Igazából annyira nem is sok dolog, de ezek többsége valahogy a zenéhez kapcsolódik. ^^ Hanamik után ápr 22.-én volt egy Welcome Party a volt kollégiumomban, azaz a Kaikanban, amelyre a Tomodachi-kai-os nénikék meghívtak, mert egyszer már mind hallották ugyan a csellójátékomat (tavaly december 12.-én, az International Student Evening alkalmából) de akkor nem túlságosan populáris művet játszottam, úgyhogy azt mondták, hogy vmi népszerűbbet is szeretnének hallani tőlem. Én ezt a kívánságukat teljesítettem is, és előkészítettem Nagai-san zongorakíséretével az Okuribito dallamát, amit korábban szintén a Kaikanban, az előző félévben itt lakók+korábbi összes itt lakók közös buliján már hármasban játszottunk egyszer, de ezúttal kifejezetten engem kértek meg előadásra, úgyhogy Hiko-t kihagyva, Nagai-sannal ketten játszottuk el. A másik, ami miatt meghívtak, az az volt, hogy az előző félévi Welcome Partyhoz hasonlóan tolmácsolhatnék is, de erre ezúttal azért nem volt szükség, mert mindenki, aki ezúttal érkezett, konkrétan tud japánul – említett érkezők most nincsenek túl sokan, és legtöbben – tizenöten – kínaiak, plusz egy ausztrál és egy indonéziai. Úgyhogy a Kaikan ezúttal tényleg nagyon csöndes lesz a következőkben, a tutoroknak se nagyon lesz munkája. XD Ezzel együtt nagyon jól éreztem magam ebben a kis buliban, eljött Joseph, meg Enya-san is, Nagai-san pedig nagyon rendes fickó, február vége óta remekül összehaverkodtam vele, és azért még volt egy-két ember az előző félévből is, akik itt maradtak. Ja, és no Ieda. Vajon miért? (Van pár tippem… 苦笑い)
Április 25.-ének nevezetessége, hogy a zenekarunk koncertet tartott a Fushimi Station-hez közel eső Shirakawa Hall nevű koncertteremben, és egész jól sikerült!!! ^o^ Sajnos az ezen sorokat olvasók közül valószínűleg nem sokaknak állt módjában eljönni, de whatever. ^^” A pár évvel ezelőtti Művészetek Palotája és Óbudai Társaskör (plusz ELTE Díszterem) után ez volt a legújabb nevezetes helyszín, ahol zkarral játszottam, és van rá esély, hogy még szólózni is fogok itt – stílusosan Popper Magyar Rapszódiájára gondoltam, ha már egyszer ilyesfajta „ország-image”-ra van lehetőségem… de bizonyos fokig ez most is megvolt, ugyanis ráadásként Johann Strauss „Éljen a Magyar!” című polkáját játszottuk el, és a koncertmesterünk ennek bemutatása-képpen elmondta, hogy a zenekarunk „nemzetköziesedett”, mivel ugye én benn vagyok mint első csellista XD (igaz, van rajtam kívül egy üzbegisztáni hegedűs lány is, de ő nem annyira ügyes, mint én, úgyhogy whatever – hé, ezt nem én mondtam, hanem Ogawa-san :P) ezért erre való tekintettel (is) játsszuk a „Hangarii BANZAI” című darabot ^^.
(Érdekes, de az jut eszembe, hogy bizonyos fokig egyfajta országimázs az is, amit én itt csinálok, hiszen olyan emberek, akik életükben nem hallottak Magyarországról, talán azt sem tudják belőni, hogy hol van a térképen, ha megismernek engem, akkor óhatatlanul is annak alapján fognak véleményt alkotni a magyarokról általában, hogy rólam milyen benyomást szereztek /vö.: „á igen, az a magyar srác milyen jó fej volt, Magyarország biztos mennyire jó hely lehet!” ^^/. Úgyhogy bizonyos fokig ez is a külföldön tanulók/tartózkodók felelőssége: a minél pozitívabb országkép-formálás az itteniekben. Azt hiszem, ha a Popper-Rapszódiát zkarral eljátszanám, ez is remekül illeszkedne ehhez a képhez… ^__^)
Nagyon örültem annak is, hogy több barátom és ismerősöm is eljött, főleg a jogi karról, de egyébként szinte teljesen tele volt a terem – amelynek az akusztikája talán még jobb az Aichi Geijutsu Gekijou-nál is, egészen kellemes érzés volt itt játszani, és talán még jobb lesz szólózni, ha egyszer összejön… talán majd jövőre. Először is mindenképpen el szeretném játszani ezt a darabot Nagai-sannal együtt az idei decemberi International Student Eveningen, - aztán ha elég jól megtanultam már, hogy ott jól menjen, majd mehet zenekarral is. Újra csak szólóval fellépni ezen az eseményen valószínűleg már unalmas lenne és nem működne, úgyhogy ha Nagai-san TÉNYLEG meg tudja tanulni a kíséretet, akkor uccu neki!!! (Végül is a Thais Meditáció kíséretét is remekül abszolválta, ráadásul ezt a Poppert játszották mandolin-zenekari átiratban is, úgyhogy…)
(És ha már zenélési tervek: a tavalyi egyetemi fesztiválra, magyarul Meidai-saira tervezett előadás kútba esett, mert Liam nem talált zongoristát, de most… most már jóelőre megtaláltam Katherine-t, az orosz csajt, aki odavan Mendelssohn-ért, úgyhogy sztem simán mehet vele együtt a Dal Szöveg Nélkül…^^)
A jogi kar mostani Welcome Partyja április 28.-ra esett, és egészen remek alkalom kerekedett ki belőle végül! ^o^ Azzal kezdődött a meglepetés, hogy Paul közölte: ő is szívesen eljönne (korábban ilyen alkalmon zenéltem is, és akkor hivatalos is volt, de azon alkalommal az 500 yenes belépődíj miatt utasította el a részvételt O_o), sőt, hamarosan hívta Xiao Bai-t is. De egyébként ott volt Izzatillo, egy csomó másik üzbegisztáni barátom, és sok japán diák, akik elsőévesek és most léptek be a SOLV-ba. Miután maga az alkalom végül is roppant élvezetesnek bizonyult, rávettünk csomó mindenkit, hogy menjünk el a Misfitsbe, és ott találkoztunk Ákossal, Katherine-nel és még csomó mindenkivel!!! ^^ Úgyhogy egy félig hivatalos egyetem-szervezte buliból spontán valami egészen remek alkalom kerekedett ki ^_^ sokan velünk tartottak a mostani elsőévesek közül is, és remekül elbeszélgettünk meg eliszogattunk.
Nagyjából ennyi volt április kimaradt, illetőleg köz-érdeklődésre számot tartható és publikus része, ezzel el is érkeztünk a jelenhez: második tokiói utam, Ági, etc. Akkor mostantól igyekszem a szokásos menetrendnek megfelelően heti egyszer írni; amúgy meg vissza a tanuláshoz, legközelebbig sziasztok!!! ^_^
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése