Események összevissza sorrendben ^^

Nézzük csak, mik is történtek mostanában. Például az, hogy kipróbáltam az egyetem uszodáját!!! ^^ Ennek így több mint egy év után ideje is volt, heti két alkalommal 16:30-19:00-ig lehet ingyen használni, úgyhogy azt hiszem, innentől ezzel fogom kiegészíteni a reggeli gyakorlataimat/fekvőtámaszaimat. (Sajnos annyira nem vagyok sport-rajongó, hogy pl focizni elmenjek… ^^”) Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy Xiao Bai-jal találkoztam a medencében! ^o^ És azon lepődtem meg, hogy a végére ő jobban kifáradt, ill több szünetet tartott, mint én, pedig ő híresen erős – lehet hogy a tényleges izommennyiség és az állóképesség egy idő után egymás ellen dolgozik? Alapvetően azért mentem el így első alkalommal, hogy kipróbáljam, mennyit tudok úszni, úgyhogy arra gondoltam, hogy folyamatosan tempózok amíg úgy érzem, hogy nagyon elfáradtam, VAGY bezárják az uszodát – ehhez képest nem is éreztem magam fáradtnak a több mint két órás „edzés” végére! O_o (Egyszersmind nosztalgiáztam is egy keveset: régi „szép” idők, amikor minden szombaton reggel családilag 5:40-kor keltünk, hogy menjünk úszni…)

Megtapasztaltam azt is, hogy mennyire jó itt az új helyen lakni: 6:30-kor kelek és reggel gyakorlatok, zuhany/hajmosás stb, és még így is ott tudok lenni az egyetemen 8:00-ra úgy, hogy előtte még bemegyek a közeli 100 yen-es Lawson boltba egy kekszért, teáért v gyümölcsléért. ^^ Aztán olyan 21:00-22:00 között jövök haza, és egy másik, Valor nevű szupermarket is közel esik az utamhoz, ahol egészen gyakran sikerül 6-700 yenes sushi-kat féláron hazavinni ^o^ Aztán, Faisal majdnem minden este eljön és ettől egészen kollégium-érzésem van megint, sőt, fontolgatja azt is, hogy a velünk szembeni üres lakásba költözik – ez esetben tényleg elnevezhetnénk ezt a helyet – a régi koleszunk analógiájára – Yagoto Ryuugakusei Kaikan-nak ^^

A minap még Ákost láttuk vendégül itt, akinek említettem, hogy kaptam némi sonkát otthonról, és még van belőle egy kevés, úgyhogy élvezzük együtt – btw, ezen a fórumon is nagyon-nagyon köszönöm az otthoniaknak a sonkát!!! Fantasztikus élmény volt elfogyasztani – Ági készített is rólam egy kellőképp kompromittáló fotót sonkázás közben. Már alig várom a karácsonyt, ugyanis Ákossal azt beszéltük, hogy akkor már ő úgyis otthon lesz, ill én meg tavalyhoz hasonlóan megyek haza, és állítólag Katherine (az orosz lány) is ellátogat Magyarországra a két ünnep között, úgyhogy mindenképp muszáj lesz összejönnünk és együtt sonkázni. ^_^

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a Japán Ügyvédi Kamara Országos Gyűlésén fogok csellózni!!! XD Persze nem szólóban, hanem zenekari tagként, de akkor is: ennek a meglehetősen illusztris eseménynek a helye a Nagoya Mariott Associa Hotel, ami Nagoya Stationben, vagyis annak jó magas tornyában helyezkedik el… O_o hát igen, az ügyvédek Japánban sem szegények, sőt: mivel mesterségesen alacsonyan volt tartva a számuk sokáig (nem olyan durván, mint nálunk a közjegyzőknek, de majdnem) ezért valószínűleg még az átlagos európai ügyvédnél is tekintélyesebbek/gazdagabbak ^^. Erre tökéletes példa Aoki sensei, az aranyos néni, aki 40 éve lett ügyvéd és akinek a házában a zenekari próbákat szoktuk tartani – ugye az ismeretes, hogy Japánban az ingatlan eszméletlenül drága, különösen az olyan központi városokban, mint Tokió, Osaka vagy Nagoya – ehhez képest képzelhetitek, mennyire tágas rezidenciáról van szó, ha teljes létszámában egy 30 fős zenekar is elfér az egyik szobájában, és gondolom ebből nyilvánvaló, hogy mennyire nem szegény egy ilyen tulajdonosa… ^^

Nos, végül is fantasztikus élmény volt az előadás, a szálloda, mint a Mariott Hotel-ek általában, eszméletlen luxuskategória, és igaz, hogy pekingi kacsa nem volt, de akadtak mindenféle nagoyai nevezetességek, mint pl hitsumeboshi (egyfajta különleges angolna-elkészítési mód), tebasaki, misokatsu, stb ^^. Ja és valószínű, hogy következő félévben már fogom is játszani a Popper Magyar Rapszódiát a zenekarunkkal :).

Ha már zene. Múlt héten hívott Enya-san, hogy vasárnap délután koncert lesz, és tud adni jegyeket, úgyhogy csütörtökön hosszú idő után ismét ellátogattam a Kaikanba, és beszéltem egy kicsit a Tomocachi-kai-os nénikkel is, meg találkoztam egy újonnan jött indonéziai sráccal, aki Faisal barátja ^^. Enya-san változatlanul nagyon aranyos volt, de mondta, hogy sajnos vasárnap nem tud eljönni a koncertre, úgyhogy nyugodtan hívjam meg a barátaimat (mondat japánul: どれがいい、五秒の地震か、それとも五秒で自転車でアノ屍（ヒト）の側に渡る？それは地震の強さについて答えられるんだと思う。:P) – és végül is egész meglepő módon Seisho-val ketten mentem a koncertre XD. Ez azért alakult így, mert többeket megkérdeztem, hogy jönnének-e, és kb mindenkinek volt valami elfoglaltsága, viszont eszembe jutott, hogy Seisho legutóbb szeretett volna eljönni a mi zenekarunk koncertjére is, de sajnos nem ért rá, szóval ezzel esetleg „kárpótolhatom” :). Végül is nagyon kellemes volt együtt, és ő is láthatólag örült, hogy meghívtam. ^^

Ami a programot és az előadókat illeti, a zenekar ugyanaz volt, akik kb egy éve, tehát a Nagoya Shimin Koukyou Gakudan, és legalább annyira jók voltak, mint akkor; ami játszottak, azok közül pedig Schostakovich Ötödik Szimfóniája volt a legemlékezetesebb számomra – érdemes utánanézni, hogy ez a mű hogy keletkezett és mi a jelentősége a zeneszerző életművében, és úgy általában a művészetek története szempontjából. Mindenesetre, ez volt az első alkalom, hogy élőben hallottam, és a befejezése majdnem(!) könnyekig meghatott ^^”.

„Kinek a győzelme? Az enyém, vagy az övék fölöttem? És több mint hetven év után, a végső válasz: mindennek a győzelme, ami szép, ami emberi, ami kitartást ad, hogy az ember egy zsarnoksággal fertőzött korban képes legyen élni; annak a győzelme, hogy ez a mű akkor is létezik és újra meg újra eljátsszák és átélik, mikor a szerzőt félelemmel és iszonyattal teli létben tartó birodalom és annak eszméje már rég elbukott.”

Előző hétvégén volt még pár izgalmas program, pl a NUFSA és az ACE közös barbecue-ja, amire Christian hívott meg, és szombat délelőtt 11:00-től késő délutánig eltartott, ott volt Liam, Kazuho, Paul, Hiroko és még nagyon sokan. ^^ Utána Ákossal, néhány koreai lánnyal és japánnal román/magyar étterembe mentünk – eljött Victor is és egy barátja Osakából, akihez el fogunk látogatni pár hét múlva egy hétvégére, és végül velük hármasban karaokéztunk egyet. ^^

Ma (május 28, szombat) jogelméleti konferencia volt a Nanzan Egyetemen az Aichi-beli egyetemek jogfilozófusainak, és Ohya sensei meghívott engem meg a Xun Naiyu nevű doktori képzésre járó kínai lányt, aztán nemcsak hogy bemutatott minket a kollégáinknak, hanem utána meghívott olasz étterembe és fizetett helyettünk O_o eddig is tudtam, hogy eszméletlen jó fej, de azt nem, hogy ennyire ^^ most komolyan: otthon melyik egyetemi tanár hívná meg vacsorára a doktori hallgatóit…? XD

Voltak még apróbb összejövetelek a napokban, pl mikor Amanda (az egyik taiwani csaj) feljött hozzánk egyik este, vagy mikor Chin-san (az egyik kínai barátom) készített nálunk egy 餃子 nevű ételt, vagy a múlt szombat, amikor Paul, Liam, Jess és Brahim (egy francia srác) lementek a tengerpartra Mika kocsijával, és én sajnos nem voltam ott, de annyira durván kompromittáló sztorikat meséltek, hogy nem is merem elmondani :P – de ezekről egyelőre csak ennyit, így említés szintjén.

Kellemes hétköznapok… végül is Kanazawába szerintem augusztusban megyek, de akkor hosszabb időre a tengerparton heverészni, jövő hónapban meg, mint mondtam, megyünk Osakába Victorral az említett barátjához, és valószínűleg elnézünk Himejibe is…

Továbbra is remekül elvagyok, legközelebbig mindenkinek minden jót!