Hétköznapok

Uhh, hát az előző hét meglehetősen… kimerítő volt. És még csak nem is azért, mintha effektíve sok mindent csináltam volna, viszont az elképesztően sok „ide rohangálni/ennek utánanézni” kissé kikészített… x_x esküszöm, a legnyugodtabbak azok az órák voltak, amiket a frissen beszerzett, (természetesen) japán nyelvű Jogszociológia című tankönyv társaságában töltöttem… XD

Hétfőn kapásból azzal kezdődött, hogy észleltem h a japán nyelvórai csoport, ahova beraktak, nekem túl egyszerű, úgyhogy az egész napot azzal töltöttem, hogy minden magasabb szintű japánórára beültem (egészen pontosan 8 szint van, de az intenzív kurzus, ahova beosztottak, 4 szintű, úgyhogy efölött van 4 szint normál még – de mivel én ugye az első félévben eredetileg ECIS-esként a hat hónapos előkészítő tanfolyamon vagyok, ezért alapból intenzívre tettek be). Szóval gyakorlatilag reggeltől estig japánórákon ülni, figyelni, részt venni a munkában, és minden egyes tanárnak külön-külön szépen elmagyarázni, hogy mit is keresek én itt, aztán pedig elmenni Lee sensei-hez megbeszélni, hogy legyen már szíves átrakni „standard course”-ra… alaposan lefárasztó volt. Amúgy végül is eggyel a legmagasabb szintű csoport alattiba tettek, ami azért nem baj, mert még ha nem is 1kyuus nyelvtanokat adnak le nekünk, így elég jól el tudom mélyíteni a tudásomat (idiomatikus kifejezések, japanizmusok stb – amiket korábban JLPT-re készülve sohasem tanultam, ráadásul a magnóhallgatás nekem furcsa módon mindig is elég pocsékul ment, úgyhogy itt legalább lehet majd gyakorolni), nem hajt a tatár (erről jut eszembe: megismertem egy mongol srácot is XD), nem feltétlen kell most májusban letudnom az 1kyuu-t… idén decemberben egész egyszerűen azért lenne jó letudni, mert jövőre megváltoztatják a nyelvvizsga-feladatok rendszerét, úgyhogy utána még nehezebb lesz, már ha ez egyáltalán lehetséges.

A keddi nap fő eseményei: bankszámla nyitás és 大雨, vagyis „nagy eső”. Bizony, a japánban erre külön kifejezés van, és asszem nem véletlenül: az a fajta eső, ami mindenképp átáztatja minimum a cipődet és a nadrágodat, hiába is van nálad esernyő… a víz meg úgy folyik patakokban a járdán, hogy nem tudsz hova lépni úgy, hogy ne benne tapodjál… érdekes tapasztalat volt, persze már hallottam róla korábban, de egyenesben élvezni azért mégiscsak más… xD

Szerdán viszont szép idő volt, és végre tudtam találkozni a témavezető tanárommal!! *__* Aki egyébként rendkívül kedves volt, és talán túlságosan is engedékeny, pl közölte, hogy nem vagyok köteles semmilyen előadásra bejárni, hiszen (egyelőre) „free research”-on vagyok – úgyhogy annnyi kb már biztos, hogy ő nem fog hajtani engem, ha netán láblógatni jöttem volna ide (de nem baj, én majd hajtom magam!!!). Viszont ajánlott jópár könyvet a kutatásomhoz, úgyogy eredetiben el fogok olvasni olyan klasszikusokat, mint Kawashima „日本人の法意識”-je, vagy Rokumoto „法社会学”-ja! ^_^ Emellett azért említett pár számomra érdekes előadást is, úgyhogy lassan talán már az órarendem is kirajzolódik, kb így fog kinézni:

Hétfő, 8:45 – Polgári eljárásjog, 10:30 – A japán jogrendszer története; 13:00 –Japán nyelvóra, ami ekkor egészen pontosan: szövegolvasási gyakorlat, és ütközik a Kínai jog című tantárggyal (amit sajnos így később leszek kénytelen hallgatni T_T)

Kedd, 8:45 – Polgári eljárásjog (hogy bejárok-e erre a 民事訴訟法-ra, azt majd még meglátom, mindenesetre nagyon közel áll a kutatási területemhez, úgyhogy valószínűleg), 10:30 – Jogszociológia, 14:45 –Jogi és politikai eszmetörténet, amit a témavezető tanárom tart (és ütközik az Ázsiai jogrendszerek kutatása-val T_T), 16:30 – Japán nyelvóra, társalgás

Szerda, 8:45 – Academic Writing, angolul, avagy: a tudományos értekezésekhez szükséges íráskészség fejlesztése. Úgy tűnik, elég hasznos lesz… 10:30 – A japán jogrenszer és társadalom, 16:30 – Japán nyelvóra, magnóhallgatás

Csütörtök, 13:00 – Japán nyelvóra, társalgás és szókincs

Péntek, 13:00 – Japán nyelvóra, nyelvtan, 14:45 – Academic Writing (angolul)

Így néz ki egyelőre, de ez még változhat, hiszen elvileg ugye nem vagyok köteles bejárni órákra, illetve szabadon válogathatok köztük. Amúgy még mindig nem találtam kínai nyelvoktatást, de ami késik, múlik… ja, és aikidóra is lehet járni szerda esténként, meg az egyetem uszodája is rendelkezésünkre áll…

Szerdán estefelé elmentem a zenekar találkozójára is… és hát… hogy is mondjam, hogy ne legyek túl sértő… ^^” Megvan! Aki látta a Nodame Cantabile című bájos estimesét (ez most kivételesen nem cucc-ajánló rovat, ugyanis ennek annyira nem jó az animációja, hogy különösebben nem ajánlanám senkinek, bár ezt leszámítva egészen szórakoztatónak találtam), az emlékezhet arra, hogy ebben sztoriban a fikcionális tokiói zeneművészeti egyetemen, ahol a főszereplőink tanulnak, két zenekar működik: az „A-orchestra” és az „S-orchestra”. Az előbbiben vannak azok, akik tehetségesek valamennyire, az utóbbiban pedig azok, akik teljesen reménytelen esetek. Nos, a Meidai szimfonikus zenekarához képest még ez a bizonyos „S-ooke” is Wiener Philharmoniker-nek számít, és akkor még enyhén fogalmaztam… ^^””””” Sz’al, miután összegyűltünk, az új reménybeli klubtagoknak való bemutatkozásképpen minden hangszercsoport (mint vonósok, fafúvók etc) tagjai eljátszottak valami rövid cuccot – ami alapból remek ötlet lett volna, ha a vonósok nem lettek volna az elsőtől az utolsó hangig tökhamisak. ^^” Ami meg a fafúvókat illeti, Debussy Első Arabeszkjének átiratát „adták elő” nekünk, mely produkció esetében már a hangszerelőt fel kellett volna lógatni az első fára, inkább mint hogy ilyen kreténségeket írjon le… de a karaktertelenség és hamisság itt is változatlanul megmaradt, úgyhogy végig az járt a fejemben, hogy Patrik halálra röhögte volna magát, ha ezt hallja, és igazság szerint én se tudtam, hogy most inkább sírjak vagy röhögjek. xD Furcsa módon viszont, a kürtök (és utána a rézfúvósok) egészen kivételesen jók voltak! – ami csak azért különös, mert ugye kürtön hamisnak lenni az egyik legkönnyebb dolog a világon (gyorstalpaló hangszereléstan: a kürtösök ugye az ajkukkal intonálnak, sz’al ha akár egy kicsit is a megszokottnál jobban izzadt vagy száraz az ajkad, már mindjárt hamisan kürtölsz…). Ehhez képest egészen összeszokottan, profi módon adták elő Sousa-tól a Stars and Stripes című induló átiratát, úgyhogy előttük le a kalappal – csak hát én ugye nem a kürtszólamban ülnék a próbákon… XD amely próbák egyébként nevetségesen hosszúak, pl gyakorlatilag az egész vasárnapi napot elvennék – úgyhogy ezt szerintem még akkor se vállalnám be, ha csupa jó csaj ülne a szólamomban… btw, szerintem a zenében egyetlen dolog megbocsáthatatlan: az igénytelenség. Márpedig ha úgy készülök elő egy ilyen bemutatkozó előadásra, hogy az végig hamis és karakter nélküli, az asszem az igénytelenség ideáltípusa… nem mintha én nem játszanék felháborítóan hamisan időnként, de azért pofonegyszerű zenekari szólamokat, ahol az előadói felelősség is sokszorosan eloszlik, úgyhogy még lámpalázról se beszélhetünk különösképpen, ilyen pocsékul eljátszani, az ciki, de nagyon…

Sz’al, végül is elég sajnálatos, hogy Japán egyik legjobb egyeteme zenekarának nagy része ilyen szinten pocsék – lehet, hogy elnézek majd valamelyik koncertjükre, aztán ha látok némi reményt arra, hogy valami értelmes is kisülhet a próbáikból, majd jövő félévben csatlakozom, meglátjuk. Ha meg nem… nos, ott van Ogawa-san zenekara, meg azt sem hiszem, hogy teljesen lehetetlen lenne itt egy jó tanárt, vagy kamarapartnereket találni. Egyelőre marad a kabátfelakasztás a csellótokomra. Viszont ha már Japánban vagyok, mindenképp lesz egy-két kotta és partitúra, amit be kell majd szereznem, de ezekről majd később, van még rájuk időm…

Csütörtök-péntek az ide-oda rohangáláson és könyvtárlátogatásokon/orientációkon, meg a Golden Week alatti homestay-jelentkezésen (erről bővebben majd később) kívül semmi különös nem volt, csak megkaptuk a diákigazolványunkat – ja és megtudtam, hogy van egy saját kutatóhelyiségem az egyetemen!!! O_O Uhh… kellemes meglepetés, erre nagyon nem számítottam volna… Meg majdnem mentem a khmer újév alkalmából rendezett buliba – amúgy említettem már, hogy bírom a kambodzsaiakat? Eng-től kezdve, csupa jó tapasztalatom volt velük kapcsolatban, pl Hem és Thea, meg a többiek is annyira aranyosak… nem véletlen, hogy Kambodzsa lesz az egyik hely, amit mindenképp meglátogatok Ázsiában… nah mindegy, szóval erről a buliról sajnos most lemaradtam, nade majd legközelebb!!! ^_^

Szombaton viszont reggel 5:00-kor keltem, ugyanis „bazaar” volt külföldi diákoknak, ahol számos dolgot lehetett nevetségesen olcsón beszerezni, úgyhogy én is vettem egy ahhoz hasonló főzőkészletet, mint amilyet El Mafla hozott nekünk anno :) meg futont, stb. Aztán elmentünk Carlossal pár egyéb cuccot venni, pl végre szereztem fényképezőgépet, vízmelegítőt stb. Kb egész nap ide-oda mászkáltunk Nagoyában – érdekes amúgy, hogy minden metrómegálló környékének teljesen más jellege és hangulata van, ott van pl Nagoya Station, ahonnan a Shinkansen indul, abszolút „hipermodern metropolisz”, óriási felhőkarcolókkal stb, szóval amilyennek az emberek általában Japánt képzelik (tudjátok, „Nagyabonyban csak két torony látszik…” XD) – vagy ott van Sakae, óriási tereivel és széles sugárútjaival, meg szökőkútjaival… *__* Említettem már, hogy imádom ezt a várost? :)

Aztán vasárnap elmentem kb ugyanazokra a helyekre, vettem mobiltelefont 0, azaz nulla yenért, és bejártam Oosu-kannont, ami kb úgy néz ki, mint valami óriási kínai piac vagy Ázsia-center, - apró szentélyekkel teleszórva! O_o Különösen meglepő volt látni az egyikben az apró róka-szobrokat… :) Kapásból beugrottak róluk a Tenpou Ibun Ayakashi Ayashi (avagy: Különös történetek a Tempou-korból* – ez itt abszolút a reklám helye, eszméletlenül jó sorozatról van szó, bár ezt a sztorit csak és kizárólag a japán mitológia és történelem iránt érdeklődőknek ajánlanám jó szívvel…) róka-szellemes epizódjai XD, bővebbem ld róluk - mármint a rókákról - pl itt. 狐が大好き!!!

*Tenpou-kor = 1830-1844