朋友

Egy körülbelül 11 éves koromban olvasott kedves mesém egyik mondata jutott eszembe: „Ők, a barátok ajándékoztak meg az élettel…”. Bár említett történet irodalmilag értéktelen és közhelyes, az elmúlt időket figyelembe véve, újra és újra bebizonyosodik ennek a mondatnak az igazságtartalma.

Kezdjük mondjuk ott, hogy múlt szombaton hivatalos voltam a Kaikanba egy bulira. Ha apropó szükséges, akkor azt mondhattuk volna, hogy azért tartjuk, mert ugye éjfél után már kínai újév – holdújév – és csak úgy mellesleg Valentin… izé, Bálint-nap volt – á btw, Japánban nyilván az amerikaiak hatására ezt az „ünnepet” valamelyest jobban tartják, mint nálunk, de én őszintén szólva a világ bármely táján rosszul vagyok tőle, mindenesetre Valentin-napi jókívánságként küldöm mindenkinek ezt a videót (*feel the irony*).

Ott volt pl Victor, Tetsuro, Naomi, Mari, egy csomó kínai barátom, és Jan, akit szerintem még nem említettem: Németországból jött, és csak egy fél évig marad (úgyhogy hamarosan megy haza), s tulajdonképp ő volt a hangulatfelelőse ennek az alkalomnak: mond valakinek valamit az a név, hogy „Feuerzangenbowle”? Felháborító, hogy Japánba kellett eljönnöm ahhoz, hogy ezt az állítólag hagyományos német cuccot először életemben lássam: ez egy forralt bor-készítő alkalmatosság, ami látványnak sem utolsó – uhh, nem tudom elmagyarázni megfelelően, úgyhogy itt van egy kép (mondjuk az itteni CUCC nem pontosan ilyen volt, de a funkciója azonos) és minden világos lesz:

Úgy látszik, elfelejtődött az a fantasztikusan fontos és értelmes szabály, hogy „külsősök nem tartózkodhatnak a kollégiumban 22:00 után”, mivel senki sem küldött haza Victort és engem, úgyhogy elég sokáig elvoltunk, aztán még karaokéra is elmentünk páran. ^o^

Mindenesetre, ezután az alkalom után kifejezetten igényem lett még egy csomó találkozásra, úgyhogy kellemes volt másnap, mikor Ákossal beszéltük, hogy most már meg kellene néznünk azt az „utolsó kocsmát”, ami valószínűleg Nagoya egyetlen ilyen jellegű helye XD. Ez az ötlet végső soron Balázstól származik, aki decemberben kérdezte tőlem, hogy lehet-e Japánban olyan igazi utolsó kocsmát találni, amilyen pl az Izsáki volt ^^”. Én akkor erre valami olyasmit válaszoltam, hogy egyelőre még nem láttam, de mindenképp keresek ilyet, ha módomban áll, aztán megkérdeztem Ákost, hogy látott-e ilyet errefelé, mire mondta, hogy persze, Irinaka közelében van egy ilyen O_o. Úgyhogy elmentünk megkeresni délután, aztán azt terveztük, hogy este el kell nézni oda, de végülis a beígért emberek közül többen késtek, úgyhogy az Ohmeikanba mentünk inni, annál is inkább, mert a Benjamin nevű francia srác másnap ment haza, úgyhogy tulajdonképp őt is búcsúztattunk egy utolsó nomikai-jal (magyarul közös ivászattal). Ott volt egy csomó barátom az Ohmeikanból, aztán eljött Suyin, aki annyira aranyos, hogy mindig nagyon fel tudja vidítani az embert ^o^. Ja és összefutottam Kristyvel, a hongkongi csajjal, akiről eddig is világos volt számomra, hogy szintén egy weirdo, de ezek után még egyértelműbb lett. XD 　

Hétfő… oké, egy nem részletezendő apró esemény annyira kiborított (jah… egyetlen megmaradt gyenge pontom… van még ilyen is, bár remélem már nem sokáig. 片思いが大嫌い), hogy onnantól kezdve nem nagyon tudtam volna semmire se koncentrálni, ha nem futottam volna össze egy csomó mindenkivel, pl Victorral, telefonon Paullal, Katherine-nel (aki amúgy Oroszországból jött, és anno hastáncolt az International Student Eveningen ^^), és a nap végén Takumi és Ninjin meghívtak egy fürdőbe, sőt nemcsak hogy meghívtak, hanem el is vittek kocsival, és utána hazahoztak!!! *__* Szóval, mindig úgy emlegetem őket itt, hogy milyen hülye és/vagy perverz dolgaik vannak, de az az igazság, hogy őket ezzel együtt még mindig jobban szeretem, mint számos japán ismerősömet, akik a jövő tökéletes cég-alkalmazottjai lesznek, és melóval meg a kollégákkal közös ivászattal fogják tölteni az életüket. Erre a tökéletes példa Daigo-san, a mostani jogi karos tutorom, akit eddig még soha nem említettem, de nincs is rajta sok mindent említeni. Illetve mégis van: ugye ő azért lépett be a SOLV-ba, mert a nemzetközi politika érdekli, és látszik rajta, hogy abba a kategóriába tartozik, amelybe a Wasedán tanító magyar szociológus néni szerint minden japán: azok közé, akik kíváncsiak a külföldiekre, ám ugyanakkor valahogy idegenkednek is tőlük (tapasztalatom szerint baromira nem minden japán ez a kategória, de persze vannak ilyenek is). Amikor beszélgetünk, ő próbál tőlem minél többet megtudni Magyarországról és Európáról, de folyamatosan lehet érezni rajta azt, hogy nem az a fajta szeretet van benne a megismerendő dolgok iránt, mint pl Ishii-sanékban, hanem tényleg egyfajta idegenkedés. Szerencsére az ilyen emberek szinte mindig nélkülözik a valódi kreativitást, és egyénenként nem nehéz felülmúlni őket, de csapatban verhetetlenek. Mondhatni, a háború előtti japán imperializmus zászlóvivői lehettek hasonlók. XD Ebből talán az jön le, hogy utálom a srácot, pedig egyáltalán nem: egyrészt jó ilyeneket is megismerni, másrészt meg amire őt „használom” (=kutatási műhelymunkáim japán fordításainak ellenőrzésére) arra tökéletes. :P De az tény és való, hogy valószínűleg soha az életben nem fogom különösebben megkedvelni, és soha nem fogunk közel kerülni egymáshoz.

Ezzel szemben Ninjin és Takumi, bármennyire… khm, érdekesek is, abszolút megnyíltak először Paul előtt, aztán előttem is, amire ez a legutóbbi meghívás is tökéletes példa: ezt nem csinálják meg a japán barátaikkal, csak „Maa-sannal” és velem. ^^ Úgyhogy azt hiszem, egyáltalán nem rossz emberek ők, ha valaki el tudja viselni, ne adj’ Isten: szórakoztatónak találja a stílusukat. XD És ami még lényeges: amikor együtt megyünk valahova, mindig elfelejtkezek minden esetleges problémámról és önfeledten halálra röhögöm magam velük, úgyhogy szerintem abszolút sikerült elfogadnom őket. (Ezt vajon otthon „toleranciának” hívnák? :P) A lényeg, hogy remekül elvoltunk a fürdőben, Takumi persze megnyerte nyerőgépen a jegyeinket a következő alkalomra ^^ aztán elmentünk vacsorázni is együtt, és persze eszméletlenül sokat röhögtem. XD Hihetetlen pl, hogy ezek ketten a hazúton végig el tudnak szórakozni azon, hogy az instrumentális háttérzenére ilyen szövegeket költenek, mint „チンポ大きくなる革むけてく” XDDD (Ne akarjátok tudni hogy ez mit jelent…:P)

Aztán kedden megint összegyűltünk egy „kis” nomikai-ra, ezúttal Ákos szervezte meg a dolgot egy bárba Motoyamához közel, ahova meghívott engem, Katherine-t (de ő sajnos végül is nem tudott eljönni, bár napközben tudtunk beszélgetni egy kicsit), egy Eunji nevű koreai lányt, aki egy évig maradt itt és a közeljövőben megy haza; egy Yuri nevű brazil fiút, aki ugyanazzal a programmal van itt, mint Ákos; egy Hiroto nevű japán fiút és egy Kasumi nevű aranyos japán lányt (huh, ő az első ilyen nevű ismerősöm… korábban ezt a nevet csak a Silent Moebiusban láttam ^^”), és hivatalos volt Suyin is, de sajna ő se vett részt… mindenesetre, így is egészen remek alkalom volt, remekül eliszogattunk és elbeszélgettünk (kb reggel 3:00-ig ^^”), és az itt megismert barátaim száma is gyarapodott egy picit ^^.

Szerdán napközben találkoztam Kekkó-kunnal, a koreai barátommal, akit most vettek fel doktori képzésre, és megint összefutottam a feleségével is ^o^ vicces, máris azt kérdezték tőlem, hogy nem lenne-e kedvem csellózni tanítani a kislányukat, mire mondtam, hogy sztem még egy kicsit fiatal hozzá ^^” ja és Kekkó-kun mindig emlegeti, hogy be akar szervezni valami 留学生委員会-ba („Külföldi Diákok Bizottsága”? feltételezem, ez az ő iskolájához tartozó szervezet lehet), vagy legalábbis be szeretne mutatni nekik, én meg mondtam, hogy rendben van, nagyon szívesen találkozom velük, aztán majd meglátjuk, mit tudunk csinálni együtt, úgyhogy részemről bármikor :) ja és persze őket is meghívtam március 5.-re a Kaikanba.

Ha már a Kaikan: csütörtökre megbeszéltem Nagai-sannal (a zenész tutorral a kollégiumból), hogy össze kellene futnunk délután, és megbeszélni, hogy mit fogunk játszani március 5.-én a mostani koleszosok búcsúbuliján, illetve az újak Welcome Party-ján. Nagai-san mondta, hogy aznap találkozik Hiko-channal, aki (bece)neve ellenére kínai, és egy erhu nevű, hegedűre emlékeztető kínai hangszeren játszik, úgyhogy esetleg összeállhatnánk hárman és játszhatnánk vmit együtt ^^ mire persze mondtam, hogy ez még jobb, úgyhogy este hat körül elmentem a Kaikanba, és első ízben jártam Nagai-san szobájában ^^ Hiko-channal egyszer már találkoztam, a „mutassuk be az országunkat”-esten még tavaly, de soha nem beszélgettünk, úgyhogy jó volt megismerni egymást. :) Miután eldöntöttük, hogy miket játszunk és mikor próbálunk, elmentünk vacsorázni, aztán mondtam, hogy oké, mivel három zenész-féle van együtt, ezért most muszáj elmennünk karaokézni XDDD úgyhogy el is mentünk Yagoto-ba, és elvoltunk reggelig. Nagai-sannal amúgy nem nagyon tudtam beszélgetni korábban, pedig nagyon rendes fickó, ráadásul Kansai-i ^^ úgyhogy kifejezetten örültem annak is, hogy végre egy kicsit jobban össze tudtunk haverkodni. ^o^ Hiko-chan meg kifejezetten nagyon aranyos (eh, asszem túlságosan is el van ragadtatva tőlem…^^”).

Szombat, azaz tegnap: zenekari próba, aminek az volt a nevezetessége, hogy – első ízben – utána elmentünk inni és vacsorázni a zenekari tagokkal, és mindenkit Aoki sensei vendégelt meg (az a néni, akinek a házában a próbákat szoktuk tartani) ^o^ ami különös szerencse volt, tekintve, hogy nem valami olcsó helyre mentünk, és ha nekem kellett volna fizetnem, az eléggé tönkrevágta volna a havi költségvetési tervemet ^^”. Ilyen formán viszont nagyon szórakoztató volt a dolog!

Mint látható, ez a hét bulikkal és találkozásokkal túlzsúfolt lett, de sebaj, kell az ilyen „pihenő” is néha ^^, jövő héten már valamivel koncentráltabb leszek, az előirányzott programjaink között mindössze a próbánk, Tetsuro és Naomi búcsúbulija (ja igen, Naomi is megy Tsukubába Testuro-val…), és Paul korábbi nyelviskolájának tanulóival való találkozás biztos, a többit meg majd meglátjuk. Tanulság viszont: ha az embernek sok barátja van, bármilyen pocsék hangulatba is kerülj is, át lehet fordítani a másik végletbe ^^ úgyhogy most már vissza tudok térni a normális napirendemhez jövő héten (jah… ennyi bulit/eseményt azért nem tervezek minden hétre :P).

Remélem otthon is mindenki jól van, legközelebbig sziasztok! \o/