…de ha már az előző bejegyzésben egy Mozart-operát idéztem, ennek ihletésére, hátha valaki ennek inspirációjára belehallgat: itt van néhány kedvenc zeném Wagnertől: Wotan búcsúja és a Tűzvarázs a Walkür végéről (a képen szereplő egérnek semmi köze a zenéhez ^^”):
Elképesztő, hogy micsoda eltérés, mennyire tökéletesen már esztétika és világkép van emögött a zene mögött, mint a Mozart-operában! És mégis, érzelmi potenciál tekintetében teljesen egyenértékű vele. Bár kétségtelenül nehezebben adja magát, jóval bonyolultabb megérteni, hogy miről van szó – nem a klasszikában vagyunk már, a szerző jóval nagyobb elmélyedést követel a hallgatójától ^^. Mondjuk ezzel az állítással talán egyesek vitatkoznának...
És: az Istenek Alkonya elején a részlet, amely hangulatában a Siegfried (a tetralógia harmadik része), az összes opera közül a leg-napsütöttebbnek a befejezését idézi: tényleg szép a zeneszerzőtől (aki ebben az esetben a sztori írója is), hogy a könyörtelen történetben hagyott egy kis időt a boldogságra hőseinek, akiket szerintem saját maga is nagyon szerethetett (aztán jön az a zenekari kép, mely Siegfried rajnai utazása néven is ismert):
Végül: az Istenek Alkonyának záró képe, amely a világ pusztulását és megváltását vizionálja – valahogy így képzelem a jelenlegi világtársadalom pusztulását is, már ha egyszer bekövetkezik:
SPOILER: Ugyanakkor ez is egyfajta "szerelmi halál", hiszen Brünhilde élve elégeti magát a Gyűrűvel együtt, de még így is szebben végzi, mint Hagen, akit a sellők fojtanak bele a Rajnába, hehe. XD
Egyelőre ennyi... ^^
Szerk.: csak még egy kiegészítés, aminek aztán végképp semmi köze semmi aktualitáshoz. Bartók Cantata Profana-ja jelentőségében simán felér az Istenek Alkonyával, úgyhogy érdekes lehet összevetni vele, ahogy Szabolcsi Bence is megtette ezt egy tanulmányában.
2 megjegyzés:
"hátha valaki ennek inspirációjára belehallgat" :-D El akartam kérni, de megtaláltam a tanulmányt. És négy este hallgattad, vagy egyben a 15 órát?
Na, azért annyira nem volt durva a dolog! :D Egymás után hetente egyet-egyet, partitúrával-szövegkönyvvel. :) Így egészen az az érzése az embernek, mintha regényt olvasna, ugye magad képzeled el a helyszíneket, szereplőket... sajnos élő előadásokon az énekesek külleme, plusz a rendezés eléggé le tudja rombolni az élményt (vö. a Pierre Boulez-féle bayreuth-i Ringgel, amit az ipari forradalom korába helyeztek...)
Megjegyzés küldése