Tájfunokról, welcome partykról és kvantumelméletről :)

Az elmúlt héten volt szerencsém átélni életem második tájfunját, amelyet szintén igen jelentős méretűnek tekinthetünk a maga 180 km/h sebességű szélviharával. ^^ Szerencsére a taiwanival ellentétben ez a „gyorsan jött, gyorsan ment” esete: szerda éjjel/csütörtök hajnalban ért ide, és a csütörtöki nap már kellemes, napsütéses őszi idő volt. Egyébként minden tájékoztatást megkaptunk az egyetem részéről ezzel kapcsolatban, írtak több mailt mindenkinek arról, hogy mi a teendő (a tanácsok nagy része összefoglalható egy mondatban: „maradjatok otthon, akkor nem lehet baj” =D), de véleményem szerint a tájfunok nem annyira borzasztóak, mint amilyennek otthonról tűnhetnek, már ha nem a kikötőben/hegyoldalban érik az embert. Úgyhogy mindenki megnyugodhat, nem fogok tájfunban elhalálozni – szerintem alapvetően ez azokkal szokott megesni, akik pl lemennek kamerázni a tengerpartra, hogy milyen szépen esik-fúj. ^^”

Szóval kellemes őszi idő lett, lassan már a levelek is színeződhetnének errefelé – az a legjobb időpont Kyotóba menni. :) Úgy látszik egyébként, hogy ez a szezonja a 梨 (nashi, ejtsd: nasi XD) nevű gyümölcsnek is, amit leginkább úgy jellemezhetnék, hogy olyan az íze, mint a körtének, de az állaga inkább az almára hasonlít. Egészen finom, mostanában többnyire ezzel váltom ki a napi egy almámat.

Úgy néz ki, a Jóisten kompenzálni akarja azt a kellemetlenséget, hogy el kellett jönnöm a kollégiumból, mert mostanában annyira fantasztikus dolgok történnek, hogy hihetetlen. ^^ Először is, szombaton megvolt a mostani félév teljes egyetemre kiterjedő Welcome Partyja, ami még az előzőnél is jobban sikerült!!! Úgy indultam el rá, hogy először felmentem Paulékhoz, ahol már ott volt Paul no 3. barátnője is, egy Zhan nevű taiwani lány (kiegészítés: no 1. az a barátnője Kanazawában, aki után elvileg Japánba jött; no 2. egy nemtommilyen nevű kínai csaj, akivel egyszer találkoztam és Paul barátom csak szórakozás céljából tartja XD és no 3. ez a bizonyos Zhan, aki csak dísznek és a szemináriumi szövegek japánra fordítására van…), úgyhogy együtt mentünk az egyetemre. Maga a buli sokban hasonlított az előző félévihez: egyrészt, ez az a parti, ahol az ételek kb öt perc alatt elfogynak, úgyhogy sietni kell, ha vki enni akar; másrészt, ez az egyetlen egyetemi buli, ahol adnak piát is, úh ebből a szempontból tényleg jó a cucc – valószínűleg Liam keze lehet benne, mint szervezőnek ^^. Már a buli elején találkoztam Ákossal, és felhívtam a figyelmét ezekre a jellegzetességekre. ^_^ Aztán, nagyon sok régi ismerőst láttam viszont, és újakat is szereztem, pl csomó japánt és koreait, egy Natalie navű ausztrál lányt stb; Ákos meg bemutatott egy Veronika nevű cseh lánynak is, akinek már meg is tanított egy pár jó cifra magyar káromkodást :D. (Ja, érdekes, hogy mikor előző héten Mártával beszéltem, az első néhány másodpercben kifejezetten furcsa érzés volt, hogy magyarul beszélek valakivel, és nem skype-on… hasonlóképpen különös volt amúgy, amikor tavaly jöttem haza Osakából, és a frankfurti járat leszállt Budapesten, körülöttem meg csomóan beszéltek magyarul…^^”). Aztán, találkoztam egy Xiao nevű kínai lánnyal, akit korábban egy barbecue partyn ismertem meg, és egyik jellegzetessége, hogy az egyetlen kontinentális Kínából érkezett csaj itt, aki sztem csinos valamennyire XD (ugye azt korábban említettem, hogy a taiwani nők azok a kínaiak, akik hajlamosak csinosnak lenni… bár, Xiao Fujienből jött, ami kb pont ugyanazon a szélességi fokon van, mint Taiwan, csak a szárazföldön, úgyhogy talán mégse olyan nagy különbség XDDD), /szerk.: azóta összefutottam három kínai csajjal, akik talán még szépnek is mondhatók! O_o És mindhárman Shanghaitól délre, Guangdongból meg hasonló területekről származnak… hmm, akkor ezek szerint a dél-kínai lányok azok, akik hajlamosak jól kinézni? XD/ és az egyetlen ázsiai ismerősöm, aki hallott Luhmann szociológiájáról O_o, ami talán mégsem olyan nagy meglepetés, mivel szociológia szakon van. ^^ Aztán, találkoztam Mari-channal! ^^ Utána pedig: Tatsuro-val (egy japán, Mari egyik barátja, aki korábban a kollégiumi bulijainkra jött el többször), Christiannal, Ghassennel, és Rafikkal, akivel hosszú és érdekes társalgást folytattunk filozófiai kérdésekről – Kantról, Jungról, és pl említettem neki, hogy mostanában azon gondolkozom, járhat(nak)-e a kvantummechanika, pontosabban annak filozófiai konzekvenciái valamilyen tanulsággal a társadalomelmélet számára? :) (Ez lehet, hogy elsőre elég vad ötletnek hangzik, mindenesetre erről bővebben talán majd egy későbbi bejegyzésben…^^”) Rafiknak egyébként nagyon tetszettek a taiwani képeim is, mondta, hogy legközelebb, ha megyek, jön velem, mire mondtam neki, hogy oké, de a legközelebbi ehhez hasonló hely, ahova készülök, az a Fülöp-szigetek lesz ^^” erre a reakciója: „oké, menjünk!” XD

(Jah, a Fülöp-szigetekről jut eszembe: Demi írt Facebook-on, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy Japánba jön dolgozni, - igaz, az ő családja ott kifejezetten jómódúnak számít, de egy ápolónő ottani fizetése nyilván nem fogható egy japán vagy amerikai fizetéshez - mire mindjárt mondtam neki, hogy oké, Nagoya egy jó hely, várja sok szeretettel ^o^ de egyébként említettem neki azt is, hogy vmikor szeretnék elmenni a Fülöp-szigetekre, különösen Palawan és Bohol érdekel /amúgy ők Cebun laknak, ami nincs túl messze Boholtól/, és erre visszaírt, hogy Boholon történetesen van egy házuk, vidéken, gyönyörű környezetben, kókuszpálmákkal körülötte („coconut tabehoudai!!!” ^^) úgyhogy ha arra jarok, ugorjak be… ^__^)

A buli után Tatsuro, Naomi (előbbi barátnője), Mari, két japán srác akiket nem ismerek, Rafik, egy új fiú a kollégiumból, akit Israel Abraham-nak hívnak (kettőt találhattok, hogy honnan jött? Hát persze, hogy Mexikóból!! És vallását tekintve római katolikus :P) meg én elmentünk karaokézni Yagoto-ba, ami szintén egész kellemes élménynek bizonyult – gondolom mindenki ismeri az „Ue wo muite arukou” című régi (=’60-as évek-beli) dalt, még ha nem is tudja, hogy az a bizonyos dallam ezt a dalt takarja ^^, ez akkora klasszikus, de hogy biztosak legyetek benne, íme, ez az:

Szóval különösen ennek az előadásával arattam nagy sikert (ezt Tatsuro-val együtt énekeltük, mint az alábbi fényképen is látható ^^):

Egyébként, pl ezt is elénekeltem, és egész jól sikerült, ismeri valaki? :) (Utada Hikaru: In other words…)

Tatsuro amúgy meglehetősen sokat ivott és ez meglehetősen közvetlenné tette, úgyhogy körülbelül tizenkét embert hívott meg a lakásán tartandó hétfői „nabe-partyra”, de szerencsére a meghívott emberek nagy része hasonlóképp ittas volt, úgyhogy kapásból el is felejtették a meghívást – én nem tartoztam ezek közé. ^^ Úgyhogy el is mentem hétfőn délben Tatsuro-hoz, a Chikusa metróállomáshoz közel. Mivel Naomi különösen jóban van Joseph-fel, ezért őt is meghívták, de egyébként a többiek Naomi és Tatsuro japán barátai voltak. A „nabe” amúgy szó szerint fazekat jelent, de tulajdonképp egy (fazékban elkészített) ételtípus neve is. Remekül elbeszélgettünk, sok esetben az történt, hogy Josephtől kérdezgettek Tanzániáról (pl az ottani házassági szokásokról) és én tolmácsoltam japán-angol között, bár azért Joseph is nagyon aranyosan igyekszik a japánnal. :) Naomiék kérdezték tőlem, hogy hogy lehetne még jobbá tenni az ilyen bulikat, mire készséggel kifejtettem nekik, hogy legközelebb 1. tartsuk estefelé, 2. nem lenne rossz, ha lenne némi sör (ugye mivel napközben volt, ezért nem ittunk), és 3. igazán meghívhatnának több lányt is, mire a reakció: „Oké, szóval piát és nőket akarok” XDDD de hát én teljesen ártatlan, jó kisfiú vagyok, csak hangulat-javító módszereket javasoltam!!! Na mindegy, ez az alkalom már csak azért is nagyszerű volt, mert otthon széles körben elterjedt az a sztereotípia, hogy a japánok nem szívesen hívnak meg bárkit a lakásukra, ill ahhoz már nagyon közeli barátnak kell lenni, hogy meghívjanak – kellemes tapasztalat volt, hogy engem ezek szerint végül is meghívtak ^^.

A szerdai nap valami egészen fantasztikusan nagyszerű volt elejétől a végéig. ^^ Először is, reggel bementem kínai nyelvórára (úgy megy a jelentkezés az angoltól eltérő idegen nyelvekre, hogy az ember kap egy formanyomtatványt, és aláíratja a tanárral az első órán), de ez végül elmaradt, viszont összeismerkedtem – és remekül elbeszélgettünk – három japán diákkal, akik szintén erre az órára járnak majd (btw, remélem nem is leszünk sokkal többen), és kivételesen még a nevüket is kapásból megjegyeztem: Yukari, Yooko (azaz két lány – hehe, nem is rossz arány) és Keisuke (aki egyébként kérdezte tőlem, hogy igaz-e az, hogy a magyar nőknek bejönnek a japán pasik? ^^”), mind nagyon jó fejek! ^^

Utána Ákossal futottam össze, akinek első körben említettem, hogy kínaira fogok járni, mire kiderült, hogy ő is tanult némi kínait, ráadásul pont az ELTE-n, ahol én is, és szintén Anettől ^^ (lám-lám, milyen könnyű két embernek közös ismerőst találni!). Ezek után elmentem megmutatni neki meg pár barátjának, hogy hogy is megy a jelentkezés egyéb nyelvek tanulására, és utána elmentünk ebédelni is, úgyhogy egészen sokat beszélgettünk ^^ (tényleg vicces, hogy kb többet, mint a korábban Nagoyában tartózkodó egy-két magyarral összesen).

Aztán elmentem a Peer Support Initiative (magyarul: 比較法政演習 :P) orientációjára – röviden, ez egy olyan program, amelynek a lényege, hogy a japán hallgatók külföldi diákokkal dolgoznak együtt, és egymás országának társadalmáról, jogáról, politikájáról stb tanítunk dolgokat egymásnak. Erre az alkalomra sajnos – egyéb elfoglaltságok miatt – sok japán nem tudott eljönni, úgyhogy a csoportom tagjaival még nem találkoztam, csak a nevüket kaptam meg, viszont úgy néz ki, hogy a kínai csoporttal azonosan, jók lesznek az arányok: két lány és egy fiú, plusz ugye én. ^^

Utána volt egy Academic Writing óra, egy Paul Lege nevű tanárral – erről bővebben valamikor később írok, de mindenesetre előrebocsátom, hogy egyre inkább az az érzésem, hogy egy MBA fokozat a Nagoya Egyetemen minimum egyenértékű tudást követel, illetve ad, mint egy otthoni PhD, magyarul elég komoly a cucc …^^” (Persze most csak a jogi egyetemekről beszélek.)

Éééés ezután: a Jogi Kar Welcome Partyja a Nomiyori Hall-ban, ami arról volt nevezetes, hogy csellóztam rajta! ^^ Ez a történet ott kezdődött, hogy Okuda-sensei írt egy e-mailt, hogy fellépőket keres a Welcome Partyra, mire visszaírtam, hogy igaz, hogy most nincs egyetlen magyar vagy japán szólócselló-mű se a repertoáromban, de ha megfelelő, játszhatok vmi nemzetközibbet, pl Bach Szólószvitet (egyébként is, az európai kultúra képviselőjeként vagyok jelen itt, és ha valami, hát a német barokk zene aztán európai a javából ^^) – mire a válasza: várják sok szeretettel! Úgyhogy eljátszottam azt a darabot, amit minden csellista álmából felébresztve is kívülről fúj, magyarul a G-dúr Prelúdiumot. :) Amúgy már csak ezért is, semmiféle lámpalázam nem volt – jó, persze kitettem a kottát (szólószvitet és szonátákat, persze a felvételit kivéve, mindig kottából játszunk), de talán még arra se lett volna szükség. Lehet ott volt még a kutya elásva, hogy 1. a résztvevők egy része nyugisan beszélgetett meg evett-ivott tovább minden előadás alatt, szóval hiányzott az a frusztráló, feszült figyelem, ami a koncerteken szokásos, 2. az előadások a party közepe táján kezdődtek, úgyhogy előtte evés-ivás közben leküldtem néhány sört is ^^” ami azért érdekes, mert életemben egyetlen egyszer csellóztam úgy, hogy be voltam állva, de akkor még én is észrevettem, hogy állati hamisan játszok :P persze azért az elfogyasztott alkoholmennyiségben voltak különbségek; de egyébként lehet, hogy az 1-2 sör feszültségoldásra egész jól használható koncertek előtt?! Hmmm… ezt még meggondolom! :) Bár arra is vigyázni kell, hogy az ember ne essen át a ló másik oldalára, mert ha túl sokat iszunk, akkor jön egyrészt ami velem volt korábban, másrészt amit Piatigorsky a Csellóval a világ körül című könyvében olyan mulatságosan leír: koncert előtt részegen kidobta a szobájából a város legbefolyásosabb kritikusát, aki interjút akart volna készíteni vele… XDD

Ebben e félévben jóval többen érkeztek a jogi karra külföldi diákok, mint tavasszal: jöttek hárman Kínából, ketten Svédországból, ketten Taiwanról, hárman Kambodzsából, ketten Laoszból, csomóan Üzbegisztánból… sokakkal sikerült is összeismerkednem, aztán: eljöttek a SOLV-os japán barátaim (akik, utolsónak előadott performance-ként egy össz-táncot mutattak be), találkoztam Mártával és Zsolttal, meg eljött pl Tugba, Hem, Han (ő konferált is egyébként), Izzatillo, és amin meglepődtem: Mari-chan, aki az egyik most érkezett koleszos hívott meg! XDDD Durva, hogy kb minden bulin összefutunk… ^^ Ami az egyéb előadásokat illeti, pl Ogawa-san, akit áprilisban már említettem, fuvolázott, és Okuda-sensei kísérte zongorán!! ^o^ (Csak gondoljatok bele, csoporttársak: ez kb olyan, mintha ELTE Jogi Karos beiratkozáskor tartottak volna nekünk egy bulit, amin Szarkáné zongorázik… XDDD) Ogawa-san a produkcióm után kérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem a zenekarában játszani, - mint jó pár hónapja említettem, ez a zkar ügyvédekből, ügyészekből és bírókból áll – jah, errefelé nem csak az orvosok és mérnökök annyira kultúremberek, hogy zenélni is tudjanak valamennyire :P – én mondtam neki, hogy nagyon szívesen, de a próbák hosszúságától és gyakoriságától függ, mire megnyugtatott, hogy általában úgy kéthetente próbálnak, - nyilván mindenki jó elfoglalt a résztvevők közül. Úgyhogy azt hiszem, részt fogok venni, talán nem is kell ecsetelnem, hogy milyen sok szempontból mennyire jó dolognak látszik ez. :) Aztán, pár koreai barátom énekelt, és a végén majdnem mindenki csatlakozott egy üzbegisztáni tánchoz :D, Hanékkal meg már beszéltük is, hogy valamikor közös bulit kell tartanunk, hogy szocializáljuk az újakat :))) szóval: talán ennyiből is látszik, mennyire jó alkalom volt!

Úgy fest, hogy a közeljövőben még többször is fogok csellózni: először is, a kollégiumi Tomodachi-kai nevű klubból egy Ishii-san nevű néni hívott egy profi zongoristát november 11-13 közötti időre, és szeretne egy kis házi-koncertet tartani, amelyen Popper Tarantelláját (hehe… végre! :P ha még emlékeztek, ez ment volna nyáron az egyetemi fesztiválon is, ha lett volna hozzá zongorista) és Mendelssohn Lied ohne Worte-jét játszom, emellett Ishii-san hív másokat is, elsősorban japán tradicionális hangszereseket, úgyhogy ez érdekes lesz. Viszont, Mari-channal beszélgettem egyszer, mikor még a koleszban gyakoroltam, és mondta, hogy meg tudja kérni az International Residence nevű kollégium tutorait, hogy ott tarthassunk egy koncertet (mivel ott valamivel jobb zongora van, mint a mi koleszunkban), most pedig írt Facebookon, hogy rendben van, mehetünk oda, szívesen szervez nekem koncertet ^^ erre mondtam neki, hogy először kérdezzük meg Ishii-sant, nem lenne e jobb az általa kitalált koncertet az IR-ben, vagy az IR-ben is tartani, de ha nem, akkor keressünk zongoristát + egyéb potenciális résztvevőket… (Ehehe… vicces lesz XD)

A másik alkalom, amikor szinte biztosan fellépek, az december 12-én az International Student Evening nevű esemény, ide viszont már mindenképp magyar művet kell, úgyhogy nagy fába vágom a fejszémet (szegény hallgatóság, már előre sajnálom őket…): ha azt mondom, hogy fél hanggal lehangolom a két alsó húrt, az mond valamit valakinek? Csellistáknak nyilván, erre már vágják is, hogy: Kodály Szólószonáta O_O! Ami kegyetlenül nehéz, ráadásul nem tanultam otthon, de szerencsére jó párszor hallgattam, és a második tétele jóval könnyebben megtanulható, mint a többi… úgyhogy emberi számítás szerint ezt a fantasztikus, balladaian sötét hangulatú művet kapják majd tőlem Magyarország bemutatásaként. :)

A továbbiakról majd legközelebb, ez a bejegyzés már így is túl hosszúra nyúlt, addig is mindenkinek jó éjszakát, illetve délutánt. =)