Csellótok vásárlás, Vers la Flamme, orientáció

Vészesen fogynak a Magyarországon töltendő napjaim... ^^ Nézzük csak, mik is történtek ezen a héten... hát, elég sok minden. XD

Először is, hétfőn megvettem a csellótokot Piroskától (aki a tanárom kollégája és szólamvezető a Weiner-Szász Kamaraszimfónikusoknál). Amellett, hogy remek vétel volt (ha EZ nem bírja ki az utat Japánba, akkor semmi...), fantasztikus jól elbeszélgettünk egymás zenei "pályafutásáról", még olyanokat is elmeséltem neki, hogy pl miután 14 évesen kezdtem csellózni tanulni, általános iskolai ballagásomkor Mahler VII. Szimfóniájának partitúráját kértem a szüleimtől ballagási ajándéknak :) meg hát már egy jó ideje benne vagyok "civil a pályán"-módban a magyar klasszikus zenei életben, így van egy csomó közös ismerősünk is, volt tanítványaitól kezdve Tetsuyán keresztül Agócs-féle "nagy nevekig"... mindenesetre, a beszélgetésünk végén Piroska konklúziója csak annyi volt, hogy "neked zenésznek kellett volna lenned"... XD

Kedden sajnos elmaradt a Szkrjabin-koncert, viszont Lacival tudtam találkozni, akinek így visszaadtam a tavaly előtt kölcsönkért tankönyveit és a Neon Genesis Evangelion utolsó pár részét és záró filmeit tartalmazó DVD-t, amely már időtlen idők óta hevert valamelyik fiókomban... így még visszaadás előtt belenéztem kicsit, és újra meg újra eszembe jutott, hogy milyen szerencsés dolog, hogy ez a történet már semmit nem jelent nekem, csupán animés pályafutásom kezdeti időszakának emlékét és azt az érzést, ami az embert általában akkor fogja el, mikor kamaszkori naplókat lapozgat (= "te jó ég, ez mekkora ciki már!")... XD Mindegy, szóval remekül elbeszélgettünk, főleg a többi csoporttársunkról, akik közül páran még mindig nem végeztek (amin igencsak meglepődtem, mert pl Vikiről valami miatt alapból azt hittem, hogy hazament Debrecenbe és ott praktizál- amúgy Vica, sok sikert!), meg filmekről, egymás élményeiről stb. Úgyhogy ez az alkalom egészen felidézte bennem 2005. nagyszerű évének őszét, amikor Lacival szorosabb volt a kapcsolatunk... huhú, háát... azért szép idők voltak. Rájöttem arra is, hogy kiváló forralt bort tudok készíteni! :) Mindenesetre: Laci, még 1X kösz a tankönyveket és neked is sok sikert mindenhez!!!

Pénteken - megintcsak vééééégre - Patrikkal tudtam összefutni, aki már délelőtt újságolta telefonon, hogy a zongoratanára páratlanul fantasztikusan eljátszott neki egy Szkrjabin-darabot, mire én szórakozottan megkérdem:
- Mi volt az? Csak nem a Vers la Flamme?
- DE IGEEEEN!!!
Uhh... XDDDDDDDDDDDD
Asszem a legjobb, ha a kedves Olvasó most meghallgatná az említett zeneművet és elképzelné, hogy micsoda hatása lehet ennek élőben... Vers la Flamme, azaz A Láng Felé - Szkrjbin imádott tüzének lobogása, a naranccszínű szikrák, fény, vibrálás, még több fény, extázis, üvöltések, félelmetes trillák, szárnyalás egyre magasabbra... a Tűz Költeménye. Csupán ennyi marad ki annak az életéből, aki kihagyja ennek a magát valamiféle emberistennel azonosító, élete vége felé valószínűleg már őrült, és egyszersmind zseniális zeneszerző remekművét, akinek nem mellesleg olyan akkordokat alkotott meg, amilyenek korábban senkinek még csak eszébe sem jutottak... (Hölgyeim és uraim, újfent a "reklámozzuk a jó CUCCokat" rovatunkhoz volt szerencséjük. :))
Ehh, whatever. Szóval aznapra már alapból megvolt a beszédtémánk Patrikkal, na nem mintha alapból nem lenne ^^. Pl e mű hatására ő is elkezdett most komponálni egy hasonlóképp kvartakkordokkal operáló zongoradarabot... XD

Aztán, szombat: "Volt ösztöndíjasok találkozója és új ösztöndíjasok orientációja a Japán Nagykövetségen". Hát ez valami eszméletlen jól sikerült!!! Nem csak azért, mert a több mint két órából csak kb 30 perc volt a hivatalos program - amelynek keretében egyébként mi, az idén kiutazók röviden be is mutatkoztunk az előttünk járóknak és a nagykövetség munkatársainak - és a maradék másfélben hihetetlen mennyiségű sushi és egyéb finomság került elő, hanem elsősorba azért, mert megintcsak fantasztikus jó fej emberekkel ismerkedtem meg!!! Csomóan voltak olyanok, akik szintén Nagoyában tanultak, úgyhogy ismerik az egyetemet és a várost, szóval megadták ez elérhetőségeiket, hogy keressem őket nyugodtan, ha bármilyen segítégre szükségem lenne ^^ de voltak olyanok is, akik korábban jogi témájú kutatást végeztek kint, és tőlük is remek tippeket kaptam! ^_^ Pl volt egy bácsi, aki az Osaka Egyetemen tanult, még anno az egyik legelső ösztöndíjasként, Hidasi Judittal egy időben ment ki, - btw, utólag rájöttem, hogy valószínűleg ő lehetett az, akit a Japán Alapítvány itteni igazgatója említett nekem még az őszi úttal kapcsolatos interjúm alkalmából, hogy ő az egyetlen jogász, aki nevezetesebb japán kapcsolatokkal rendelkezik - bár ahogy elnéztem, meglepően sokan (kb úgy 10-en XD) tanultak jogi karokon a korábbi ösztöndíjasok közül, bár igaz az is, hogy Japánban a jogi karok nem feltétlenül szigorú értelemben vett jogi kutatási témát jelentenek, hanem pl diplomáciait (nemzetközi kapcsolatok, etc).
Aztán ott volt Magdi, akivel korábban váltottam e-mailt, de most találkoztunk először személyesen - btw, azt mondta, látnom kellett volna a mellettem álló japán szakos ösztöndíjas sorstársaim arcát, miközben kutatási tervem bemutatása közben elkerzdtem bedobálni a különböző jogi szakszavakat :) XDDDD
Végül a velem egy cipőben járó friss ösztöndíjasokkal is remekül elbeszélgettem (sajnos nem volt ott az a srác, aki velem egy repülőgépen utazik Nagoyába), és ott volt Éva is mint intézőbizottsági tag (jellemző módon félig tréfásan le is szúrt engem, hogy attól még hogy előttem öt japán szakos úgy mondja, hogy "大学で卒業しました", attól még ő megtanította nekem, hogy az helyesen "大学を卒業しました" - mire én a pillanatnyi megilletődöttséggel védekeztem... XDDD)
Úgyhogy ezen összejövetel alkalmával, komolyan mondom, szinte már újra Japánban éreztem magam :))) Éva arra is buzdított minket, hogy utazzunk, mindenfelé Ázsiában, amennyit csak tudunk, ajánlotta pl Thaiföldet, Burmát és Szingapúrt - hát, az bizonyos, hogy Kambodzsába el fogok menni (végre újra találkozunk Enggel!!!) mondjuk mikor a Fülöp-szigetekről kérdeztem, azt mondta, hogy ott északra lehet menni nyugodtan, délen viszont lefejezhetik az embert - ebben mindössze annyi a gáz, hogy Cebu, ahol Demi és Yuko laknak, pont középen van!!! XD (Még az ottani szigetcsoport neve is az, hogy "Central-Visaya")... úgyhogy sate, dou suru...?! XD
(Amúgy az nem is kérdés, hogy Sujannal, a nepáli barátommal viszont mindenképp fogunk találkozni, hiszen ehhez csupán Tokióig kell majd elvonszolnom magam... ^^"")

Sajnos ez a találkozó jól elhúzódott, úgyhogy későn értem haza és így kimaradt a paprikás csirke-készítés a családnak :(. Viszont Zsuzs-ékkal este megnéztük a Disney-féle Herkulest- hát, az a film valami iszonyatosan LOL!!! ^_^

És már itt is van a mai nap, újabb remek hét után. Jövő héten ez az idióta szombati munkanap eléggé bekavar, ha minden igaz, az osztálytársaimmal tartandó búcsúbulim szombatra kerül, a búcsúkoncertem pedig marad pénteken. Jah, és hétfőn még Bach-koncert; aztán utána kell még érdeklődnöm a Ph.D. képzésnek, visszaadni Guszti esernyőjét, gyakorolni, beszerezni az 1kyuus hanganyagokat, hazahurculkodni a lakásomból, stb stb stb... Unalom kizárva!!! ;) Ja és btw, menet közben még valamelyik nap megvettem Michael Moorcock-tól a Város az őszi csillagok alatt-ot is, tudat alatt talán azért, hogy még jobban sürítsem az időmet... meg péntek este újranéztem a Sith-ek Bosszúját, első ízben azóta a csodálatos kora nyári nap, kétezer-öt május 12-e óta...