mint mindig XD (illetve, Ninjin lassan már túlzásba is viszi… :S) Mindent egybevetve, egészen fantasztikus élmény volt!!

Aztán, ami még említést érdemel: zenekari próba szombaton. Sajnos elég álmos voltam, így hát nem ment annyira jól, de azért elég élvezetes volt, egyben megkértek, hogy legyek szíves és ezentúl mindig játsszam én a csellószólókat ^o^ ja és arra is, hogy mivel többek közt Akutagawát játszunk a következő koncerten, és én mondtam hogy kedvelem az ő zenéjét, meg ugye magyar is vagyok, akik tudvalevőleg igen erős nemzet zeneileg, megtenném-e, hogy írok egy kis véleményt Akutagawáról a következő koncert prospektusába? O_o Mondtam hogy persze, természetesen, legalább gyakorlom kicsit a fogalmazás-írást japánul ^o^. Ja és arra is van esély, hogy jövőre eljátsszam Popper Magyar Rapszódiáját zenekarral!!! :DDD Ebben az esetben ez lenne életem első igazi zenekari szólózása… ^_^ Úgyhogy íme, még egy ok, hogy maradjak még!!! :)

Kicsit rövidítve, de ennyi volt ez a hét, a kihagyott dolgokról majd legközelebb (remélhetőleg egy hét múlva) mesélek, addig is sziasztok!