Lehetséges programok

Nos hát, megint eltelt egy hét… de ezzel a héttel csak az a baj, hogy nehezen tudok visszaemlékezni arra, hogy mik történtek. ^^” Igazából nagyon sok későbbi program-előirányzathoz volt szerencsém, és sok mindenkivel találkoztam/kommunikáltam ennek kapcsán, de a tényleges történések nem voltak túl számosak – nagyjából végig olvasgattam és tanultam (illetve, esetemben ugye ez most nagyjából ugyanazt jelenti :)), de azért lássuk, hogy mik a tapasztalataim és milyen programok várhatók.

Ugye következő kedden interjú, amitől nem félek különösebben, mivel nem nagyon szokott előfordulni, hogy egy ösztöndíjast visszautasítsanak, DE még ha így lenne is, nekifuthatnék szeptemberben, sőt talán még jövő februárban is… szóval a dolog egyetlen tétje, hogy jó lenne minél jobb benyomást tenni a karunk tanáraira. Ezzel kapcsolatban Ohya sensei kérdezte tőlem, hogy angolul vagy japánul szeretném letudni a dolgot? Az első reakcióm persze az volt, hogy “angolul”, erre mondta, hogy ez esetben több oktató valószínűleg nem fog érteni… O_o Ezt mondjuk elég nehezen tudom elképzelni: hogy néz ki már az, hogy Japán egyik legjobb állami egyetemének tanárai annyira nem vágják az élő beszédet angolul, hogy még egy felvételi interjút se értenek?? Mondjuk azt sokszor tapasztaltam már a japánoknál, hogy megértik az írott angol szöveget, de valamilyen furcsa oknál fogva a beszéltet nem, illetve ha értik is, nem tudnak angolul válaszolni XD na mindegy, így alaposan átgondolva valószínűleg az lesz, hogy megkérdem, lehet-e úgy csinálni, h alapból japánul beszélünk, aztán ha vmi nem jut eszembe, mondom angolul.

A napokban Agustinnal találkoztam az egyetemen – tudjátok, ő Argentínából jött, továbbá lassan befejezi az itteni tanulmányait, és hazamegy… :( nagyon sajnálom, hogy nem tudtam vele többet találkozni, pedig nagyon jó fej srác (tulajdonképp az egyetemi partik mellett a tavaly májusi Small World Village-s programon voltunk együtt), viszont most mondta, hogy hónap közepén tartanak egy bulit, amire feltétlen jöjjek el, illetve be akar ajánlani vmi angol nyelvtanítási intézményhez, hogyha megszorulnék anyagilag, dolgozhatok náluk néha angoltanárként (na igen, ebben a vonatkozásban az ázsiaiak /a japánok is, de főleg a kínaiak/ többnyire teljesen hülyék: ha azt látják, hogy valaki fehér ember, arról automatikusan feltételezik, hogy angol az anyanyelve, tehát sokszor jön az a duma, hogy “please speak in English with me!”, mire én többnyire közlöm, hogy “bocs, de az én anyanyelvem se az angol, úgyhogy…” viszont, ennek a tévhitnek az a jó oldala, hogy egy fehér ember különösebb erőfeszítés nélkül tud állást találni angol nyelvtanárként Japánban, Koreában, Taiwanon vagy Kínában… hehe! Látjátok, az információ-hiányt illetve információs aszimmetriát milyen könnyen ki lehet használni?!). Továbbá, Agustin gyakorlatilag kiselőadást tartott nekem a japán udvarlási szokásokról és a japán nők lelkivilágáról XDDD mondom jó, az ilyen tapasztalatokat mindig hasznos hallani, tekintve, hogy ez az, amit könyvekből nem lehet megtanulni… ^^

Paulnak sajnos nem sikerült a felvételije (ahogy Weirdo-nak sem) úgyhogy megint nekifut majd augusztusban. Aznap, mikor ezt megtudta, találkoztunk Ninjinnel és Takumival, és együtt elmentünk Motoyamába udon-t enni, továbbá megnézni, hogy mekkorára nőtt Liam szakálla. :D Nem tudom, helyes lenne-e kifejtenem e két srác legutóbbi perverzkedését, mindenesetre röviden csak annyit, hogy megint sikerült egy csomót röhögnöm rajtuk, magát a sztorit pedig talán majd legközelebb. XD Egyelőre csak egy címszó: mond valakinek valami az, hogy “ona-hooru”? :)))

Végül is Victor lemondta a síelést Enya-sannal, úgyhogy sajnálkozva ugyan, de én is úgy döntöttem, hogy nem megyek (annál is inkább, mert az Agustin-féle buli állítólag hónap közepe táján várható) – nagyon szeretem Enya-sant, de azért Victor nélkül menni, ááá… plusz, várható egy “field trip” a jogi karosokkal, ami 33.000 yenbe kerül, és ha jól emlékszem, négy nap valamikor márciusban, amin gondolkozom, hogy elmenjek-e; ez kicsit drágának hangzik, de ha hozzáteszem, hogy az úticél Okinawa, azt hiszem, a helyemben mindenki elgondolkozna, hogy “a fenébe, miért is ne mennénk”? XD Különösen, hogy egyedül valószínűleg soha az életben nem fogok Okinawára menni, ÉS mint az ismeretes, egy utazás soha nem csak a látnivalókról szól, hanem a társaságról akikkel mész, illetve az emberekről, akikkel ott találkozol. Márpedig azt tudom, hogy a jogi karosok közül minimum Han jönni fog (aki ugy mianmari, és végtelenül aranyos és jó fej), meg gondolom még csomóan, talán Xun-san is (de jó lenne vele kitárgyalni a kínai urbanizációt és/vagy “a bevásárló-központok jogfilozófiájá”-t!! :P), úgyhogy azt hiszem, ha beleférek a keretbe (kb 40 fő), akkor lehet, hogy menni fogok. Még van egy kis idő, hogy eldöntsem.

Aztán, ami extra érdekes esemény és hír. Megvolt a végső prezentációnk a Peer Support Initiative csoportommal, és kiderült, hogy a program egyik koordinátora egy Hedvig nevű magyar nő, aki itt doktorált a GSID-ben, és most itt dolgozik az egyetemen!!! O_o Már önmagában ez is (mmint, még egy itteni magyarral találkozni) elég érdekes lenne, de mikor beszélgettünk, mondta, hogy lehet, hogy majd tudunk szervezni a PSI keretében egy utat Magyarországra, mivel a Nagoya Egyetemnek korábban is voltak cserekapcsolatai ill közös programjai a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve a Pázmány Jogi Karával, amúgy Ohya sensei is azon keresztül volt Magyarországon 2005-ben (azért mennyire vicces már belegondolni, hogy mikor a mostani professzorom előadást tartott MO-n a jogértelmezés szerepéről a japán társadalomban, én az első kanjijaimmal ismerkedtem éppen… kyahahahahahaa!). Szóval egyrészt ezzel szereznék egy plusz ingyen utat otthonra, másrészt meg ilyen módon (értsd: a Nagoya Egyetem képviseletében) visszamenni pl az ELTE-re, ahol annyit szenvedtem annak idején… egyáltalán nem lenne rossz érzés, gondolom el tudjátok képzelni. :P

Még lenne pár mesélni-való, de azt hiszem, mára elég is ennyi, a következő héten valamivel aktuálisabb (és kevésbé jövőbe-tekintő ^^) leszek, addig is sziasztok!