Iroiro

Először nem akartam írni hétvége előtt, de mostanában annyi minden történik, hogy muszáj leírnom, különben elfelejtem őket, és az nagyon rossz lenne… meg a bejegyzéseim így is kisregény hosszúságúak, úgyhogy ha maradnék a heti egy tudósításnál, szerintem megütném terjedelemben a Háború és Békét. :P

Szóval, hétfőn annyi volt a programom, hogy megint elmentünk a Gokiso-i közigazgatási hatósághoz Yuukiékkal, aztán bankszámlát nyitni a legközelebbi postahivatalba. Ez simán le is zajlott, utána, mivel korábban említettem nekik, hogy metrón most már eltalálok az egyetemre, a felszínen viszont nem, és hogy tudnának-e nekem egy térképet nyomtatni vagy valami, elkísértek az egyetemre, gyalog! XD Szegény Tomoko, neki még anyáénál is röviebbek a lábai, ráadásul időre oda is kellett érnie valami órára, úgyhogy nagyon sajnáltam őt, T_T de persze elhárította a bocsánatkérésemet. Azért bármennyire is siettünk, közben tettünk egy kis kitérőt és megálltunk egy cseresznyefa-sornál, amely egy kis patak partján terül el. :) Vagyok olyan mázlista, hogy pont cseresznyevirágzás idején érkeztem Japánba így második alkalommal, - és ezek a fák tényleg csodálatosak! Kár, hogy olyan kevés ideig tart a virágzás, már hullanak is a szirmok… mindenesetre, a sakurafák előtt lefényképezkedtünk Tomoko-ékkal, amely fotókat valószínűleg előbb-utóbb meg kapok, és ha ez megtörténik, feltöltöm ide, már csak azért is, hogy bizonyítsam, h nem az Északi-sarkra emigráltam titokban… XD

Nah, szóval elmentünk az egyetemre, de még mindig nem tudtam találkozni a tanárommal :( viszont újra elmentünk Okuda-senseihez, hogy jelentsük, mit végeztünk, meg hogy átadjam neki az ajándék tokajit – Yuuki-ék említették, hogy ő különösen kedveli a szeszes italokat ^^ és feltettem pár kérdést a japán nyelvtanulási programmal, esetleges mesterképzéssel stb kapcsolatban is. Persze ő is csomót kérdezgetett engem, pl hogy miért kezdtem japánul tanulni, meg milyen részei érdekelnek a japán kultúrának. Ahogy a kedvenc japán zeneszerzőimet emlegettem, és persze az, hogy csellózok, ő kapásból arra akart rávenni, h játsszak valami japán művet az évnyitó ünnepségen… XD Hááát…. Sz’al, pl Toyama Csellóversenye nem olyan baromi nehéz, és szerintem Akutagawa Concerto Ostinato-ja sem, de én azért nem vagyok Rostropovich, hogy pár nap alatt tökéletesen megtanuljak egy darabot, aminek még a kottáját se biztos, hogy megtalálom itt… ráadásul, zongorakísérőről se ártana gondoskodni, ugye…

Na mindegy, mindenesetre ezután kapásból jött az, hogy az egyetemnek van szimfonikus zenekara is, úgyhogy keressem meg őket, Okuda-sensei és Maeda-san megadták az elérhetőségeiket, és hogy ápr. 15-én tagtoborzó találkozójuk lesz a Nagoya Daigaku Metróállomás 2-es kijáratánál, 17:00-kor, hát, aznap délutánra még amúgy sincs programom, biztos elmegyek – még ha nem is lenne szimpatikus a társaság, legalább körülnézek ott. Meg persze még egy újabb szocializálódási lehetőség, amellett, hogy így talán még a hangszeremet is használhatom az elkövetkezendő években kabátfelakasztáson kívül valami értelmes célra…

Ja, és ugyanakkor Okuda sensei-nél találkoztam a jogi kar másik új külföldi hallgatójával, egy Tugba nevű török lánnyal, aki japán szabadalmi jogot fog kutatni, - és amin totál ledöbbentem: hogy minden japán nyelvtanulás nélkül jött ki!!! Eszméletlen… ha belegondolok, hogy Shinozawa mennyit szívózott velem ösztöndíj-interjún, hogy nem fogom érteni az előadásokat meg a szakkönyveket… >_<

Szóval, Okuda sensei-jel való találkozóm után megkaptam a térképet Yuuki-éktól, aztán sétáltam egy nagyot az egyetem környékén, megszemlélve, hogy milyen boltok, éttermek stb vannak itt, elmentem egész a Higashiyama Parkig, ami olyasféle itt, mint az Ueno Park Tokyo-ban, ugyanúgy van még állatkertje is… tényleg, azon döbbentem meg, hogy 2000 yenért lehet éves bérletet váltani az állatkertbe! XD Mindenesetre, jól feltérképezem lassan a környéket- hétvégén a kollégium, hétfőn az egyetem környezetét, aztán szerdán össze is kötöttem őket, illetve már ekkor hétfőn is gyalogoltam majdnem hazáig…

Tényleg, hétfő este egy vicces dolog történt. Lent neteztünk az első emeleti hallban 22 óra körül, mikor is az egyik fekete (mozambiki) srác angolul megkérdezte az ott ülő taiwani lánytól, hogy milyen szakos, mire ő válaszolt, hogy jogász – erre persze én is felkaptam a fejemet, és mondtam, hogy az vagyok. Mire ő mindjárt nagyobb érdeklődéssel, megkérdezte, hogy Amerikából jöttem? Mondom, hogy nem, hanem Hungary, ハンガリー (japánul) és hogy biztosan megértse, hozzátettem kínaiul is, hogy 匈牙利, azaz Xiong1 Ya2 Li4*, nagyjából tökéletesen kiejtéssel. ^^ Na ERRE elkerekedett a szeme (már amennyire ez fizikailag lehetséges XD) és totál leesett állal kérdezte, hogy „WTF én tudok KÍNAIUL?!” mire persze mondtam, hogy nem, csak pár mondatot, de már ennyivel is sikerült totál lenyűgöznöm ^_^… amúgy én korábban azt hittem, hogy minden kínai csaj ronda :dirr: (vagy legalábbis nem láttam még szépet sehol- talán jellemző, hogy a pl a Tripping című filmben az eszméletlenül gyönyörű főszereplő lányt egy japán színésznő, Tanaka Rena játssza ^^ bár most hogy belegondolok, az a film taiwani-japán koprodukció volt), de ő… fu-fu-fu… sz’al, ellenpélda megvan. Bizonyítás kész**. XD Most mondanám, hogy „nosebleed” - de abban olyan sokat volt részem a közelmúltban, hogy inkább csak annyit, h később majd mutatok fotót, egyelőre a képzeletetekre bízom. :D A fülöp-szigetekieket és japánokat nem számítva, a legbájosabb ázsiai lány, akit valaha láttam, simán felülről üti még Albinát is, akit pedig azt hittem, ebben a kategóriában nem lehet felülmúlni… ^_^ Jah, amúgy közigazgatási jogot jött kutatni, és 柯静翔-nak hívják :P Iszonyatos mázlim van, mert a kollégiumban amúgy pocsék a nemek megoszlása, 50 pasira jut kb 5 lány :(((( és ebből az 5-ből a legjobb nő pont a szaktársam, hehe. ^^

(*Aki esetleg nem vágná a kínai nyelvet: ezek a számok a zenei hangsúlyokat jelölik. ^^)

(**Bár, hogy egy taiwani kínainak számít-e pontosan… sz’al, Taiwan nemzetközi politikai és jogi helyzete annyira bonyolult, hogy akár külön szakdolgozat-téma is lehetne, bár manapság mi nem? Most hadd ne menjek részletekbe, akit érdekel, nézzen utána pl itt.)

Kedden oritentáció és csoportbeosztó teszt volt az ECIS-ben, ahol is sok hasznos infót tudtunk meg, pl hogy az első ösztöndíjunkat ápr 30-án utalják. :) Eh, és volt ott egy malajziai származású tanárnő, akinek pont olyan volt az arcformája, mint Yuko-nak (aki meg ugye fülöp-szigeteki)! Hű… lehet, hogy a mongolok és (talán) a koreaiak után meg fogom tudni különböztetni a délkelet-ázsiaiakat is?! Anyway, először bemutatkoztunk egymásnak- rajtam kívül az újak között az egyetlen európai egy spanyol srác, több afrikai és nagyon sok ázsiai van- és megint ki kellett töltenünk egy csomó dokumentumot, aztán mehettünk interjúra a csoportbeosztási teszt első lépéseként, ahol is előadtam a velem kapcsolatos tudnivalókat, 2kyuu-tól 日本語学習訪日研修-vel bezárólag – aztán megmondták, hogy hol kell írnom a tesztet, ahova azonnal át is mentem – volna, ha megtalálom. :P Csakhogy annyira csodálatosan elrejtett helyre tették, és annyira közel volt a teszt meghirdetett kezdő időpontja, hogy kétségbeesésemben bementem a legközelebbi épületbe, és megkérdeztem az ottani office ladyktől, hogy ugyanbizony, hol is van az a School of Interdepartmental Education!? A probléma csak annyi volt, hogy japánul nem volt leírva a név, úgyhogy akiket kérdeztem, nagyon készségesek volta, velem jöttek és segítettek keresni, de baromira nem vágták, hogy hova is akarok menni tulajdonképpen, de aztán találkoztam két másik ryuugakusei-jel, és megkérdeztem őket, hogy ugyanoda megyünk-e, mire mondták h igen, és ők se találják. ^^ Szerencsére egyiküknek le volt írva japánul is hely neve, és innentől már minden ment, mint a karikacsapás – mondjuk vicces, hogy egy posztgraduális iskola alkalmazottai nem tudják a többi iskola angol nevét… (Viszont a titkárnőféleség, akit kérdezgettem, biztosított, hogy milyen jól beszélek japánul ^^”” kb mindig ez az első dolog, ha egy japánnal elkezdek beszélgetni itt ^^).

Amit a tesztet illeti, hát elég szemét volt, meg úgy ültem be rá, hogy a hosszútávú memóriámban található japántudásommal fogom megoldani (magyarul: nem nagyon tanultam előre rá), ennek ellenére elég jól sikerült, úgyhogy remélem, a legmagasabb szintű, esetleg a közvetlenül alatta levő csoportba kerülök. Ettől függetlenül fel lehet venni amúgy kanji kurzust, és Business Japanese-t is, ez utóbbit lehet, hogy majd következő félévben. Tényleg, és minél hamarabb el kéne menni a Graduate School of Languages and Cultures-be, kínai nyelvoktatás iránt érdeklődni…

Jah, és végre kezdem megismerni az embereket itt!!! Pl teszt után bemutatkoztam az egyik külföldi diáknak az előbb említett kettőből, ő Kanadából jött és Liam-nak hívják – kicsit később kiderült, hogy tulajdonképpen kanadai ír. Na ezek után hamar a szívembe zártam őt is (akik olvasták Szerb Antaltól A Pendragon legendát, emlékezzenek csak vissza arra, mikor Eelin St. Claire a magyarok és az írek történetének hasonlóságairól beszél a narrátornak [azaz Bátky Jánosnak, Budapestről XD]. Akik nem olvasták volna, uh, azok gyorsan pótolják e hiányosságot. :) Újabb random CUCC ajánló rovatomat láttátok… ;)). Btw, vele szerencsére lehet teljesen normálisan beszélgetni japánul, mivel, mint kiderült, egy évet élt már itt Nagoyában, és japán barátnője van (Kazuho), akivel utóbb meg is ismerkedtem, hát, uh, nem mindennapi lány. :P Amúgy meg Liam baromi jó fej és nagyon közvetlen, pl első dolga az volt mikor mentünk lefele a metróba, hogy oldalba bökött és megkérdezte, hogy „ugye mennyi jó nő van itt?” XD meg mesélte, hogy egyszer ismert egy kárpátaljai magyart, stb.

Aztán megismertem két kínai srácot, egyikük mondta h simán szólítsam Paul-nak (egyébként Ma Xiao Fu-nak hívják), a másikkal meg leírattam kanjival a nevét :) mondta, hogy japánosan ejtsem csak Shin Chi-nek. Később Paul doktori képzésre járó barátjával is találkoztam, akit meg Zhao-nak hívnak. Na ezen a ponton kezdhetitek elveszíteni a fonalat xD. Utána meg még nagyon sok kínaival ismerkedtem meg, akik közül elég soknak nem is tudtam megjegyezni a nevét (egyelőre).

Aztán… szerdán Campus Tour volt a jogi karosokkal, és ott találkoztam egy üzbegisztáni sráccal, aki nagyon jó fej és kb olyan jól beszél japánul, mint én ^^ amúgy Izzatillo-nak hívják. Volt rajta kívül még egy másik üzbég, egy Shahlo nevű lány; egy kambodzsai srác, Hem Sras, aki szintén 0 japántudással jött ki (<_>;; no komment, de amúgy nagyon aranyos ő is), és egy Lee Na Lae nevű lány, akiről nem is tudom, hogy honnan jöhetett. ^^”” Meg ott voltak a SOLV-os japánok, pl aki Izzatillo-val jött, szimplán Yamadaként mutatkozott be, de annyira jó fej, hogy még otthoni mércével mérve is nagyon lazának nevezném ^^;;… (彼、ほっまにいい人やなああああ!!!!) és még jó sokan, akiknek a nevét és az arcát nem is mindig tudom összepárosítani, de majd megjegyzem őket. :)))

Maga a körbevezetés nagyon hasznosnak bizonyult, most már egész remekül ismerem a Higashiyama Campust, meg kaptunk egy kártyát, amivel 10% engedménnyel vásárolhatunk könyveket az egyetemi könyvesboltban, stb. Utána végül körbenéztem a másik irányban, ahova hétfőn nem mentem el (tehát délre, nem Higashiyama, hanem Yagoto felé) és végre láttam egy Book Off-ot is (az elsőt Nagoyában! XD ja, ez amúgy olyasféle hely, mint nálunk az antikvárium, csak mangák, CD-k és DVD-k is vannak), meg láttam egy baptista templomot O_o. Aztán újra elmentem a közigazgatási hatósághoz Goskiso-ban, és beszereztem az itteni „TB-kártyámat”. Hazafelé menet egy 100 yen-es boltban találkoztam Carlossal, aki Bolíviából jött, és egy nagyon kicsit beszél japánul, így végül is valóságos áldást jelentett neki hogy odajöttem, mert megkérdeztem neki, hogy van-e mosogatószer (ez mondjuk számomra is hasznos volt, mivel délután én is mosást tartottam), aztán együtt visszamentünk a kollégiumba, és együtt elmentünk rament enni. Amúgy ő is nagyon aranyos, de eltartott egy kis ideig, mire ráálltam arra, hogy főleg angolul beszélgetünk… ^^;;; soha nem gondoltam volna, hogy eljutok oda, hogy a japán szavak jutnak eszembe először, és csak aztán az angol kifejezések – de talán ez érthető is, hiszen mióta idejöttem, gyakorlatilag mindig és mindenkivel japánul beszéltem, meg persze minden táblát elolvasok, stb. (Mondjuk a kétnyelvű ismertetőknél lustaságból többnyire az angolt pörgetem át…XD) Úgyhogy mondtam is neki, hogy bocsánat, ha elsőre valami nem ugrik be angolul… de aztán végül is elég hamar átálltam az angol beszédre, aztán meg könnyebben álltam vissza a japánra is.

Jah, és a legviccesebb dolog. :) Mikor említettem Carlosnak, hogy a kéthetes utunkon megismerkedtem egy bolíviaival is, és megkérdezte, hogy ki az, kiderült, hogy…

… ismeri FRANCISCO-t!!! XDDDDDDDDDD Akinek nem meséltem volna részletesen, vagy nem mutogattam volna a fényképeket róla: ő volt az egyik legjobb fej odakinn, aki a végére már csak szimplán „kedves magyar barátomnak” hívott, és én is hasonlóképp kedveltem őt.

Eszméletlen! Véletlenek márpedig… nincsenek!! Amúgy milyen jó lenne, ha Francisco is megint ki tudna jönni… ő ugye majdnem kapott már egy Monbusho ösztöndíjat, de végül is azért nem adták oda neki, mert a feleségét és a kisgyerekét is hozni szerette volna Japánba.

Sz’al mondom, Carlos legalább annyira jó fej, mint Francisco volt anno, adtam is neki egy képeslapot, mire ő is ajándékozott nekem egyet, meg egy lámás tollat. :)

Aztán, csütörtökön minden külföldi diákra kiterjedő orientáció volt, délelőtt japánul, és én csak arra mentem be, utána megismerkedtem a fent említett spanyol sráccal, Daniellel is. Hááát… azt hiszem, az a szó illik rá legjobban, hogy „izgága”. Pl az ECIS orientáción szó volt róla, hogy a hónap első munkanapján alá kell írnod egy listát, hogy itt vagy, és csak akkor folyósítják az ösztöndíjad. Erre ő elkezdett hőzöngeni (na jó, nem durván vagy emelt hangon, de akkor is látványosan panaszkodott) ha nyári szünet van, neki joga van hozzá, hogy azt ott töltse, ahol akarja. O_O Ebéd közben szépen elmagyaráztam neki, hogy ez nem így van, olyan, hogy „jogosultság”, alapból nem csak a japánoknál, hanem egyetlen ázsiai nyelvben sem létezett, - csak kötelezettségek, amik a felettünk állókhoz (család, uralkodó stb) fűznek bennünket, és hogy itt mi mindent a japán államtól kapunk, úgyhogy „take it or leave it”. Mire azon akadt ki, hogy ezt hogy képzelik, és hogy milyen személyes kérdéseket tettek fel neki mindenféle kérdőívekben meg jelentkezési lapokban, meg hogy volt egy spanyol diák itt, akit három évre bebörtönöztek, mert füves cigit szívott, és hogy ez mennyire túlzás x_x…. meg hogy szerinte a P2P is teljesen legális, és jogod van ahhoz, hogy fájlokat osszál meg, úgyhogy hogy képzelik, hogy letiltják az accountodat, ha letöltesz…

Na jó, oké! Ismeritek azt a mondást, hogy „ha Rómába mész, tény úgy, mint a rómaiak” („郷に入っては、郷に従え”)? :P Ha az ember így ragaszkodik a saját megszokott dolgaihoz egy másik világban, akkor lehet, hogy saját maga előtt tökösmacsónak tűnik, de előbb-utóbb kiborulás és törés lesz a vége szerintem. Érdekes amúgy, hogy rajtam kívül az egyetlen európaival kevésbé tudom megértetni magam, mint bárki mással itt… ^^ (Amúgy ha belegondolok, mielőtt először utaztam ide, arra számítottam, hogy minden annyira szokatlan lesz, amennyire csak lehet, ehhez képest semmi perc alatt napirendre tértem mindenen [kivéve kb a baloldali közlekedést <_>]. Mondjuk anno már Miwa is mondta, hogy szerinte a japán nyelv is „性格的” számomra, vagyis hogy „illik a karakteremhez” ^^.) Asszem az ilyen Daniel-féle emberek fognak igen erős kulturális sokkon átmenni… és még csak azt se mondhatom, hogy nem fér rájuk. Ami meg a füves cigit illeti: attól függetlenül, hogy otthon ez megengedett-e, vagy hogy mit gondol róla valaki, itt az egyik első dolog volt, hogy közölték, h semmiféle drog nem megengedett, és mindent szigorúan büntetnek. És: egy olyan országban, ahol két magyar egy évet kapott szimpla graffiti – firkálásért, mégis mi a fenét vár valaki, mit fognak kábítószer birtoklásért adni, kitüntetést?! -.- ほっまに,アホちゃうか?! :/

Aztán. Ma megint nem tudtam találkozni Ohya sensei-jel -.-, úgyhogy majd e-mailezek neki, hogy mikor van benn. Viszont: délután Welcome Party volt a kollégiumban, és fantasztikusan sikerült!!! Annyiféle ember volt megint, hogy abszolút visszajött az az érzésem, ami a Kansai Centerben volt, nevezetesen, hogy mennyire jó ilyen nemzetközi környezetben lenni ^_^. Ráadásul ingyen etettek minket, - volt egy csomó gyümölcs is, ami ugyebár extra drága itt, úgyhogy annyit pusztítottam el, amennyit csak lehetett :D - meg egy bácsi többünket meghívott a hónap vége felé egy talákozóra, ahol japánokkal beszélgethetünk meg ismerkedhetünk. :) Aztán: mindenki kapott egy normális, stabil esernyőt ingyen, és kisorsoltak öt kerékpárt is köztünk – na mit gondoltok, ki nyerte el az egyiket? Hát persze hogy én!!!!! XDDDDDDDDDDDD Úgyhogy most azt se kell keresgélnem, és arra se kell költenem… hehe, „George mázlista, azt hiszem.” ;) Most is csomó mindenkivel ismerkedtem meg, vannak kettem Malajziából, egy indinéz, egy indiai, csomó kínai stb. És eszméletlenül barátságos és jófej emberek, ráadásul a kínaiak közül csomóan vannak, akikkel lehet japánul beszélgetni (és talán majd lehet gyakorolni a kínait is, hehe). Ja meg van egy Victor nevű brazil srác, aki kb 10 éves kora itt él O_o gondolhatjátok, hogy vágja a japánt.

Néhány fotó az eseményről, Carlos gépével: