Búcsúkoncert, búcsúbuli, búcsú...

Nahh, akkor most egy hooooosssssszú bejegyzés az utolsó teljes magyarországi hetemről...

Szóval, hétfőn koncerttel kezdtük Bach születésnapja alkalmából, amin Évivel ketten (felosztva a tételeket) eljátszottuk a C-dúr Szvitet. Erről különösebben nincs mit írnom, asszem a Continuo-ban én vagyok az egyetlen, aki nem Bach-mániás (valahol olvastam, hogy "szentül tartja magát a meggyőződés, hogy Bach-ra a Mendelssohn-féle Máté-passió bemutatóig úgy tekintettek, mint egy 'tudással tömött rizsporos parókára' " mire első reakcióm: "hát, ha így tekintettek rá, akkor nagyjából igazuk is volt" XDDD), úgyhogy nem különösebben hatott volna meg még az sem, ha katasztrofálisan rosszul sikerül, de így diktafonfelvétel alapján is egész hallgatható lett.

Aztán, a keddi nap híre: Demi is jön majd vissza jövőre Japánba!!! XD Mondjuk azt még nem tudtam meg, hogy hogyan/hova/mennyi időre, de tök jó lenne összefutni... 彼女の美しい顔を又直接に見たいぞ、ugyebár... XD Sujan meg már meg is kérdezte, hogy mikor megyek Tokióba... :)

Szerda... hmm... ja igen, quasi főpróbáltuk a Dohnányit péntekre, és egészen zavarba jöttem attól, hogy a tanárom elkezdett mindenféle egészen elképesztő dícséreteket mondani- sz'al, ő nagyon türelmes és aranyos, de különösképpen nem szokta dícsérgetni az embert, pláne nem ennyire látható elragadtatottsággal... ^^""
Este lett volna egy Debussy/Bartók koncert, amire mentünk volna Patrikkal, de ő végül is nem ért rá, úgyhogy csak visszapasszoltam neki Guszti esernyőjét, és búcsúzásképp megígértem, hogy majd fogok neki írni beszámolókat, hogy milyen kortárs japán zeneszerzők műveit ismertem meg... :) (N.B.: Akutagawa Yasushi: Concerto Ostinato csellóra és zenekarra- kottáját beszerezni. ^^)
Egyébként koncert helyett beugrottam az egyetemre netezni egy kicsit, és megismerkedtem egy másodéves sráccal, aki szintén anime-kedvelő, ami azért elég nagy ritkaságnak számít a jogászok között ^^" (rajtam kívül kb Imre az egyetlen, akiről tudok...), úgyhogy ez a beszélgetés egészen kellemes élmény volt!

Csütörtökön kaptuk meg a vízumot a nagykövetségen, és ez volt nagyjából az utolsó orientációnk is mint idei ösztöndíjasoknak, ahol végre találkoztam Rolanddal is, aki szintén Nagoyába fog menni, viszont már vot ott 7(!) évet, és tulajdonképp a japán feleségéhez megy majd vissza... hihetetlenül kedves volt (pl felajánlotta még azt is, hogyha nem lenne meg az első hónapra ajánlott pénzösszeg, ő kölcsön tud adni) és máris egy csomó fontos dolgot tudtam meg tőle, úgyhogy kezd nagyon úgy tűnni, hogy az isteni gondviselés erősen egyengeti utamat... XD
Volt még egy Tamás nevű srác is, akinek a története sok mindenben kísértetiesen hasonlított az enyémhez, pl hogy jogi témát megy ki kutatni (csak ő politológiát tanult), Osakából vele is szívóztak, Kobéból meg elutasították, pont egy évvel előttem kezdett tanulni és pont egy évvel előttem 2kyuu-zott... és ő úgy került a Wasedára (!!!) (gyengébbek kedvéért: az egyik legelitebb tokiói egyetem) hogy Shinozawa gyakorlatilag megtiltotta neki, hogy oda menjen, ahova elsőre jelentkezett, mert kiderült, hogy azt valami szekta működteti... XD Ja és hogy ő korábban nem is hallott a Wasedáról, csak utólag tudta meg, hogy ez valami jó cucc- mikor ezt beszélgetés közben megemlítette, Roland reakciója:
- Ezt azért ne nagyon említsd majd azoknak a japánoknak, akik hároméves koruk óta arra készülnek, hogy majd egyszer valamikor esetleg bekerüljenek a Waseda Egyetemre... XD
(Amúgy ebből is látszik, hogy min is múlik (múlhat), hogy egy ösztöndíjas a legelitebb vagy a legleprább egyetemre kerül...)
Egyébként Tamás baromi jó fej volt, csomót beszélgettünk vele meg azzal a sráccal, aki idén egyetlenként teljes egyetemi képzésre megy ki. Kivételesen még a Deákon is leszálltam a metróról, hogy még tudjunk dumálni, és az aluljáróban ácsorogva egyszer csak Ági jön szembe velem... XD na ilyen se fordult elő túl gyakran mostanában (vagy lehet, hogy csak nem ismertem meg őt? ^^"")... Btw, így csütörtökön megint az volt az érzésem, hogy "szinte már Japánban vagyok", másrészt pedig azt is láttam, hogy mennyire előnyös helyzetben vagyok azokhoz képest, akik most mennek először ki, hiszen én legalább már kaptam egy képet arról, hogy milyen is ott az élet, még ha csak pár héten keresztül is...

Ééés pénteken végre-valahára össze tudtunk futni MaKo-val, akivel ezúttal is (mint mindig) hosszú és tanulságos beszélgetést folytattunk... ^^ Megtudtam például a következőket:
- Ha az indiaiak szerveznek bulit, ne nagyon bízzak bennük
- Ha Japánban újévkor buszozni akarok, számítsak rá, hogy már este nyolc körül elmegy az utolsó...
Ja, és az a bizonyos évfolyamtárs, akit Zsófi korábban említett, hogy valószínűleg egész Nagoyáig egy repülőgépen utazik majd velem, kiderült, hogy nem más, mint Ami-chan!!! XD (A másik meg egy srác, akit valószínűleg nem ismerek.) Milyen kicsi a világ, nem? Mindenesetre így valószínűleg három ismerősöm is lesz a repülőgépen, sőt, csütörtökön Zsófi is jön ki elbúcsúzni a repülőtérre... kedves MaKo sensei, még egyszer köszi mindent, és valamikor majd fussunk össze Japánban is!!! ;)
Hosszú és fárasztó pénteki napom végén következett a búcsúkoncertem a Continuóban, amire egy csomóan eljöttek, akiknek hihetetlenül örültem! :) Természetesen a szüleim, aztán Nagyi/Sógorék, Reni és Zsuzsi <3, name="ProgId" content="Word.Document">Balázs és Zsófi (!!!), sőt Papp Juci és majdnem Jakab Judit is!!! O_O Annyira jó volt nektek játszani, hogy az elmondhatatlan, köszönöm hogy itt voltatok! =) A többiek, akik még játszottak a koncerten, mind-mind nagyon jók voltak, és roppant színes volt a műsor (cselló, fuvola, ének, hegedű, klarinét...) Amúgy nekem Emő tetszett leginkább, eszméletlenül jól klarinétozik (mondtam is neki utána h kár hogy nem zenéltünk együtt...), ezúton is gratulálok, fantasztikus voltál!!! :) viszont azt sajnáltam, hogy Kingát így nem hallottam szólózni, meg nem tudtam elbúcsúzni se tőle... :( nah mindegy, ha netalántán ebbe beleolvasna: sok sikert és még nagyon sok remek fuvolaművet kívánok Neked!!! XD (Amúgy kár, hogy nem egy olyan darabban kamaráztunk együtt, amit még szerettem is... ^^"") Ja és nem mondom, hogy "remélem, még találkozunk" mert akinek eddig ezt mondtam, azt sohasem láttam többet... XD

Uh, ja és hogy hogy sikerült a Dohnányi-csellóverseny előadása? Hát sajnos a kezdete kritikán alulian hamis lett, ami elég abszurd, mert eddig ez a rész mindig kijött kristálytisztán és mindig nagyon jól sikerült, úgyhogy ezt nagyon-nagyon nem értem... -.- Viszont a melléktéma, ami sokkal kényesebb, különösen karakteresen sikerült. Úgyhogy ez elég fura... pláne, hogy egyáltalán nem is izgultam, már csak azért is, mert biztonságérzet-fokozás végett még a kottát is kitettem.
Dohnányi szinte végig lírai hangulatú, szárnyaló dallamosságú D-dúr Csellókoncertjének egyébként az a sztorija, hogy állítólag az édesapjától búcsúzott el tőle, aki műkedvelő csellista volt, és betegsége ellenére maga is eljátszotta a darabot. Emlékezetből idézek egy ismertetőből:
"Dohnányi Frigyes a kompozíció befejezését követően még hat évig élt. Mégis, kísérteties a búcsú előérzete: a mű befejező szakasza szinte képtelen megválni a kezdő csellótémától, míg végül csak az üstdob tompa, vigasztalan kongása marad, majd az is szertefoszlik."
Hát, szerintem elképzelhető, hogy van valami ebben a búcsúzás-dologban, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy a második tételt (illetve, mivel a darab nincs külön tételekre felosztva, ráadásul inkább egyetlen óriási szonátaformáról van szó, mondjuk úgy: azt a bizonyos F-dúr szakaszt) annak a lánynak írta, akit szeretett... Ez 100%, csak meg kell hallgatni, és akinek van füle, hallhatja, hogy ez olyan zene, amivel szabályosan szerelmet lehet vallani... teljesen olyan hangulatú, mint mikor belesuttogod valakinek a fölébe, hogy "szeretlek" "most már itt vagyok neked" és "nem hagyom, hogy bárki (meg)bántson" - persze nem ilyen közhelyes mondatokkal, hanem a késői romantika csodálatos, látóhatár fölött szétterülő naplementeként ragyogó zenei nyelvezetével elmondva... nem véletlen, hogy ez a rész a kedvencem az egész darabból, és ez mindig nagyon jól sikerül... ^^ most is. Mondjuk sajnos Áron se volt a topon aznap este, de hát ez a cucc a zongoristának is baromi nehéz (sőt XD).



Koncert után hazavittem Zsuzsit, de előbb elkísértük Renit a Nyugatiba, és búcsút vettem az én egyetlen, fogadott kishúgomtól, akit most egy jó darabig nem fogok látni (és akinek ez életrajzát továbbra is megvenném, ha egy jó író követné el XD)... Amúgy ahogy Zsuzzsal sétáltunk a lakásom felé, megint elkezdtünk vitatkozni valami baromi értelmes dolgon (a vitánk puszta tényének egyébként örülök, mivel általában annyira ugyanúgy gondolkodunk mindenről, hogy az már szinte nem normális... XDDD Ezért (is) élveztem annyira a Twilight halálra szívatását anno... ^^), jelesül azon, hogy bejött-e neki anno a Sailor Moon vagy nem? ill hogy nézte-é ő azt egyáltalán? ^^"" (Jelzem, hogy nekem igenis bejött, dehát én ugye egy elég sajátos személy vagyok, olyasvalaki, akinek pasi létére a kedvenc animéje nem más, mint az Utena... XDDD) Amúgy mostanában szinte már szokássá vált, hogy hazavigyem Zsuzst, ez már a harmadik alkalom volt... XD mindegy, most majd jön egy hosszú szünet. :P

Szombat... na ez egy elég hosszadalmas nap volt, búcsúkoncertem után egy búcsúbulival, amelyre 母 egy csomó sushit készített (ugyanis Petra felvetette valamikor, hogy "ha már Japánba megyek, legyen japán kaja a búcsúbulimon"... na ezek után mondtam magamban azt, hogy "oké Petra, lesz, de ha nem jössz el enni belőle ha már megrendelted, majd ideráncigállak és beléd tömöm..." >_<). Ahhoz képest, hogy mennyien jelezték, hogy jönnének, végül is nem voltunk annyira sokan, de is is jó páran összegyűltünk: Balázs, Zsófi, Rozi, Petra, Szabri, Karina, Judit, Zsombor, Andrea, Koszta, Anikó és én... ja és egy különösen valószínűtlen vendég: eljött NORBI!!! XD Aki amúgy legutóbb 2005. decemberben volt nálam, mikor is az alsó szomszéd hógolyókkal dobálta az erkélyemet, mert túl hangosak voltunk, és Norbi cipőjét találta el... XD Meglepő módon, a sushi Petra mellett leginkább Kosztának jött be (mondjuk ő több ízben emlegette a "mélytengeri" szagot), meg természetesen nekem... jah, Koszta megajándékozott egy dvd-vel a kedvenc track-jeiből, amit ezúton is köszönök ^_^ majd viszem Japánba és meghallgatom (van rajta "I love Budapest" című szám is :) amúgy meg ha jazzt már hallgatok, nem árt kipróbálni kicsit még elvontabb dolgokat...). Anikótól pedig kaptam egy kulcstartót Szent Kristóf képével (=az utazók védőszentje), amit ma fel is fűztem a társkámra :) és annyira aranyosak voltak a többiek, hogy még egy Rossini-cd-t (ami amúgy nem volt meg!) és egy csellódarab kottáját (Arapov: Szonáta) is hoztak ajándékba - ez utóbbit, Petra szerezhette be, elmondása alapján valahogy így:

- Kezét csókolom, valami csellókottát kérek!

- De hiszen több száz van!

- Nem baj, hadd nézzem meg! "A" betű... A, A, Arapov... na ez jó lesz.

- ???

XDDDDDDDDDDDDDDD

Egyébként nem ironizálok, mivel telitalálat volt a CUCC, amúgy is bírom a volt Szovjetunió-beli szerzőket, - de ez a elképzelt szituáció aaannyira aranyos!!! ^^ Úgyhogy: nagyon jól éreztem magam, még egyszer köszönöm hogy eljöttetek és hogy gondoltatok rám! Különösen kedves pillanat volt, hogy mikor már szállingóztak el az emberek, Zsombor és Andrea Norbival mentek, és búcsúzás után Zsombor visszaszólt a folyosó végéből, hogy:

- Majd hozzál nekünk bemutatni japán lányokat!

Mire Norbi a szokásos, a "mániákus" "ujjongó" és "coolos" jelzők valószínűtlen keverékével jellemezhető stílusában visszakiabált:

- Szórd SZÉT a MAGVAIDAT a VILÁGBAN!!!!!!

Öh... XD Persze hallani kellene, ahogy ezt Norbi mondja, de én azon, ahogy ezt előadta, utána kb fél órát tudtam röhögni... ^^





Balázs és Zsófi, mint általában bulik után, még utoljára nálam aludtak, és segítettek a reggeli pakolásban is, aztán tőlük is elbúcsúztam lent a garázsban - és mintha ezzel a napfényes hangulatot is elfújták volna egy időre - jöttek a szüleim segíteni kipakolni és átadni a lakást a bérlőinknek, s persze mindez nemes atyám szokásos enyhén hisztérikus hangulata miatt kissé feszült programnak számított. Mindegy, délután 3 körül haza is értünk a hús-sütésre Zsuzs-ékhoz, ami megint csak remekül sikerült, és végül a második búcsúpartimnak bizonyult... Zsuzsival még utoljára eldumáltunk egy kicsit régi kedvenc regénysorozatunkról is :) meg persze zongoráztunk, és megnéztem, hogy mennyire eszméletlenül gyönyörű hiraganákat tud írni itt valaki (bárcsak nekem is az lenne/lett volna a legnagyobb problémám a hiraganáimmal, hogy nem néz ki mindegyik pont ugyanúgy...-.-)... amúgy rájöttem Zsuzs, hogy a Bella's Lullaby számomra mostantól a Te dallamod! annyira illik az egyéniségedhez, és annyira megragadja a jellemedet, hogy hívhatnánk akár ジュジ's Lullaby-nak is... XD (Ezek utám már csak arra kéne rájönnöm, hogy a melléktéma visszatérése Mahler VI. Szimfóniájának első tételében vajon kinek a dallama is lehet... XD) Talán az se véletlen, hogy megint úgy egy jó fél órát improvizáltam zongorán erre a témára, amit Tamás állítólag fel vett kamerával (oh noooo!! ^^").
Lényeg a lényeg, remekül éreztem magam, aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól Zsuzsival és néhány év(század)ra - esetleg ezredre - kiléptünk egymás világából... :( Btw ジュジ, említettem már, hogy 我爱你? ^^"
Ezután viszont már nem nagyon volt kedvem zongorázni, úgyhogy Marctól meg úgy búcsúztam el, hogy arra kértem, kockuljon már valami olyasmire, amit nagyobb élvezet nézni, mint az aktuális MMORPG-jét, mire betett egy Red Alert III-at, és ezen a ponton rájöttem, hogy honnan is származnak az edzések alatt oly gyakran hallott "dallamok"... ^~^ :dirr:




Tényleg, edzés! Hétfőn már nem vállaltam be, mert a torkom nem tökéletes, és nem ártana hamar meggyógyulnom, de azért elmentem elbúcsúzni Gergőékhez (azaz: Őrnagyékhoz), és hogy, hogy nem, mindenki ott volt, akivel együtt edzettünk ott valaha is: Gergő, Gábor (=Griffith ^^), Peti és Gyuri, akikkel ezúton elérhetőségeket is cseréltünk, aztán másik Gábor (Gergő lakótársa) előkerített némi pezsgőt, és Gergő megható búcsúbeszédet mondott a Terézvárosi Böszmülő Egyesület nevében XD, jobbnál jobb ötleteket bedobálva, hogy hogyan is fognak utánam jönni Japánba ^_^ amely elképzelést teljes szívemből támogatom (pl Gábornak mondtam is, hogy ha Indonéziába vagy Hongkongba menne, szóljon és lehet hogy meg tudom majd oldani, hogy találkozzunk...). Hát, jó volt veletek edzeni! Két év múlva remélem, folytatjuk együtt!!!

Amúgy egy csomó ismerősöm gratulált és kívánt jó utat levélben, olyanok akikkel nem tudtam találkozni mostanában, úgyhogy úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok az osztálytársaimmal és a barátaimmal ^^ különösen Boncza levelén hatódtam meg (ugye ő hasonló szituációban is van, mint én most leszek, hiszen Spanyolország sem a szomszéd ^^"), annyira szépen írt, hogy muszáj teljes terjedelmében idéznem:

"Szia Rossi,

hallom közeledik a pillanat amikor elmész Japánba. Sajnálom h nem tudok tőled személyesen elbucsúzni.
Remélem nagyon jól fogod magad érezni és találsz magadnak 1 helyes kis gésát aki boldoggá tesz :-)

Néha lesznek nehéz pillanatok amikor az ember egyedül érzi magát és idegennek de én biztos vagyok benne h ezek a percek lesznek kisebbségben és nagytöbbségben a boldogak.
Nagyon örülök h valóra vált az álmod és oda mész ahova mindíg is vágytál, tudom mekkora örömmel tölti el az embert amikor ez sikerül, de azért tudd, hogy mi mindíg haza várunk nagyon sok szeretettel.

Rossikám te nagyon jó ember vagy és még jobb barát, kívánom h érezd magad nagyon jól és h boldog leszel a felkelő nap országában.

Millió puszi"

Hát... ez annyira aranyos, hogy egy meghatott "köszönöm"-ön túl mást nem is tudok mondani rá, maximum ismételni magam, - fantasztikusan szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, úgyhogy mindent köszi mindenkinek!!! Asszem sok mindent el lehet mondani rám, de azt, hogy szeretethiányos lennék, vagy nem kapnék elég törődést a többiektől, nagyon-nagyon nem és ez, enyhén szólva, remek dolog... :)))

Most már szerintem nem fogok többet írni itthonról, bár korábban terveztem egy rövid bejegyzést utolsó este - de már annyira közel van a csütörtök, hogy maximum egy lírai elkalandozásra fogja futni ^^ úgyhogy legközelebb valószínűleg már Japánból írok- amint netközelbe kerülök, megint adok majd mindenkinek életjelet.
Addig is vigyázzatok magatokra, minden jót mindenkinek, mentem hullócsillagokat keresgélni a világ túlsó oldalára... XD