Partik, programok és pár fotó

Pénteken megnyitó ünnepség volt az ECIS-ben, (ahol megismerkedtem még egy laoszi lánnyal is), aztán az orientációnk egészen kellemesen folytatódott: megkértek bennünket, hogy mondjunk pár szót az országunk nevezetességeiről, a saját városunkról, olyan dolgokról, amikre büszkének lehet lenni szerintünk. Így végighallgathattam néhány rövid beszámolót olyan helyekről, mint Kambodzsa, India, Tunézia, Kanada, Laosz, Dominika, Guatemala… stb stb… valami egészen kivételes élmény volt! Úgyhogy lányok-fiúk, csak annyit mondhatok, ha nemzetközi környezetre vágytok, tanuljatok meg japánul (de ha tényleg nagyon bátrak vagytok, ezt a lépést akár ki is hagyhatjátok XD) és gyertek a Nagoya Egyetemre ;) (Btw, hallottam, hogy nálunk több külföldi diákot csak a Waseda és a Toudai fogad – mindkettő Tokióban van, ahova előre tudtam, hogy nem szeretnék menni, úgyhogy végül is úgy tűnik, Nagoya a lehető legjobb választás volt – már csak azért is, mert itt annyira azért nem könnyű eltévedni, mint Tokióban.) Amúgy világméretekben is színvonalas ez a hely, a megnyitó elején az ECIS dékánja a kifejtette, hogy olyan egyetemre jöttünk, ahonnan a közelmúltban három tudós is szerzett Nobel-díjat, úgyhogy ehhez mérten becsüljük meg magunkat, és ehhez mérten várnak el tőlünk teljesítményt ^^.

Ezután megtudtam a japán nyelvtanfolyamhoz a csoportbeosztásomat – a legmagasabb szintűbe kerültem, viszont az intenzív és nem a normál kurzusba tettek be, úgyhogy megkérdeztem, hogy nem lehetne-e a „standard japanese” – be átmennem, mivel így lehet, hogy megnehezítené a kutatásomat. Mire azt válaszolták, hogy kérdezzem meg a tanáromtól, úgyhogy ez a dolog még függőben van egy kis ideig.

Utána, megint körbevezettek a campuson, ezúttal két külföldi diák, és elvittek a déli cafetériába, meg keleti irányba is, ahol még nem voltam, és mondtak pár tippet, hogy milyen terméket melyik boltban érdemes vásárolni, stb. Így most először mentem el keleti irányba a campuson, mutattak pl egy könyvesboltot (ahol, többek közt, H. P. Lovecraft novellákat láttam japánul XD) meg egy Starbucks kávézót, stb.

Majd elmentünk enni a 南部食堂-ba, aztán: még hétfőn, mikor elsétáltam Higashiyama felé, ami elég dimbes-dombos környék, azon lepődtem meg, hogy találtam egy templomot és egy azt körülvevő bambuszligetet, ami pont úgy helyezkedik el a dombok között, hogy ha bemész, akkor azt hiheted, hogy egy valahol az erdő közepén vagy, - annyira nyugodt és békés, hogy hamar eldöntöttem, hogy oké, ez lesz az egyik kedvenc helyem itt ^_^ úgyhogy miután pénteken lement az összes programunk, megmutattam Carlosnak is, és csináltunk pár fényképet itt. Amúgy a varjak errefelé kb kétszer akkorák mint nálunk, meg van még pár érdekes madár, úgyhogy a templom tavacskájában fürdőző varjúról szerettem volna képet csinálni, hogy elküldjem apámnak :) de sajnos elrepült, mielőtt lekaphattam volna :(. Nem baj, van belőlük még elég sok errefelé, meg jó pár különleges jószág (pl valami vörösbegy-féleség?), úgyhogy ha szerzek fényképezőgépet, fotózhatok még eleget ^^’’.

Szombaton volt még egy Welcome Party-nk, ezúttal a Nagoya University Foreigen Student Association részéről – amelyet úgy hirdettek meg, hogy ingyen ehetünk és ihatunk, amennyit akarunk, viszont az étel kb 5 perc alatt teljesen elfogyott, és addig is elég nehéz volt hozzájutni ^^”. Ami az italt illeti, na az viszont legalább kitartott egész este XD. A másik furcsaság, hogy az otthoni bulikkal összehasonlítva baromi korán kezdődött és korán fejeződött be (kb 18:00-21:00). O_o Oké, rendben van hogy az egyetem egyik épületében tartották, de az otthoni egyetemi bulik mindig eltartottak jó éjjel 3-4-ig… ezekkel összevetve, ez tényleg fura volt kicsit. Másrészt, nem japán számok voltak, hanem a szokásos amerikai slágerek, amelyek nem különösebben állnak közel hozzám – na nem mintha a japán popzene bármivel érdekesebb lenne zeneileg, mint a nyugati, de azáltal, hogy japánul énekelnek, és hogy hajlamos felidézni bennem az olyannyira kedvelt „anime opening/ending” hangulatot, ezeket inkább hallanám szívesen bulikban. Btw, kicsit hasonló a viszonyom egyéb, nálunk ismeretlen zenékhez is, pl ha a kedvenc kínai számom, a 简单爱 szövege angolul lenne, valószínűleg egyáltalán nem érdekelne (Amúgy magamhoz képest még ez is engedmény, u.i. 14 éves koromban Johann Straussnál könnyedebb cuccokat képtelen voltam elviselni, azóta viszont jöhet némi jazz stb is, sőt! ^^)

Viszont, ténylegesen tapasztaltam, hogy a japánok mennyire lazák tudnak lenni buliban és sokan mennyire szívesen ismerkednek (na ez is olyan, amit az otthoni egyetemi bulikról nem lehetett elmondani -.-). Csomóan jöttek oda hozzám/hozzánk kérdezgetni, hogy honnan jöttünk/mit csinálunk itt, és nagyon kedvesek és kommunikatívak voltak! Mondjuk számomra csak annyi a probléma, hogy elég nehezen párosítom össze az arcokat a nevekkel ^^”” különösen, hogy szombaton bennem is volt azért némi alkohol (végül is ingyen adták XD), és baromi sok ember mutatkozott be nekem, úgyhogy csak a töredéküknek emlékszem a nevére és töredéküket ismerném meg… uh… ráadásul, rájöttem, hogy még a koreaiakat sem tudom megkülönböztetni a többi ázsiaitól (több koreai lány volt ott, akik egy másik, NUPACE nevű csereprogrammal érkeztek) és a délkelet-ázsiaiakat sem (két japán lányról is azt hittem, hogy fülöp-szigeteki- na mondjuk ehhez mérhetően is néztek ki, képzelhetitek XD)… ^^” Viszont sikeresen megnevettettem egy csomó japán csajt azzal, hogy Kansai-benben (azaz osakai tájszólásban) beszéltem hozzájuk ^_^ (milyen hasznosak is voltak azok az előadások a Kansai Centerben! :) meg milyen hasznos volt odafigyelni pl arra, hogy a Neon Genesis Evangelion-ban Touji, az Angel Sanctuary-ban Kurai stb hogyan is beszél!!! XD). Meg volt egy srác Koube-ból, aki annyira odavolt a szövegemtől, hogy még új Kansai szavakat is tanított nekem ^_^;;. Úgyhogy végül is egészen jól sikerült alkalom volt… amúgy rájöttem, hogy a japánokat azzal lehet legkönnyebben lenyűgözni/megnevettetni, ha osakai szavakat dobálok be a társalgásunkba, a kínaiakat meg szimplán azzal, hogy tudok pár szót kínaiul beszélni velük. ^^” De kínai tájszólást asszem sose fogok bevállalni…

Vasárnap „Welcome Waking” volt, melynek keretében elsétáltunk a Higashiyama Állatkertbe, és a séta közben megismertem még pár embert (három taiwani lányt, egy koreai srácot és több koreai lányt, egy német lányt, egy hollandot aki mesterséges intelligenciát jött kutatni O_O, egy amerikait… stb stb) akiknek nagy része az egy éves programmal van itt – amúgy vicces, pl a német lány, aki úgy jött ki, hogy bizonyos tárgyakat beszámítanak neki az otthoni egyetemi tanulmányaiba, azt mondta, nem is gondolt rá, hogy itt nehézségei lehetnek a mindennapi élettel, pl nem tudja elolvasni a táblákat etc. ^^”

Az állatkert után visszajöttem a „Sakura Party”-ra a jogi karosokkal, ami abból állt, hogy piknikeztünk a Kagami-ga-ike nevű tó partján a cseresznyefák alatt. Több SOLV-tag ismerősöm is eljött (pl Tomoko, és Yamada is, akiről lentebb asszem említettem, hogy mekkora nagy arc :D), viszont először azon lepődtem meg, hogy először én voltam az egyetlen külföldi diák…!!! (WTF a többiek nem akarnak szocializálódni, vagy mi?! o_O) Aztán azért csatlakozott a török lány, hozta magával egy malajziai barátnőjét, és jött egy japán származású brazil srác, aki mondta, hogy szólítsam csak Satoshi-nak ^^ – de mielőtt még ők megérkeztek volna, az elsőévesek bemutatkoztak, úgyhogy én is megejtettem egy rövid ismertetést saját magamról. Baromi jó fej emberek vannak itt, csomó mindenkivel remekül el tudtam beszélgetni! Btw, egy elsőéves japán lánynak meséltem egy kicsit Magyarországról, mire ő azt mondta, hogy ő valami miatt azt hitte, hogy az egy olyan hely, ahol nagyon sok a birka (羊). Hát mondom, ja, akár így is fogalmazhatunk… XDDD :PPP

All in all, ez a találkozó elhúzódott jó este 18:00 körülig, és egészében véve szintén remekül sikerült. Btw, a malajziai lány, aki tulajdonképp malajziai kínai volt, mesélt egy kicsit az országáról, lehet egyszer oda is el kéne menni… (Majd Kambodzsa és a Fülöp-szigetek után, esetleg…)

Nah jó, szóval ennyi történt eddig, - talán csak annyit említhetek még, hogy lett volna még egy harmadik programom is, egy koncert, amiről Okuda Saori küldött ismertetőt e-mailben, „mivel szeretem a klasszikus zenét” – amúgy egészen meglepődtem, és nagyon jól is esett, hogy így gondolt rám!!! – egy olyan zenekarral, ami egészében jogászokból (ügyvédekből, ügyészekből, bírákból stb) áll, és az egyetemünk egyik óraadó tanára játszott fuvolaszólót, és csak úgy mellesleg, brácsa tuttit is! O_o Eszméletlen! Ha belegondolok, hogy otthon az ELTE zenekarban rajtam kívül össz-vissz egyetlen jogász volt, és nálunk hagyományosan mennyire csak az orvosok és a mérnökök művelik magas szinten ezt a fajta műkedvelő zenélést… *__* Igazán szívesen elmentem volna, de sajnos pont azonos időpontban volt a SOLV-féle partival, úgyhogy majd legközelebb.

Úgyhogy kb ennyi történt a napokban, holnaptól rendes tanítás – amúgy egészen hihetetlen, még csak egy hete vagyok itt, de úgy érzem, mintha ez az idő legalább három hónap volna! *__* Mindesetre, a következő bejegyzésig is legyetek jók!!!