Felvételikről és szerencsejátékokról ^^

Csodálkozom magamon, mert úgy néz ki, visszatérek ahhoz a lelkiismeretes blogoláshoz, amivel az itt-tartózkodásomat kezdtem tavaly (magyarul: legalább egy post hetente…)! Annak ellenére, hogy most tulajdonképp elfoglaltabb – és kutatásom iránt szenvedélyesen elkötelezettebb – vagyok, mint valaha. Tulajdonképp a legelején az volt a problémám, hogy nem tudtam eldönteni, mi a prioritásom: nagyon gyorsan összegyűjteni minél több irodalmat, hazajuttatni őket és otthon Ph.D.-zni (mert ugye itt ha csak kutatáson vagyok két évig, semmit nem fognak elvárni tőlem, tehát azt csinálok, amit akarok), ténylegesen itt kutatni, avagy minél hamarabb 1kyuuzni, amíg még itt vagyok? Nos most tisztázódott, hogy maradok disszertációt írni, így fejest ugrottam az ötletelésbe, és az az érdekes, hogy – mint nálam oly sok esetben – bizonyos személyes vonatkozások is erősítik a témám iránti elkötelezettségemet ^^. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, mindenesetre majd később kifejtem.

Szóval, ma megvolt a felvételi interjúm a Master-képzésre, és úgy érzem, kifejezetten jól sikerült ^o^. Végül is végig japánul beszéltünk, és egyáltalán nem tettek fel rázós kérdéseket – persze nyilvánvalóan, mint ahogy azt korábban a tanárom mondta is, az egyetemnek az a politikája, hogy ha valaki már itt van állami ösztöndíjasként ezen a karon, azt felveszik erre a kurzusra. ^^ A mi esetünkben az a helyzet, hogy inkább a Ph.D.-re való felvételi a rázósabb, és egyáltalán nem tipikus, hogy valaki ezen a karon maradjon doktori képzésre is – egyelőre még nem néztem utána, hogy mik a felvételi követelmények, mindenesetre anyanyelvi szinthez közeli, vagy mindenesetre nagyon magas szintű japán nyelvtudást kérnek O_o és kifejezetten alapos és eredeti kutatási elképzelést, illetve japánul megvédett és megírt, és jól megírt Master-disszertációt. ^^ De mindezek nem tántorítanak el attól az elképzelésemtől, hogy márpedig én itt fogok Ph.D.-zni is, különösen figyelembe véve, hogy a témám a doktori képzésre is a japán jog, úgyhogy teljességgel értelmetlen lenne hazamenni, mikor ehhez a témához nyilvánvalóan itt találom a legtöbb forrást. Úgyhogy igen keményen kell dolgoznom a következő időkben, de akik ismernek, azok tudják, hogy ha valami iránt elkötelezett vagyok, akkor… ahogy Szabri fogalmazott kedvesen (ez nem öntömjénezés, nem én mondtam! :P): „Azért ez mindig így volt: ha valamit egyszer teljes odaadással elkezdtél űzni, akkor aztán nem nagyon lehetett a nyomodba érni”… ^__^ (Megjegyzem, szemben azokkal a dolgokkal, amiket nem szerettem, mert azok végtelenül nyögvenyelősen mentek, ha mentek egyáltalán /lásd matek-fizika a gimiben, tételes jogi tárgyak a korábbi egyetememen… :P De elhiszitek, hogy baromi jó lettem volna a matematika bizonyos részeiből, ha valaki elmondja nekem akkor, hogy ez használható a társadalomtudományokhoz?! ^^/) Egyébként ez nagyon a jövő zenéje, addig még eljön 2012 is, amikor meg lehet, hogy vége a világnak, szóval akkor már úgyis mindegy lesz. XD De addig is, szeretnék megtapasztalni egyet-s-mást itt…

Egyébként az interjún a tanárom kérdezte tőlem, hogy hogy tekintenek Magyarországon a japán jogra, vagy mit tudnak róla Európában? És tulajdonképp ezzel adtam még egy jó okot arra, hogy felvegyenek: nevezetesen azt, hogy otthon – nemcsak a japán, hanem a távol-keleti – jogi kultúrákról az a (téves) kép él, hogy mennyire tradicionálisak, egzotikusak stb. Holott… szóval, egyáltalán nem rossz, hogy akad olyan európai tudós, aki kommunikálhatja az otthoniak felé a tényleges (jóval összetettebb) helyzetet. Amúgy érdekes, hogy a japán joggal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó külföldiek gyakorlatilag mind amerikaiak O_o oké, ott van pl Christian Wöllschläger (aki viszont bevallottan nem tud japán nyelvű anyagokat olvasni), meg van egy Zeischrift für Japanisches Recht, amiből gyakorlatilag egyetlen igazán jelentős cikket sem láttam még. Szóval ilyen téma valószínűleg nem csak Magyarországon, hanem Európában is elég egyedinek számít. ^^

Egészen érdekes, hogy úgy jött ki a lépés, hogy mivel Paul megy Kanazawába a hétvégén, és időtlen idők óta nem énekeltünk együtt többen, ezért az interjúm előtti este (azér’ elég laza vagyok, nem? :P) elmentünk Yagoto-ban Ninjinnel meg Takumival (azaz a sokat emlegetett két japán sráccal). És ami egészen hihetetlen élmény volt. Korábban is hallottam, hogy Takumi szerencsejátékkal nyerte a motorbiciklijét (ami olyan nyolcszázezer yenbe került…) de akkor csak legyintettem rá, hogy oké, biztos. Most viszont, mikor megérkeztünk a karaoke-bárba, Takumi leült a nyerőgéphez (amit slot-nak hívnak, ez olyasféle, mint amilyen az otthoni kocsmákban is szokott lenni, sztem Balázs és Zsombor jól ismerik őket, az a fajta cucc, amin három gombot kell nyomogatni, hogy a képernyőjén három minta jöjjön ki egy sorba… na ezt most jól elmagyaráztam. ^^” de mindegy, úgyis mindenki tudja, miről van szó) és elkezdett nyerni. Mondom nem játszani, hanem nyerni, folyamatosan. O_o És ebben a bárban nem pénzt lehet szerezni vele, hanem érméket kapsz, amiket aztán beválthatsz valamilyen ételre vagy italra. Úgyhogy először is, Takumi 200 yenből megnyerte a vacsoránkat, mind az ötünknek. XD Aztán némi éneklés után visszament játszani, és kb 16 érmét szedett össze, míg végül „lejárt a játékidő” – de szerintem a pultos ezt csak azért mondta, mert Takumi különben lenyerte volna a gatyájukat is, vagy minimum kiürítette volna a gépet. Az a legdurvább, hogy Ninjin mondja, h Takumi egy nap pachinko-zással 400.000 yent (nem vicc, négyszázezret) tud megkeresni… ez még durvább, mint a Gyakkou Burai Kaiji (= anime/manga, ami egy profi szerencsejátékosról szól, aki mindig a gyors észjárásával nyer), úgyhogy mondtam is Takuminak, hogy basszus, eljöttem Japánba és találkoztam az igazi Kaiji-val… O_o

Ja igen, elképzelhető, h valaki nem tudja, mi az a pachinko. Nos ez egy japán szerencsejáték-fajta, az angolna mellett Nagoya másik nevezetessége, hasonló az otthoni nyerőgépekhez (én soha az életben nem próbálnám ki, és nem is érdekel – igazából amit tudok róla, azt még egy MO-n látott ismeretterjesztő műsorból tudom). Roppant népszerű CUCC errefelé, de kevés az olyan profi játékos, aki tényleg sokat tud nyerni vele. Miután láttam Takumit slot-ot játszani, azt hiszem, sikerült összeakadnom egy ilyen profival… úgyhogy beszéltül is Paul-ékkal, hogy egyszer el kell menni vele úgy, hogy kora délután elnézünk egy pachinko-kaszinóba, és adunk némi pénzt Takuminak, aztán hagyjuk játszani, közben nézzük és iszogatunk (btw, tényleg hihetetlen látvány, ahogy játszik… már önmagában ez jó szórakozás)… XD és aztán nekivágunk az éjszakai Nagoyának a nyereményével a zsebünkben. :DDD Na majd meglátjuk, mi lesz ebből. ^^

Ennyit az elmúlt két napról, legközelebbig mindenkinek minden jót!