Angolul olvasni tudóknak, vagy olvasást gyakorolni akaróknak, itt van a kutatási tervem, pontosabban: kutatási elképzelésem mostani változata, ami még erősen konkretizálásra és kifejtésre fog kerülni később. Korábban ugyan azt mondtam, hogy nem nagyon teszek publikussá semmi szakmait, de ezt amolyan "bizonyítékként" postolom ide, hogy nem csak szórakozok mindig (bár tulajdonképp igen, hiszen ez is szórakozás, csak másféle...XD). Adott esetben lehet, hogy magyarra is lefordítom, ha lesz érkezésem. Nyelvtanilag meg még át kell majd néznem, csak lusta vagyok... ^^" és arra is van esély, hogy a végleges változatát japánul írom meg. Whatever. Enjoy! (szerk.: MAGYARRA FORDÍTVA!)
Research Proposal
Tradicionális elemek és legalizáció a japán jogi kultúrában
A probléma
Az úgynevezett "Keleti" jogi kultúrákat, különösen a japánt, még napjainkban is sztereotipikusan "egzotikusnak" és "tradicionálisnak" szokás tekinteni. Nagyon nehéz feladat megérteni és meghatározni, hogy mely elemeket definiálhatunk valóban hagyományosként és kulturálisan egyediként, és mely elemek közösek az egyéb társadalmak jogi rendszereivel. A japán jogrendszer jelenlegi állapotának és fejlődésének megértése érdekében, az összehasonlító jogi kultúrák (Comparative Legal Cultures) elméleti keretének felhasználásával, fontos és eddig nem megnyugtatóan tisztázott probléma: kidolgozni a "jogi kultúra" általános definícióját, leírni az elemeit és elemezni, hogy milyen tényezők tesznek egyedivé egy jogi kultúrát.
A jogi kultúrák elméletére és a hozzá kapcsolódó területekre vonatkozó korábbi diskurzusban egy érdekes egyoldalúságnak lehetünk szemtanúi: ez pedig a folyamatosan hangoztatott dichotómia a "Nyugati" és "Nem-Nyugati", vagy másképpen "Tradicionális" jogi kultúrák között (még akkor is, ha ez a szembeállítás cáfolatra kerül egyes konkrétan meghatározott problémák tárgyalásánál)[1]. A valóság azonban az, hogy a globalizáció folyamatában a jogrendszerek folyamatosan közelednek egymáshoz, és Japánban az amerikai és globális kulturális hatások válnak egyre meghatározóbbá. Ennek keretében 1999 óta napirenden van a japán jogrendszer átfogó reformja. E reform céljainak meghatározásánál, a Justice System Reform Council véleménye szerint a legfontosabb "egy olyan jogrendszer létrahozása, amely könnyen használható a jogtársak számára" és "az emberek aktív részvétele a jogi rendszerben" [2]. Az e célok elérése érdekében tett intézkedések és intézményi változások már igen messze állnak a tradicionálisként hirdetett koncepciótól, mely szerint a jog “egy értékes, drága kard a családi kincstárban, melyet az őseinktől örököltünk: nem használjuk, csak nagy becsben tartjuk (vagyis pusztán szimbolikus jelentősége van)[3]”. A jelen helyzetben tehát különösen fontossá válik annak meghatározása, hogy tulajdonképpen mit is értünk a "jogi kultúra" fogalmán s az milyen elemekből áll.
Ezen elemek meghatározása során, pontosan el kell különítenünk a mostani rendszerben még mindig esetleg jelen levő tradicionális és átvett intézményeket (“legal transplants”). Bárt ez utóbbiak teszik ki a jogrendszer legnagyobb részét, a kulturális különbségek komolyan érinthetik a rendszer egészének működését, és eltérő eredményekre vezethetnek eltérő társadalmakban[4].
Módszer
A japanológiai tanulmányok területén meglehetősen gyakori, hogy úgy írják le Japánt, mint egy "kulturálisan teljes mértékben egyedi" társadalmat. Ezek az elméletek már számos kritikát kaptak tudósoktól (lásd pl: DALE 1986), ugyanakkor kétségtelennek tűnik, hogy egyes jelenségek nem találhatóak meg más társadalmakban. Ha szűkebb szakterületemet nézzük, a(z élő) jog területén is van néhány olyan társadalmi intézmény, amely magától értetődő a japánok számára, de különlegesnek tűnhet a külső megfigyelőknek. A teljesség igénye nélkül, ezek közül a legfontosabbak:
- a polgári perek elképesztően kis száma, és ezzel összefüggésben a "vonakodás" az egyén alanyi jogainak érvényesítésétől[6]
- a bírósági rendszer jellegzetességei, különösen az a hajlandóság, hogy a jogvitákat nem formális bírósági eljárás, hanem ún alternatív vitarendezési módszerek (békéltetés, mediáció, választottbíróság) útján oldják meg.
- a "bűnösnek találás" magas (időnként 99%!!!) aránya büntetőügyekben, a megbánás és vallomástétel fontossága
- a szankciók és az alanyi jogok kikényszerítésének problematikája[7]
(Utólagos kiegészítés: és ezek mellett pl: a bűnözés marginalitása, ugyanakkor az egyetlen megtűrt szervezett bűnözés - yakuzák - és az állam csendes "együttműködése"; az emberi jogok sajátos felfogása; a családjogban a válás intézményének és annak alkalmazásnak sajátosságai; az ún szankcionálás lehetősége nélküli "közigazgatási útmutatások" önkéntes követése, stb stb...) Mindezek csak Japánban találhatók meg, úgyhogy tekinthetjük őket a kulturális egyediség megnyilvánulásainak; de a legérdekesebb kérdés véleményem szerint az, ezek vajon valódi kulturális hagyományra utalnak, vagy megmagyarázhatók hasonló logikával, mint a nyugati római jogi hagyomány intézményei és azoknak alkalmazása Európában?
Másrészt, a legalizációnak (legalizáció: az a jelenség, hogy a jog a társadalmi valóság egyre több szférájának, HABERMAS kifejezésével élve "az életvilágnak" szabályozása iránti igénnyel lép fel) nevezett folyamatban, a formális jogintézmények jelentősége növekedésének lehetünk szemtanúi. A pontosabb megértés érdekében tehát elengedhetetlen a jelenlegi helyzet és a múlt összehasonlítása. A történelem tanulmányozása segítségünkre lehet a "saját" és "átvett" intézmények helyzetének meghatározásában is. Bár a történeti módszer nagyon fontos, a kutatás célja nem a jogtörténet tanulmányozása, hanem a jogi kultúra pontosabb megértése részben a történetileg kialakult intézmények elemzésén keresztül.
A "kultúra" itt használt fogalmáról
A "jog és kultúra" problémája többnyire ott kerül játékba a jogelméleti diskurzusban, ahol az elemzők a modern és hagyományos elemek szembenállását hangoztatják, s ezek közül a tradíciókat szokták meghatározni "helyi kultúra"-ként. Ily módon, a kultúra elsősorban a hagyományokkal kapcsolódik össze. Elképzelhető, hogy ez a vélemény Henry Sumner MAINE haladó és stagnáló társadalmak (kultúrák) megkülönböztetésére vonatkozó nézeteiből eredeztethető[8]. Később, Edward SAID a nyugati tudósok szerepét hangsúlyozta a hamis, egységesen "Kelet"-nek nevezett politikai-kulturális entitás megteremtésében[9]. E témakörben különösen tanulságos lehet összehasonlítani a külföldi koncepciókat a japán szerzők japán kultúráról alkotott képével, ahogy az egyéb ázsiai társadalmakkal való hasonlóságaik és különbségeikről alkotott véleményükkel is.
Példának okáért, ha a "kultúra" szó említésre kerül a japán jogrendszerre vonatkozó diskurzusban, szinte mindig a tradicionalizmussal és "Nem-Nyugati" koncepciókkal kapcsolódik össze, ahogy KAWASHIMA Takeyoshi jogi tudatosság hiányával kapcsolatos elméletében is [10], melyet később ROKUMOTO Kahei és más tudósok módosítottak[11]. Azonban a "kultúra" kifejezés az itt használt értelemben nem csupán a tradicionalizmusra utal. A kultúra ideák, vélemények és értékek komplexitása, egy nagyon nehezen megragadható fogalom. Például ha LUHMANN társadalomelméletéből indulunk ki[12], amely véleményem szerint meggyőző keretet szolgáltat a modern társadalmak elemzéséhez, a kultúrát nyilvánvalóan nem írhatjuk le a társadalom egyik alrendszereként, annak ellenére, hogy erősen kötődik az olyan alrendszerekhez, mint a jog, gazdaság, művészet stb. Végső soron a kultúra az alrendszerek valamiféle minősége, esetleg a társadalom egy másik "dimenziója". Így hát ha a kultúráról teszünk kijelentéseket, egy szociális entitás specifikumairól nyilatkozunk, s ennek elemzése folyamán számos olyan összetevőbe botlunk, amelyek közösek az egyes társalmakban, a kultúrák és kultúrkörök folyamatos kommunikációja, illetve a legalább részben hasonló környezeti hatások folytán. A jogi rendszer vonatkozásában például, a jogintézmények és jogszabályok átvételre, illetve harmonizálásra kerülhetnek, ugyanakkor léteznek egyes elemek, melyek helyi jellegzetességeknek tekinthetők. Kérdésem: melyek ezek az elemek, és maradnak egyáltalán ilyenek a japán társadalom jogiasításának jelenlegi folyamatában?
[1] Például az “Összehasonlító jogi kultúrák” című kötetben (1992, Dartmouth Publishing Company, edited by VARGA, Csaba), csupán két tanulmányt olvashatunk a japán jogról, de mindkettő annak hagyományos és "egzotikus" természetét hangsúlyozza.
[2] FOOTE, Daniel H. (ed.) (2008): Law in Japan: a Turning Point (University of Washington Press), p 22
[3] KIM, Chin and LAWSON, Craig M. (1979): The Law of the Subtle Mind – Traditional Japanese Conception of Law, International and Comparative Law Quarterly, 28, no. 3, p 505.
[4] “A jog mint kultúra?” című tanulmányban, VARGA Csaba felteszi a kérdést: “miként lehetséges, hogy a törvénypozitivizmus akár legszigorúbb uralma alatt is pontosan adott válaszhoz (mint outputhoz) érkeznek el a jog válaszaként rutinszerűen a bíróságok — miközben pusztán a hivatalos jogszabályi és textualizált tényállítási információkból (mint inputból) a logika szigorú szabályai alapján (Karácsony András vitaírásának rendkívül érzékletes kifejezésével élve) “lehetne másként is, ám aktuálisan nincs másként? ” (VARGA, Csaba: A jog mint kultúra?, 2002, http://jesz.ajk.elte.hu/varga11.html)
[6] Itt csupán utalok KAWASHIMA, HALEY, RAMSEYER, UPHAM, FOOTE és mások kutatásaira
[7] HALEY, John Owen (1980): Sheathing the Sword of Justice in
[8]
[9] SAID, Edward (1978): Orientalism, Vintage Books
[10] KAWASHIMA, Takeyoshi (1967): Nihonjin no ho-ishiki, Iwami Shoten
[11] ROKUMOTO, Kahei (1987): Hoshakaigaku (Yuhikaku, 189-233); OHKI, Masao (1983): Nihonjin no ho-kannen (Tokyo Daigaku Shuppan-kai)
[12] LUHMANN, Niklas (1995): Social Systems (Stanford:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése