Tanévkezdet

Nagyon régen írtam naplót, úgyhogy lássuk most, hogy mik is történtek az elmúlt hónapban: elsősorban az, hogy elkezdődött a tanév. Ez azt jelenti, hogy most már vannak óráim is – úgy alakítottam, hogy ebben a félévben csak előadásaim legyenek (egészen pontosan: Japán jogtörténet, Jogszociológia és Ázsiai politika és politikai eszmetörténet) a témavezető tanárommal való konzultációk mellett, aztán következő félévre teszek be olyan szemináriumokat, ahova ténylegesen beszámolókat kell írni. A jelen helyzetben a nehézség elsősorban az lesz, hogy minden vizsgán japánul kell fogalmazást írni, azaz kézzel írni, ami nem egy egyszerű dolog, de én bízom magamban ^^.

A hónap elején még nagyon kellemes meleg volt, úgy 25 fok közül, ami azzal az érzéssel járt, mintha még mindig nyár lenne. Egyébként ekkor, úgy négy hete egészen meglepődtem magamon, mert két olyan dolgot csináltam, amit nagyon régen nem: Wagnert hallgattam (akit nem vettem elő 17-18 éves korom óta, mikor is végighallgattam a teljes Nibelung Gyűrűjét, tehát nem csak részleteket, hanem az összeset egy-az-egyben – mulatságos és kissé szomorú is, hogy senkit nem ismerek magamon kívül, aki ezt megtette volna :P), és PC-s játékkal játszottam O_o – egyészen pontosan a The Longest Journey-vel, amely a Betrayal at Krondor óta az első játék, amelynek olyan remek története van, hogy akár regény vagy film is lehetne (bár a Krondor esetében elég egy pillantást vetni az írókra, és máris világossá válik minden ^^).

Mostanában viszont borzasztóan lehűlt az idő, és ma azért irkálok itthon ilyen nyugodtan, mert tájfunt jelentettek a szombati napra, aminek viszont egyelőre nem láttam nyomát. Mindenesetre, azt hiszem, mostantól eléggé hideg lesz errefelé. -.-

Ebben a félévben további könnyítés, hogy mostantól kezdve használhatom az egyetemi tanulószobámat, ami azt jelenti, hogy nem kell a könyvtárban tanulnom (otthon tanulni szinte teljesen lehetetlen) és akkor megyek oda és akkor jövök, amikor csak akarok – akár hétvégén, vagy éjszaka is ott maradhatok, ha szükséges. ^^

Ha valaki azt kérdezi, hogy történt-e valami nevezetes, nos a válaszom az, hogy nagyjából a szokásos, de azért voltak különösen érdekes dolgok is. Az, hogy összejöttünk Liamékkal a régi kollégiumunk környékén egy izakayában (japán stílusú bár), illetve megvolt a teljes egyetemi és a jogi karos welcome party, és mindezek jól sikerültek, talán megszokottnak tekinthető. Viszont igencsak sajátos például, hogy 15.-én a jogi kar külföldi és japán diákjainak számára szerveztek egy utazást a Nagoya közelében található Ichinomiya város szemét-feldolgozó központjába, és megkértek, hogy tolmácsoljak ezen az alkalmon, én pedig természetesen igen mondtam. :)

Ami különösen érdekes. Japánban a szelektív hulladékgyűjtést és újrafeldolgozást úgy harminc éve kezdték el, mivel ugye kicsi a lakható sík területük (és ehhez képest nagy a népsűrűség ezeken a területeken), ezért meglehetősen kardinális kérdés, hogy mit csinálnak a szeméttel. Korábban mindenki elégette a sajátját, a hamut pedig eltemette a kertjében vagy valahol – nos, manapság erre már nincs szükségük, mivel rendelkeznek az ilyen hulladék-kezelő centrumokkal, ehhez viszont ugye el kell különíteni a különböző típusú szemeteket (éghető, nem éghető, újrafelhasználható – illetve ez utóbbi különböző típusai, mint műanyag, újrahasználható papír, műanyag üveg, konzervdoboz stb) már lakossági szinten. És ennek érdekében mit gondoltok mit csinálnak? Az említett hulladék-kezelő központban berendeztek egy előadótermet, ahol minden általános iskola köteles elhozni a diákjait, és levetítenek nekik egy oktatófilmet, ami gyerekek számára is érthetően (mondhatni, játékosan) mutatja be a hulladék-elkülönítés fontosságát, aztán megmutatnak nekik egyes helyeket a központban. Ezt én mindenesetre elég figyelemre méltónak találom. Természetesen egy ilyen központ felépítése meglehetősen drága mulatság, viszont miután elkészítették, gyakorlatilag mindent visszafordatnak amit lehet, például a hely áramfelhasználását valahogy a szemét égéséből származó hőből fedezik, vagy valami ilyesmi. Szóval több mint érdekes a hely, az embernek Kenneth C. Boulding (=közgazdász, az ökológiai közgazdaságtan képviselője) metaforája jut eszébe, mely szerint az emberek hajlamosak úgy viselkedni az Föld erőforrásaival kapcsolatban, mintha „cowboyok lennének egy űrhajóban” – nos, Japán természeti adottságainál fogva (kevés lakható terület, semmi erőforrás, magas népsűrűség) mindig is közelebb állt az „űrhajó”-kép tudatosításához, mint a fejlett országok többsége (khm, khm Amerika…).

Ami még az érdekesség kategóriába tartozik: ugyan már régen eldőlt, hogy előadásra fog kerülni, de végre elkezdtük próbálni Popper Magyar Rapszódiáját a zenekarunkkal, pontosabban most első ízben csak az egyes szólamok első embereivel. És természetesen nem lesz könnyű, de igazán remek érzés zenekarral szólózni!

Félig-meddig szintén cselló-kategória, hogy tegnap Welcome Party volt a Kaikanban, azaz a volt kollégiumunkban is, és Nagai-san meghívott, hogy játsszunk valamit együtt ebből az alkalomból. ^^ Én természetesen igent mondtam erre is, és végül előadtuk az Okuribito zenéjét, amit ugye egyszer már játszottunk együtt, és Fauré Álom után című dalát, amelyet eredeti szövegénél fogva bizonyos mértékig 皮肉 egy olyan partin játszani, ahol ott van 家田 is. XD

Egy sajnálatos pont, hogy igaz, hogy most nagyon sokan költöztek a Kaikanba, de alig jöttek el közülük – összesen voltunk vagy tizenöten, a tutorokat és néhány régebbi lakót (mint pl Wang vagy Shin-chan, illetve én) is beleértve. Viszont mondtam Nagai-sannak, hogy lehet, hogy így jobban fognak figyelni arra, amit játszunk, márciussal ellentétben, amikor majdnem mindenki nyugisan beszélgetett tovább előadások közben. :D A jó hír viszont, hogy ott volt Nagai-san barátnője, aki szoprán énekes (!) [ebben mondjuk a rossz hír is lehetne annyi, hogy egy ilyen nagyszerű lány már foglalt, ráadásul az egyik barátom által, de whatever XDD], és valószínűleg egy későbbi partin elő fogjuk adni együtt Zerlina áriáját a Don Giovanni-ból – aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ismeri ezt az operát (ami tipikusan a „hallani kell” kategória, úgyhogy gyorsan menjen mindenki meghallgatni - nem csak "zene", hanem az egész emberiség kultúrtörténete szempontjából jelentős műalkotás, de komolyan!), az tudja, hogy az első felvonás-beli Zerlina áriában remek csellószóló, pontosabban az énekest kísérő csellószóló szerepel (íme a John Losey-féle filmfeldolgozásban, ami talán még javít is az operán annyiban, hogy az eredeti spanyol környezet helyett velencei miliőbe helyezi):

(Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy Zerlina eme dal tanúsága szerint érdemes tanítványa volt Don Giovanninak, annyira könnyedén csábítja vissza az ő bumfordi Masetto-ját. :) És akkor még nem is szóltam a második felvonás analóg helyén szereplő áriájáról… :D)

Hír még: következő hónapban, ami most már tényleg hamarosan itt van, lesz egy konferencia jogtudósoknak Fukuokában, amire mindenképp szeretnék menni, már csak azért is, mert számos olyan prezentáció várható, amely relevanciával bír a saját kutatásom szempontjából, illetve alapvetően fontos (például a bevándorlási politikáról, vagy az EU-ról mint a globális kormányzás /governance/ koncepció gyakorlati megvalósításának nehézségeiről). Részben ennek apropóján elkezdtem írni egy cikket az egyik előadó számomra is erősen releváns kutatásairól (Taniguchi Kouichi, és a téma a globalizáció és a közösség kapcsolata), amelyet nem ártana nagyon-nagyon gyorsan befejeznem és elküldeni a tanáromnak… -.- 加油、頑張ろう, csak kitartás!!!

Nagyjából ennyit egyelőre, továbbra is remekül elvagyok, és már csak két hónap és megyek haza karácsonyra! ^^ Hamarosan igyekszem újra írni, addig is sziasztok!