2010. 03. 28. ^____^

Kicsit elkésve hadd meséljek az elmúlt hétről. Illetve ez a bejegyzésem rendhagyó és rendhagyóan rövid lesz, mert az elmúlt már majdnem két hét eseményei, például csípős-savanyú leves főzés Victorral, Agustin búcsúbulija, Taka-san /=a kollégiumunk egyik korábbi tutora, vsz a legjobb fej tutor, aki sztem jellemre nézve kevésbé japán, mint pl én ^^”/ búcsúbulija (az egyiptomi japán nagykövetségen fog dolgozni, minthogy tiszta Közel-Kelet rajongó, ami abban is megnyilvánul, hogy Paul kapott ajándékba tőle egy vízipipát, amit ki is próbáltunk Ákossal, Ninjinnel és Takumival – nem, továbbra sem tervezek dohányosnak lenni, de a vízipipára kíváncsi voltam), Ákos bárjának meglátogatása, Liam születésnapja stb, szóval mindezek az események annyira eltörpülnek március 28.-a, vasárnap mellett, hogy engedelmetekkel csak ez utóbbit fejteném ki.

Bizonyos fokig ezt a napot tekinthetem Suyin és Israel búcsúbulijának is, mivel ők most március végén mentek át az Aichi Oktatási Egyetemre, ahol szerencsére még maradnak fél évet, de azért jóval messzebb lesznek tőlünk, mint korábban, úgyhogy nem biztos, hogy ugyanilyen gyakran fogunk találkozni. :( Bár megbeszéltük, hogy amilyen gyakran csak lehetséges, el fogunk nézni együtt pl a Misfits nevű kocsmába ^^ meg Suyinnek még mindig teljesítenie kell azt az ígéretét, hogy megtanít táncolni, hehe.

A legfőbb programunk ezúttal egy cosplay-event volt, amire Hiko hívott el, és ennek egészen érdekes története van: először is megkérdezte tőlem még vagy egy hónapja, hogy nincs-e kedvem beöltözni valakinek egy Tales of Vesperia nevű játékból. ^^”
Ja, a japán tömegkultúrában kevéssé jártasak számára, quasi zárójelben: a „cosplay” szó a „costume play” rövidítése, és azt takarja, mikor a rajzfilmek/képregények/game-k (de ezeken kívül is, japánul minden jelmezöltés „cosplay”-nek számít) rajongói elkészítik maguknak (avagy: esetenként készíttetik) kedvenc karaktereik ruháját, aztán sokan összejönnek, és egy rakás fényképet csinálnak egymásról/magukról/mások őróluk. XD Az ilyen alkalmak valóságos őrültekházának tűnhetnek azok számára, akik nincsenek valamennyire otthon az alapul szolgáló tömegkulturális termékekben, de a résztvevők többnyire nem törődnek a „nyárspolgári” értékítéletekkel és remekül szórakoznak. :P Bevallom, régebben nekem is elég furának tűnt a CP ötlete, és csak akkor változott meg a véleményem, amikor Gergő és Gábor összehozták a Berserk című mangán alapuló performance-ukat, valódi páncélban (lentebb, az egyik decemberi bejegyzésemben látható egy kép Gábor teljes vértezetéről) – kb három hasonló rendezvényen fordultam elő korábban Magyarországon, de az a bizonyos 2007. október 6.-a a mai napig felülmúlhatatlan maradt. Illetve, abban a történetben benne volt az is, hogy nagyon mélyen benne voltam a ruhájuk készülésének (amit ugye egy valódi kovácsmester csinált) folyamatában is: folyton mesélték, hogy „most ez a darab készült el” „ most az a darab van kész…” de persze nem mutattak semmit, úgyhogy eléggé leesett az állam, mikor megláttam őket a Petőfi Csarnok színpadán, de ezzel sztem nem voltam egyedül. ^^ És akkor még nem is említettem a közös futásainkat Gáborral a Margit-szigeten – ahol is ő könyvekkel telerakott táskával futott, hogy 60 kilós, törékeny teste elbírja azt a jó 30 kiló vasat… XDDD

Nosztalgiázás megvolt, ezzel csak azt akartam mondani, hogy a most leírt, 2007-es alkalom óta ez a mostani volt a leg-emlékezetesebb ilyen rendezvényem. :) Szóval Hiko kérdezte, hogy nem akarok-e véletlenül beöltözni, én mondtam, hogy szívesen megtenném, de az biztos, hogy nekem nincs érkezésem arra, hogy saját magamnak csináljak ruhát, venni meg nincs kedvem. XD De persze magára a rendezvényre szívesen elmegyek vele. Később kiderült, hogy Hiko pont aznap megy Kyoto-ba, de még a Kaikanos bulira meghívta egyik japán barátnőjét, Yuko-t, aki szintén tervezett beöltözni (ráadásul Hiko csinálta neki a ruhát O_o), és megadta az elérhetőségét, mondván, hogy ha gondolom, mehetünk vele együtt. Utóbb Hiko összebarátkozott Suyinnel, aki szintén óriási nagy anime-manga rajongó (egy igazzzzy fangirl, az a fajta, aki visongani kezd, ha meglátja Onizuka képét a GTO-ból egy karaokén énekelt szám alatt a videó képernyőjén :)), úgyhogy nagyon örültem neki, hogy ezek ketten mennyire egy hullámhosszon vannak. És nagy rajongó Israel is, aki mindent le tud tölteni a netről, ami egy normális embernek még eszébe se jutna (pl tegnap bemutatott filmeket, esetleg be nem mutatott filmeket premier előtt ^^”), úgyhogy gondoltam, őt se szabad kihagyni. Aztán ott volt Ákos, aki állítólag utálja az animéket (de azért a Neon Genesis Evangeliont és a RahXephont nem csak hogy végignézte, hanem ezek még tetszettek is neki :P), és egyébként is, mindegy agybeteg rendezvényre kapható itt Japánban, pl márc 15.-én egy ún pénisz-fesztiválra látogatott el valahova Nagoya mellé XD (melynek lényege, hogy körbehordoznak egy óriási fa falloszt a városban, és behurcolják a szentélybe, miközben pénisz - s vagina alakú apró ajándéktárgyakat, édességeket stb árulnak – és mindenki próbálja megérinteni a Nagy F*szt, amely nyilvánvalóan termékenység-szimbólum, ugye ^^ 豊饒、豊饒!!! :P) amire csak azért nem mentem el, mert akkor épp Okinawára készülődtem. Eljött még Suyin egy barátnője, egy Lucy nevű angol csaj; Daniel Spanyolországból (Barcelona, Barcelona!!) és a Miwa nevű japán lány, akinek ugye a fő jellegzetessége, hogy telefonban olyan depis a hangja, h az embernek mindig az az érzése, hogy „OMG most köti fel magát!!! O_O” de egyébként nagyon aranyos. ^^

Persze maga a nap kicsit érdekesen indult, ugyanis Suyin és Lucy ott voltak Sakurayama Állomásnál a megbeszélt helyen és időben (előbbi kissé gothlolis, utóbbi schoolgirl-ös ruhában – a nap elején még ezek is kissé kirívónak tűntek. Aztán persze megtudtuk. XD), pontosan 10:00-kor, ami különösen szokatlan egy dél-amerikaitól azt hiszem :P, viszont Ákos elaludt! XD. Ami csak azért kellemetlen, mert előző este Hiko rábízott egy kis csomagot, hogy adja át Yuko-nak – és mint utóbb kiderült, ez a csomag a jelmez egy részét tartalmazta… ^^”. Úgyhogy mi útnak indultunk, és mondtam Ákosnak, hogy jöjjön utánunk szépen szaporán – elég messzire kellett menni, ugyanis a rendezvény a kikötőben volt, egy szigeten. Végül is mindenki odaért rendesen, úgyhogy minden oké. :)

Maga a rendezvény tulajdonképp nem csak a cosplayről szólt, hanem a két óriási csarnokból az elsőben, ahova némi belépődíj fejébe bementél, különféle doujinshiket (=rajongók által rajzolt képregényeket), merchandising-cuccokat stb lehetett vásárolni, aztán egy további összeg fizetése fejében mehettél be a másik csarnokba, ahol a tényleges cosplay zajlott. Megjegyzem, nagyon sokan voltak, de mind a két csarnok annyira elképesztően óriási volt, hogy nem is tűnt olyan nagynak a tömeg. Úgyhogy eléggé eltért a dolog egy otthoni animecontól.

Szóval, maguk a cosplayesek… háááát… most szívem szerint mindenkit meginvitálnék Facebook-ra, oda ugyanis feltöltöttem a legjobb képeket és szépen tag-eltem is mindenkit, arra viszont nincs érkezésem, hogy itt is mindent feltegyek, amit oda. Mindenesetre el tudjátok képzelni, ahogy haladt előre az idő, úgy haladtunk mi is a „viszonylag konszolidált”-tól az „elképesztően beteg” fényképek felé. XDDD És ahogy haladt az idő, egyre többet röhögtem és egyre jobban éreztem magam. ^^ Mindenki egészen fantasztikus volt, különösen Suyin, ahogy tényleg igazi rajongóként visongott és mindenkit leszólított, hogy fényképet akar vele. ^^

Néhány fotó, időrendi sorrendben. Mi mindannyian, Narutóval a „Naruto”-ból:

Suyin egy robottal táncol (aki nem tudom melyik sorozatból van):

Én, megrettenve egy vámpírtól (vagy ez egy Halálisten lehet a „Bleach”-ből?):

Ákos, aki félelmében elsírta magát, ugyanezzel a vámpírral:

Ákos egy lolival a Gintama-ból. XD Az a vicces, hogy mikor ezt a csajt szólóban fotózták, egészen merész pózokat is felvett, de így, hogy a külföldi közös fotót kért tőle, mindjárt milyen kis félénk lett… :P

Fogalmunk sem volt, hogy ki lehet ez a fazon, de Ákossal eldöntöttünk, hogy oké, ez meg itt a halál f*sza… XDDD

Kedvenceimmel a Neon Genesis Evangelion legújabb filmjéből:

Ákos szado-mazo játékot játszik egy ápolónő/szobalánnyal (hogy ez a csaj melyik a kettő közül, esetleg azok keresztezése, arra még mindig nem tudtam rájönni… ^^”):

És, a nap egyik csúcspontja. Én és Ákos egy transzvesztitával…:

No comment. Talán csak annyi, hogy kíváncsi lennék, ki lehet ez a fazon civilben… :DDD

És a nap másik csúcspontja: én és Ákos, egy másik transzvesztitával, aki ráadásul egy lolit játszik…

Mindent egybevetve, eszméletlenül jól éreztem magam, és nagyon sokat röhögtem, de e rendezvény befejezésével még nem ért véget a nap!! Mikor 15:00 körül kihirdették a végét, már mind annyira éhesek voltunk, hogy eldöntöttük, h gyorsan el kell mennünk valahova (est)ebédelni. Ákos kitalálta, hogy e választásunknak mindenképp Osu-Kannonra kell esnie, ugyanis ott van egy étterem, ahol miso-katsut lehet enni, amit legtöbbünk még nem próbált ki, és nagyon finom. A probléma csak az volt, hogy mikor farkaséhesen megérkeztünk Osu-ba (már Lucy nélkül), óriási sor állt az említett étterem előtt, úgyhogy először is elmentünk egy boltba pénzt kivenni, aztán megnéztünk még pár éttermet, de vagy zárva voltak, vagy drágák, vagy nem feleltek meg valami miatt. Úgyhogy végül is, már vagy félholtan az éhségtől, visszaálltunk az – azóta szerencsére valamivel kisebb – sorba, ami a bejárat előtt kígyózott. Végül is, felvezettek az emeletre, ahol további sor állt, és ekkor elszabadult a pokol. XD Israel, nyilván tudva, hogy ma cosplayre megyünk, hozott magával egy olyan maszkot, amit a pankrátorok viselnek (azt hiszem, Mexikóban ez a „sport” elég népszerű lehet, vagy tévedek?), és most a várakozás unalmas tízperceit elütendő, elővette. Én először csak csináltam pár fotót, amint azt viseli…

…aztán egy zseniális ötletem támadt: ugye mindenki látta a Ponyvaregény című filmet? Ebben van az a jelenet, amikor egy perverz rendőr foglyul ejti Butch-ot (Bruce Willist) és Marcellus Wallace-t (a néger gengszterfőnököt), leviszi őket a pincébe, aztán odaszól a haverjának: „Bring out the gimp!” avagy magyar fordításban: „Hozd a bénát!” mire az odavezet egy láncra kötött, szado-mazo stílusú fekete bőrcuccokba öltöztetett alázatos fazont, aki letérdel a rend őre mellé, az a fejére teszi a kezét, és az ujjaival olyan remekül dobol rajta, hogy a néző hallja a latex kopogását… nos, miért is mondtam el ezt most? Csupán azért, mert Israel pankrátor-maszkja annyira megihletett, hogy kitaláltam: akarok egy „bring out the gimp” képet, amin Ákos viseli a maszkot miközben mellettem térdel, én meg az ujjaimmal dobolok a fején XD már majdnem odaért a sor az asztalunkhoz, mikor eljutottunk oda, hogy ezt a képet elkészítsük, és én roppant komolyan akartam nézni rajta, de nem sikerült: a szituáció annyira végtelenül abszurd volt, hogy kitört belőlem a röhögés, és onnantól kezdve kb a nap hátralevő részében végig ezen nevettem. XD Legszívesebben megmutatnám nektek a képet, de Ákos annyira gonosz volt, hol kitörölte a fényképezőgépemről :S így most ő az egyetlen ember, aki birtokolja Az Univerzum Legdurvább Fotóját. *_* De megígértettem vele, hogy mielőtt elutazik, nekem adja a képet, és egyébként is: hiába törölte ki, azóta is folyamatosan ezen röhögök… XDDD

Az étterem után egy maid-caféba akartunk menni, de senki nem volt biztos benne, hogy pontosan hol is van, úgyhogy végül is egy normális olasz kávézóba mentünk, aztán, mivel ugye Suyin, Israel és Daniel hamarosan messzebbre költöznek, kihasználandó a lehetőséget, elmentünk Nagoya-ekihez egy IMAX-moziba (nosztalgia: ugyanoda, ahol az új Evangelion filmet néztem tavaly nyáron! *__*) és 20:40-től megnéztük az Avatárt. ^o^ Ezt a filmet immár másodízben láttam, legutóbb Magyarországon, azon alkalommal, mikor meghívattam magam rá Zsuzzsal :P, de legalább annyira lenyűgöző volt mint elsőre, sőt a látvány talán még jobb minőségű is, csak az ára volt pont a duplája az otthoninak. ^^” De egyébként ez a film 3D-ben mindenki számára lenyűgöző élmény, úgyhogy csak ajánlani tudom, nézzétek meg amíg tehetitek ^__^ a története még mindig semmi extra, de azok a tájak… *__*

Végül mindezek után pont elkaptuk az utolsó metrót, búcsút vettünk Suyinéktől, és Ákossal ketten – Motoyamától kezdve gyalogosan – hazamentünk. :)

Azt hiszem, valamennyire tudtam érzékeltetni, mennyire jól éreztem magam ezen a napon, és nagyon remélem, hogy az itt töltendő maradék fél évük alatt még nagyon sokszor fogunk találkozni Suyinékkal… a legközelebbi alkalomig is, mindenkinek minden jót és ne feledjétek: „Bring out the gimp!!!” XDDDDDDDDDDDDD