"Nézd legott komédiának..."

Ha a mostani hét eseményeit akarnám elmesélni, olyan nem tudnék olyan borzasztóan sok mindent mondani, mivel nagyjából csak a szokásos történt: napközben tanulás, egy-két alkalommal éjszakába nyúló buli. Nézzük csak, ott van csütörtök, mikor is Victorral ittunk egy kicsit, illetve Hiko elhívott, hogy mennek karaokézni Iedával, én meg mondtam, hogy alapból Victorral találkozom, de ha ő menni akar, akkor egy darabig lehetünk együtt. (Érdekes módon, Victor és Hiko ugyanabban a házban laknak! O_o) Végül is egy darabig elvoltunk négyen, aztán mi ketten hazamentünk Victorhoz, és remekül elbeszélgettünk.

Aztán, meglehetősen érdekes módon, másnap este úgy döntöttem, hogy abban a bárban fogok vacsorázni, ahol Ákos dolgozik, mivel van valamiféle koreai rámenük, ami elképesztően finom, de nem csak ez: dolgozik abban a bárban egy brazíliai fekete férfi, aki gitározik és hozzá bossa novákat énekel, valami hihetetlenül fantasztikusan!!! Ráadásul végtelenül kedves fazon, mindig először kap valamilyen vacsorát és italt, közben elbeszélget a vendégekkel, és utána olyan 23:00-tól kezdve zenél. De csakugyan, annyira baromira jól csinálja, hogy első alkalommal, mikor hallottam, azt hittem, hogy ez a zene CD-ről szól, ami azért mond valamit… ^^ Maga a bár pedig nem olyan borzasztóan olcsó, de a környezet leírhatatlanul kellemes, és csak gondoljatok bele: gyakorlatilag mindenkit ismertem, aki ott volt aznap este! Előttem Ákos-kun a bárpult túlsó oldalán, mögöttem a brazil fazon zenél (ahh, a francba, meg kéne már jegyeznem a nevét), mellettem egy japán srác a Meidairól, mellette pedig két japán lány (Mika és Megumi) akiket szintén ismerek, a koreai rámen elképesztően finom, és valami „Cassis-soda” nevű italt ittam, ami elemi erővel emlékeztet az otthoni málnaszörp-re, egészen pontosan arra a klasszikus formájára, amit Piszkos Fred ivott annak idején, és „kavarta és habzott”… XDDD Mondtam is Ákosnak, hogy ennyire jól még nem éreztem magam bárban/kocsmában, alapból nem vagyok rajongója az ilyen helyeknek, csak a barátaim miatt szoktam eljárni… remélem, nem vált profilt ez a bár addig, mire Ági meglátogat két hónap múlva ^^ szeretnék vele együtt elnézni ide ^^.

Aztán aznap késő este, még énekelni is tudtunk is egy kicsit, gyakorlatilag ingyen! Mivel az egyik kínai barátom egy karaoke-bárban dolgozik Shiomaguchi közelében, és korábban felajánlotta, hogy ha olyan időpontban megyünk, amikor nincs ott a főnök, be tud engedni úgy, hogy egy vendéget számol el, és aztán ingyen behoz nekünk kaját-piát. Végül így is történt, a résztvevők én, Paul, Suyin és Hiko voltak. ^^

Végül, egészen röviden: szombat. Este Akos, Paul és én elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe Sakaéhoz közel, amely valószínűleg a legolcsóbb Nagoyában, aztán meglátogattuk a HUB nevezetű angol pub-ot, amely szintén egy híres hely, és a végén megkóstoltunk egy olyan ráment, ami elég csípős volt ahhoz, hogy az otthoni halászlére emlékeztessen… :) tényleg kész öröm, h mostanában rátaláltam a málnaszőr és a halászlé itteni megfelelőjére is!! És ha mindez nem lenne elég, milyen szerencse, hogy nem töröltem magam Iwiw-ről: egy Andor nevezetű srác írt, hogy próbálnak valamiféle közösséget szervezni a Nagoya környékén élő magyaroknak, időnkénti találkozókkal, bulikkal etc!!! Ez gondolom egyértelmű módon egészen remek hír, nem is kell tovább kommentálnom. ^^ A következő találkozó április közepén várható, mindenképp ott leszek!!! :)

Nagyjából ennyi történt, ha a ténylegesen érdekes eseményeket nézem és nem megyek bele nagyon személyes dolgokba. Viszont említett személyes dolgok annyira mulatságosak, hogy valamilyen szinten mégiscsak szeretném elmesélni őket, úgyhogy a most következő szakaszt a szappanoperák rajongóinak szánom, mintegy absztrakt elméleti keretet a történetem mostanában történt (és fentebb nem részletezett) eseményeihez, bár talán célszerűbb lenne gráfokkal vagy ágrajzokkal leírni a dolgot. Ha nevekkel magyaráznék, az borzasztóan hosszúra nyúlna, és nagyon mélyreható, pszichológiai jellegű vizsgálatokat kívánna az összes szereplővel kapcsolatban, amelyre itt sajnos se kedvem, se módom nincs. Úgyhogy megintcsak nevek nélkül, és egy kicsit egyszerűsítve(!), íme, a következő szituáció:

1. A szerelmes B-be.

2. C szerelmes A-ba.

3. B nem szerelmes A-ba.

4. A nem szerelmes C-be.

5. B nincs tisztában A érzelmeivel, de néha B úgy csinál, mintha A-nak lenne esélye.

6. A tisztában van C érzelmeivel, de

7. C nincs tisztában azzal, hogy A ezzel tisztában van.

8. Viszont A nem csinál úgy, mintha C-nek lenne esélye.

9. B éppen szakítófélben van a párjával (D).

10. Illetve soha nem volt túl komoly a kapcsolatuk, különösen B nem értékelte D-t, de

11. B olyan szinten nem ismeri saját magát, hogy ettől függetlenül most viszonylag mély angst-ban van.

12. A és X nagyon jó barátok.

13. C és B szintén jó barátok.

14. Egyébként az itt résztvevők közül mindenki nagyon jóban van.

15. Mivel A számos oknál fogva nem mond semmit B-nek az érzelmeiről, ezért végül X önhatalmúlag, azaz A megkérdezése nélkül mindent elmond neki (nyilván a legjobb segítő szándékkal), mely tény következtében B valószínűleg ignorálja A-t a jövőben (mivelhogy B egy idióta, bár ebben a történetben kb mindenki az).

16. Ettől függetlenül, B nem biztos, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy A tisztában van azzal, hogy ő tisztában van A érzelmeivel, de valószínűleg nem is érdekli.

17. Viszont B, mivelhogy jó barátok, elmondja C-nek, hogy megtudta, hogy A szerelmes belé.

18. C, nyilván visszautasítástól való félelmében ÉS önbizalom-hiány miatt, nem mond semmit A-nak a saját érzelmeiről, csak néha angstol egy kicsit.

19. A feltölt egy képet egy közösségi oldalra, melyen C (egy buli keretében) átöleli X-et,

20. mely tény következtében Y (X párja) féltékenységi és/vagy hisztérikus rohamot kap, és szakítani akar X-szel, plusz folyamatosan szívatja őt mindennel.

21. X valamelyest kiakad A-ra.

22. X megkéri A-t, hogy A kérje meg C-t, hogy írjon egy e-mailt, amiben elmagyarázza Y-nak, hogy semmi sincs köztük.

23. Természetesen ugyanezt kéri A-tól is, vagyis hogy ő is írjon egy mailt Y-nak.

24. A találkozót kér C-től, és megkéri hogy írja meg az említett e-mailt, viszont az eset körülményeiből kifolyólag, C nyilván abban reménykedett, hogy A vallomást fog tenni neki, és mivel ez nem következik be, angst. (Most szívem szerint azt mondanám, hogy „XD”, de mivel ebben a történetben szerepelt „X” is és „D” is, ezért nem akarom még ennél is bonyolultabbá tenni azzal, hogy összehozom őket!!! XDDDD)

25. Ennyi. (Nem elég bonyolult már eddig??? :PPP)

De, azt hiszem, ez elég bonyolult, nem kell csodálkozni, ha valaki nem ért valamit, ennél egyszerűbben azt hiszem nem lehet elmagyarázni…. ^^” nem véletlenül tanácsolta a Yi Jing a 33.-at, azaz a „Visszavonulás”-t… XDDD Ilyen módon ez az egész zűrzavar egyfajta humoros színezetet kap, ahogy Madách is megmondta, „Nézd legott komédiának, s múlattatni fog…” A minap pont arról beszélgettünk egyik barátommal, hogy az élet voltaképp valami elképesztően csodálatos történet, és végtelenül összetett: az egyes történetekből mindig újabbak ágaznak el, azok összefüggenek más emberek történeteivel, és a történeteken belül újabb történetek… és az egész valami hihetetlenül nagyszerű! Talán nem véletlen, hogy a mai jogelméleti irányzatok közül a korábban említett „law and literature” az, amelyik számomra az egyik leg-izgalmasabb – de tulajdonképpen a társadalomtudományok egy idő óta mind rájöttek, hogy ami bennük közös (a természettudományokkal szemben) az az, hogy mindegyik valamilyen történetet mesél nekünk. És egy történetet végtelenül sokféleképpen lehet olvasni, és gyakran eszméletlenül sok oldalról nézni/értelmezni (ugye ez különösen fontos a jogban, ahol szó szerint az emberéletek múlhatnak egy-egy értelmezési különbségen). Huhh, de elkalandoztam. ^^

Amúgy a fent leírt problémák/szituáció nagyrészt már meg is oldódott, úgyhogy végre fellélegezhetek és haha, jövő héten megyek Okinawára kipihenni az elmúlt idők fáradalmait! Úti beszámolóra és sok fényképre számítsatok! Hallom, hogy mostanában az otthoniak pedig Rómába készülnek, nos, biztonságos és élvezetes utat nekik! Mindenki vigyázzon magára, akkor emberi számítás szerint legközelebb az okinawai élményekről fogok írni!!! ^o^