Újabb nagyszerű hét...

...telt el, remek élményekkel és néhány apróbb kellemetlenséggel. (Bocs a betűméretek és betűtípusok miatt, esküszöm meghülyült ez a blogszolgáltató...>_<) Hétfőn nagyjából semmi különös nem történt, a keddi nap nevezetessége viszont, hogy végre megkaptam a biciklimet! Ami alapvetően egy örömteli hír lett volna, hiszen innentől kezdve egyetemre járás alkalmával a fél óra metrózást kb húsz perc kerékpározással helyettesíthetem - csak hát az élet ennyire azért nem egyszerű. A világnak ezen az oldalán ugyanis használatba vétel előtt regisztráltatni kell a kerékpárodat, különben megállít a rendőr és bekaszniz mindkettőtöket - aminek egyébként nagyobb az esély, mint hogy ellopják tőled, mivel már eleve minden bicikli regisztrálva van - ez formailag azt jelenti, hogy van nálad egy írás a biciklid számával, ismertetőjeleivel, a bolt nevével ahol regisztráltál stb - és magán a kerékpáron is látványosan el van helyezve egy matrica, ami mindezt igazolja. Így kb senkinek eszébe sem jut, hogy elkösse valaki más járművét. Regisztráltatni pedig elvileg bármelyik szaküzletben vagy műhelyben lehet- és itt képzeljetek hangsúlyt az "elvileg" szóra. Kedden mellesleg legalább annyira esett az eső, mint pont egy héttel korábban, úgy látszik ez az esőnap errefelé XD - úgyhogy óriási öröm volt elmenni Gokiso-ig, csak hogy közöljék velem, h ők csak a saját biciklijeiket regisztrálják >_<. Ezután elmentem egy másik boltba, ahol meg mondták, hogy jöjjek vissza 18:00 után. Mondtam hogy jó, aztán elmentem az egyetemre ama bizonyos kollektív orvosi vizsgálatra, majd japánórára, aztán visszamentem a boltba kb 19:00 felé - és már zárva voltak. >_< -.- Úgyhogy ez igen alaposan fel***ta az agyam, különösen, hogy - mint lentebb Kati kommentjére reagálva is írtam - megintcsak olyan eső volt, ami, esernyő ide vagy oda, eláztatja a cipődet meg a nadrágodat, úgyhogy tipikusan az az időjárás, amikor kifejezetten remek élmény ide-oda mászkálni, különösen biciklivel. Na ezek után azt mondtam magamban, hogy rendben, ha ez a retardált hülye boltos kerülőúton azt akarja a tudomásomra hozni, hogy menjek a fenébe, akkor ha addig élek is, nem ússza meg, hogy a pofámba kelljen mondania... >_<

De végül is később megcsinálta további problémázás nélkül, úgyhogy minden jó, ha vége jó. :)

Amúgy azért is élveztem ezt a hetet, mert korábban kicsit (na jó, nagyon) elégedetlen voltam magammal annyiban, mert igaz hogy nagyon jól éreztem magam, de képtelen voltam előrehaladni a tanulással és a kutatásommal. Ehhez képest most már a diákigazolványomat is aktiválták, így keddtől tudok kölcsönözni az egyetem bármelyik könyvtárából, úgyhogy ki is vettem párat az Ohya sensei által ajánlott könyvek közül, szerdától pedig véégre elkezdtem előadásokra járni! Először is, Academic Writing angol nyelven, amit Matsuura sensei tart, aki egyébként jogi informatikával foglalkozik- egy olyan tantárgy, amit a világnak ezen az oldalán jóval komolyabban vesznek, mint nálunk... az jutott eszembe, milyen röhelyes, hogy nálunk azt se mondja el neked senki, hogy milyen kutatási módszereket használj, formailag mire figyelj stb ha tanulmányt írsz. Márpedig ez az óra pontosan erről szól, úgyhogy kifejezetten hasznos lesz szerintem.

Aztán, közvetlenül ezután: Ohya sensei előadása japánul, címe: "Elméletek a jogban és a politikatudományban", magyarul 法と政治の思想 XD. Hát ez valami egészen fantasztikus volt!!! *_* A téma a liberalizmus klasszikus elméletei, tehát Bodin, Locke, Mill etc - vagyis olyan anyag, amit én már tudok, - de, ahogy a tanárom fogalmazott, ez az óra akár japán nyelvtanulásnak is jó lehet nekem - és tényleg!! Készítettem hangfelvételt is, meg kaptunk óravázlatokat, ahol a szakkifejezéseknél mindenhol fel volt tüntetve az angol/német/francia eredeti, ezzel is erősen megkönnyítve a dolgomat. ^_^ Amúgy a szövegét nagyjából meg is értettem, úgyhogy meg lehetek elégedve magammal :)) az pedig kifejezetten remek élmény volt, hogy azt hallgathattam meg, amit már ismerek, DE 1. japánul, 2. olyan emberek számára előadva, akik nem ezen a gondolati hagyományon nőttek fel, - akiknek az ókori Kína jelenti azt, amit nekünk az antik görög-római és a zsidó-keresztény hagyomány. Más szóval, a nézőpont is egészen érdekes. Ráadásul, még némi történelmi szakszókincset is felszedtem, mivel szó esett a 17. század angol történelmi fejleményeiről is. Úgyhogy ha minden előadás ennyire jó lesz, asszem imádni fogok itt! (Btw, a könyvtárba rákerestem néhány kínai, egyéb ázsiai stb jogi kultúrákkal foglalkozó könyvre, és most úgy érzem magam, mint valami alkesz, akit rászabadítottak egy borospincére... XD)

Szerdán este volt még egy Welcome Party-nk - már a nagyon sokadik, és még mindig nincs vége!!! XDXD - ezúttal a jogi karosok részéről. Mint általában az itt szervezett bulik, az otthoniaknál jóval hivatalosabb, reprezentáló jellegű volt, bemutatkozásokkal etc - de remekül éreztem magam itt is! Amúgy vicces volt, mikor Yamada bemutatott egy lánynak, mondván, hogy "ő az, aki Magyarországról jött" mire a lánynak kicsúszott a száján, hogy "aa, ano uwasa no...?" ami kb annyit jelent, hogy "az a híres?" "az a bizonyos?" "az, akiről annyit hallani?"... XD Hűha!!! Lehet, hogy már hírem is ment jogi karos berkekben?! XDDDD Na persze nem minden európai beszél a japánokhoz Kansai-benben, hehe... ^^

A csütörtöki nap nevezetessége, hogy végre-valahára kerékpárral mentem iskolába, magyarul dzsitensával cúgakuztam XDDD. Egészen remekül be lehet így érni, mondjuk van egy meredek emelkedő, ami odafelé menet kissé... sajátos élménnyé teszi a bejárást, de sebaj, lábizomból sohasem lehet elég! :) Amúgy ezen a napon lett volna "Small World Coffee Hour" a külföldi diákoknak, de "szerencsés" módon pont ugyanarra az időpontra tették a Homestay orientációnkkal, >_< ahol egyébként semmi olyat nem mondtak el, amit ne tudtam volna, kivéve hogy megadták a fogadó családjaink adatait. Jah, erről egy kicsit bővebben: hamarosan itt a "Golden Week" (japánul is ez a neve), vagyis az a hét, amelynek hétköznapjaira annyi nemzeti ünnep esik, hogy gyakorlatilag tavaszi szünet lesz belőle, egészen különleges módon ebben a melómániás országban XD. Ebből az alkalomból meghirdették a külföldi diákok számára, hogy lehet jelentkezni egy olyan programra, hogy a Golden Week-ből a hétvégét, persze külön-külön elhelyezve, egy japán családnál tölthetjük (ezt hívják "homestay"-nek), én meg "miért is ne" alapon jelentkeztem rá, végül is nem csak azért jöttem ide, hogy tanuljak/kutassak, hanem azért is, hogy minél több embert ismerjek meg. Mondjuk érdekes, a családnál, akiknél leszek, anyuka-apuka mellett két kislány van, 6 és 13 évesek XD igazán nem lenne rossz, ha mindketten idősebbek lennének úgy 10 évvel, de sebaj. :P

Lássuk a pénteket! ;) A japánórám után hazaértem, és épp tanultam, mikor odajött hozzám Paul (azaz Xiaofu) és megkérdezte, van-e kedvem részt venni egy rögtönzött buliban, merthogy a többiek a igénylik a jelenlétemet. XD Erre természetesen nem lehetett nemet mondani, úgyhogy elmentünk Liammal meg Paullal italokat venni, Paul főzött valami általa "chinese noodles"-nek nevetett ételt, ami egyébként egész finom volt, és felmentünk a "washitsu"-ba (vagyis: a japán stílusú, azaz tatamis szobába), és onnantól kezdve végigdumáltuk és -röhögtük az éjszakát. XD Nahh, szóval EZ az alkalom tényleg olyan volt, mint amilyenek az otthoni bulik szoktak lenni, sőt!!! XD Ott volt ugye Liam+Kazuho, aztán Paul, Shin Chi, Sho (egy másik kínai srác), Maloa (aki Mozambikból jött), és később csatlakozott Ghassen (Tunéziából). Magyarul ezen a rendezvényen tulajdonképpen nem pusztán Magyarország, hanem egész Európa képviselőjeként vettem részt, lévén az egyetlen európai. ^_^ Roppantul hasznos információkat tudtam meg, egészen gátlás nélkül tudtam kínaiul beszélni a kínaiakkal (btw, folyamatosan mondják, hogy jó a kiejtésem, úgyhogy kezdek nem félni attól, hogy használjam a kínait, különösen, hogy nagyon tudják értékelni), és tanultam egy roppant hasznos és fontos kínai kifejezést, ezt itt: 舔比... XD Kedves olvasóim, remélem megbocsátjátok, ha ezt most nem fordítom le itt, akit érdekel, keressen rá a neten... :P Azért néhány, kevésbé kompromittáló fotót megosztok Veletek:


Hoppá... ^^"""" Ööö, azt mondtam volna, hogy "kevésbé kompromittáló"? :P Különösen, ha hozzáteszem, hogy ez a kép az első fél óra után készült, a végén magunk mögött hagyott üvegmennyiséget inkább ne firtassuk... :P



Szombat ismét esőnap volt, úgyhogy kb egész nap tanultam, viszont este Ghassan kérdezte, h jövök-e buliba, ugyanarra a helyre, ahol ő két hete volt. Mivel arról az alkalomról nagyon jókat mesélt, meg a péntek estétől kicsit vérszemet is kaptam, ezért gondolkodás nélkül rábólintottam a dologra - és nem biztos, hogy ezt kellett volna tennem... :P Végül is erre a helyre hárman indultunk el: én, Ghassen, és egy Christian nevű kongói srác. Ez a buli a Tsurumai Parkban volt, a városházán(!) és a lényege az volt, hogy összehozza a Nagoyában élő külföldieket és a japánokat egy kis beszélgetésre, ivásra etc. Amúgy a Trófea módjára működik, tehát befizetsz egy bizonyos összeget, és ihatsz/ehetsz amennyit akarsz. Ez a része egészen kellemes élmény volt, megismerkedtem több japánnal, pár amerikaival, egy indiaival, és ott volt Ghassen tunéziai barátja, Rafik, aki elképesztően nagy arc XD látnotok kellett volna pl, mikor a buli után utaztunk a metrón, és az egyik japán, aki ugyanazzal a metróval utazott egy darabon, kérdezte tőle, hogy honnan jött, mire ő rezzenéstelen arccal beetette, hogy Afganisztánból XDDDD és össze-vissza gesztikulált, mutatta, hogy lövik az amerikaiakat ("pyuu-pyuu"!!!) [amúgy Rafik nem nagyon tud japánul] a srác meg teljesen bevett mindent XDDD pedig én közben dőltem a röhögéstől, úgyhogy fel kellett volna tűnjön neki, hogy valami nincs rendben - de NEM! :D eszméletlen...

Ez a része még rendben is lett volna, de ugye mivel a buli nem bizonyult annyira "diszkó-ízűnek", mint amit Ghassen említett, ezért a közakarat úgy döntött, hogy továbbmegyünk Sakae-be, ami egy-az-egyben pénzkidobás volt. Csatlakozott hozzánk három lány, akik Christian ismerősei, de miután elvittek minket egy bizonyos helyre, rövid idő után le is léptek, és említett helyen rajtunk kívül csak egyetlen kisebb lány-társaság volt, akik rövid idő után szintén elmentek (kb 5 perccel azután, hogy bemutatkoztunk, vajon miért? ^^"), ami meg a zenét illeti...no komment :( szóval, a világ másik oldalán már megfogadtam egyszer, hogy "nem fogok fizetni azért, hogy gépzenére vonagolhassak egy órát", úgy döntöttem, ezt itt is életbe léptetem mostantól és csak olyan helyre fogok bemenni, ahol Larukut vagy Utada Hikarut adnak XD. Nem baj, nézzük a jó oldalát: így legalább kaptam egy képet arról, hogy mennyiben érinti a havi költségvetésemet, ha beillesztek egy-egy bulit...

Ezek után vasárnap (azaz ma) nem nagyon volt kedvem arra, amit megígértem még a kollégiumi Welcome Partynkon egy bizonyos Enya-san (ejtsd: Enja, azaz J-vel! ne keverjük az énekesnő nevével, légyszi...;)) nevezetű bácsinak, vagyis hogy elmegyek Chitahandába (ami egy kis város Nagoya mellett, a tengerhez közel) beszélgetni a klubjába. Végül is, rajtam kívül a Victor nevű (japán származású) brazil srácot, meg Liamot hívta meg, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha jönnek, megyek én is, ha nem hagyom a fenébe. Szerencsére megtaláltam Victort a kollégiumban (Liam és Kazuho máshonnan jöttek), így ketten el is mentünk oda - és jó, hogy így történt, mert nagyon nem lett volna jó kihagyni!!! Először is, az említett klubban - ami egy ottani művelődési házban volt, amely művház akkora volt, hogy irodaépületnek is beillett volna - úgy jó két órát beszélgettünk, kérdezgettek minket az országunkról stb, így Victorról és Liamról is megtudtam egy csomó új dolgot (vagyis rajtuk keresztül Brazíliáról és Kanadáról), meg kifejezetten élvezetes volt így beszélgetni! Btw, azért milyen érdekes, hogy bizonyos japánok úgy érdeklődnek a külföldiek iránt, hogy megszerveznik, természetesen "volunteer group" formában, hogy beszélgessenek/ismerkedjenek volük! (Abszolút le a kalappal, ilyesmit otthon valahogy nagyon nem tudok elképzelni, bár azért kicsit más a helyzetünk, ugye...) Amúgy a klubtagok el voltak ájulva, hogy csellózok/japán zeneszerzőket hallgatok/kínaiul is tanulok... volt két kínai nő, akik beszéltettek egy kicsit kínaiul, és ők is azt mondták, hogy teljesen jó a kiejtésem ^_^. És vicces, Liam máris megkért, hogy majd csellózzak valamit a nyári egyetemi fesztiválon (amit "Meidai-sai"-nak hívnak), mondtam, hogy renben van, ha tudok kottákat szerezni, mire azt mondta, hogy megoldjuk. :))

És. Visszatérítették az útiköltségünket, meghívtak ebédre (kb 1500 yenes menü egy emberre, még nem is ettem ennyire drágán, mióta itt vagyok XD) és utána Enya-san elvitt minket a tengerpartra, majd egy halpiacra rák-sültet enni :) a japánok számára a nagoyai tengerpartban semmi különleges nincs, de nekem, aki tenger-mentes országból jöttem, még ez is óriási élményt jelentett (tényleg, nem is voltam még a tengernél, mióta itt vagyok). Egyébként a tengerpart tele van szirtekkel, sziklákkal, és folyamatosan iszonyatosan erős szél fúj... Most kifejezetten sokat fotóztam, majd feltöltöm őket Facebook-ra, addig is íme néhány kép (kb 10 db, úgyhogy kicsiben teszem be őket, teljes mérethez klikk rájuk, ha ez vkinek nem lenne világos ;)). Figyeljétek csak a növényzetet, egészen érdekes! Osakában már láttam ilyen pálmafa-szerűségeket, de nem gondoltam volna, hogy Nagoyában is vannak (bioszosok nyugodtan lincseljenek meg ezért a rendszertanilag roppant pontos meghatározásért XD).




Nah, körülbelül ennyi történt az elmúlt héten, izgatottan várom a következőt, addig is mindenki vigyázzon magára! (Btw, valamikor írhatok egy bejegyzést az itteni élet praktikus/mindennapi dolgairól, ha lesz rá érkezésem ÉS ha van rá igény... pl csak a WC-csészék megérdemelnének egy külön postot... XD)