Buli, hosszú idő után ^o^

Előző hétvégén óriási reveláció-erővel hatott az a kikapcsolódás, hogy vasárnap elmentünk thaiföldi étterembe Faisallal ^^ talán mostanában kicsit túldolgoztam, vagy inkább túlstresszeltem magam: igaz, hogy effektív munkát nem nagyon tudtam végezni, de ettől még stressz rendesen volt. De sebaj, azt hiszem, hogy ettől a héttől már egészen remekül sikerült rendbe jönnöm, és a disszertációmmal kapcsolatban is egyre konkrétabb döntésekre jutok – csak kitartás! ^o^ Mindenesetre, Faisallal nem csak ebédelni mentünk, hanem elsétáltunk Osu-kannonba is, aztán ott sikerült vennem némi ruhát – és utána még visszamentünk Sakaébe egy olasz étterembe vacsorázni XD. Ráadásul pont akkor és ott kaptam egy telefon-üzenetet a He Qi nevű kínai lánytól, hogy következő pénteken soumen-party lesz a Kaikanban, megyek-e. :)

Ezt a lányt azt hiszem még nem említettem korábban: az egyik korábbi Small World Coffe Hour nevű eseményen futottam össze vele, egészen pontosan úgy, hogy a Yoyo nevű csaj, aki szintén a Kaikanban lakott, közös barátunk. Az esemény után elmentünk ebédelni együtt, és hosszan elbeszélgettünk, hogy milyen is volt a kollégium a mi időnkben – a kitartó olvasók emlékezhetnek arra, hogy akkoriban mennyi bulit tartottunk, és milyen emberek jöttek össze abban az időben: Liam, Christian, Paul, Faisal, Ando, Maloa, Ghassen, Ampana, Izzatillo, Victor és még sokan mások – „jó emberek a jó időben”, mondhatni. ^^ A kollégium hosszú évekre visszamenőleg a mi időnkben volt a legzajosabb – gyakorlatilag minden héten rögtönzött valaki egy-egy partit, amihez bárki csatlakozhatott ^^. Nos, Yoyo az utánunk következő generációhoz tartozott, amikor a lakók száma erősen megemelkedett, de ezzel párhuzamosan, valamilyen oknál fogva a zaj szintje erősen lecsökkent és már nem volt tipikus a nagy mennyiségű buli. Azonban szerencsére, akkoriban ott volt Ieda is, aki még valamelyest normálisabb volt, és Nagai-sannal együtt hajlamos volt a remek alkalmak szervezésére. Aztán, az olyan emberek, mint Israel, vagy Sujin – aki ugyan nem lakott a Kaikanban, de ott kellett volna neki :) – és akkoriban itt volt Ákos is, meg persze Yoyo, Shin-chan, Tao-san, Kim mint Hiko barátai – szóval, ezzel együtt remek társaság gyűlt össze a kollégiumban. Aztán pedig egyre inkább lecsendesedett a hely, és én is egyre inkább ritkán fordultam elő arrafelé. Lassan már a Tomodachi-kai (az önkéntes nénikék klubja) sem tartotta velem annyira a kapcsolatot. Enya-sant pedig időtlen idők óta nem láttam, remélem, jól vagy és egészséges ő is és a családja is.

Ezúttal viszont sikerült megismerkednem Yoyo-n keresztül ezzel a He Qi nevű kislánnyal, akit az egyszerűség kedvéért, a nevének a japán olvasata alapján, Katinak fogok hívni :). Szóval, a történeteink láthatólag megihlették őt, mert volt olyan kedves, hogy értesített arról, hogy buli lesz a Kaikanban most pénteken, amire eljöhetnék. Tényleg nagyon kedves dolog volt tőle, nagyon jól esett. És nem csak ennyi: igaz, hogy a Kaikanban mostanában sokan laknak, és viszonylag kevesen járnak el a közös eseményekre, de ezzel együtt is: maga az alkalom remekül sikerült! Nem csak azért, mert tudtam beszélgetni egy csomó mindenkivel, hanem mert ott volt a kollégium összes jelenlegi tutora: Mizobe-kunt már említettem korábban, aztán rajta kívül még egy srác, akinek mindig elfelejtem a nevét, és rajta kívül egy csaj, aki Iedát váltotta fel… igen, Ieda már nem lakik a Kaikanban!!! Sic transit gloria mundi, de komolyan… ^^ Viszont egészen vicces, hogy ez az új csaj, akit egyébként Wakiko-nak hívnak, messze szórakoztatóbb és lazább, mint Ieda különösen az utóbbi időkben. Például Ieda szabály-mániájában soha nem egyezett volna bele abba, hogy parti után minden tutor ott hagyja a francba a Kaikan és elmenjen velem, Katival, egy másik kínai sráccal, egy holland sráccal és a korábban megismert Shon nevű amerikai sráccal együtt karaokézni a legközelebbi karaokébe, Kawanához közel ^o^ ahol végül is egész éjjel ottmaradtunk, és remekül éreztük magunkat!!! Tényleg kellett már egy ilyen jellegű buli, de nagyon! ^o^ Azon röhögtem, hogy Wakiko, enyhén ittasan, egy idő után elkezdte hajtogatni, hogy „ID ikitai, ID ikitai…” vagyis hogy az ID nevű diszkóba akar menni XD de aztán megnyugodott és közölte, hogy legközelebb elhív bennünket mind ^^.

Összességében egészen remek alkalom volt, nagyon régen nem töltöttem már teljes éjszakát karaokéban XD különösen nem úgy, hogy egy csomóan együtt vagyunk a Kaikanból, és a Kaikan összes tutora magasról lesajnálja a szabályokat, és ott hagyja a francba a kollégiumot, és eljön velünk bulizni XDDD azt hiszem, Wakiko nagyon kellett ennek a helynek ^^. Tudom, túl sokat emlegetem Iedát, de még egy apró történet illusztrációként: történt egyszer, úgy két hónapja egy vasárnap késő délután, mikor az egyetemen a dolgozószobámban voltam, hogy kedvem támadt elmenni a Kaikan közelébe Gokiso állomáshoz vacsorázni, meg a közeli Seiyu nevű áruházban keresgélni egy-két dolgot. Nos, akkoriban még volt kerékpárom, pontosabban Faisaltól kaptam egyet (azóta már tönkrement, hehe… XD úgy tűnik, a biciklijeimen folyamatosan átok ül ^^”), úgyhogy azzal indultam útnak. Szegény bicikli azonban már kezdett dögrováson lenni, úgyhogy arra gondoltam, beugrok egy kicsit a Kaikanba, ahol van pumpa, és segítek egy kicsit a kerekén. Amint megérkeztem, láttam, hogy Mizobe-kun ott cigizik (ami mondjuk nem annyira jó dolog, de whatever -.-) a bejárat előtt, ugyanis hivatalosan a portára volt beosztva felügyelőnek. Nos, odamentem üdvözölni, és felvetettem, hogy ha már találkoztunk, mi lenne, ha innánk együtt egy kicsit. „Innánk”, mármint valamilyen alkoholtartalmú italt, ugye. Mire Mizobe-kun reakciója, kis gyámoltalan hangon, hogy „Rendben van, jó ötlet! De... ó, előbb meg kell kérdeznem Ieda-sant, mindjárt jövök”, aztán beugrott a hallba, visszajött és közölte, hogy Ieda-san azt mondta, nem ihat most, mert nem…

…

Rendben, csak egy halk megjegyzés: nekem senki, de különösen nem a barátnőm, - még ha sempai-om is, akkor sem - fogja megmondani, hogy ihatok-e vagy sem, amikor együtt akarok inni egy barátommal, különösen úgy, hogy nyilvánvalóan nem iszunk részegségig. Ha pedig meg akarja mondani, akkor elmehet a fenébe. Nos, az ilyenek miatt említettem lentebb, hogy Ieda valószínűleg azt kedveli Mizobén, hogy könnyen kézben lehet tartani. XD Mindegy. Szóval a lényeg az, hogy Wakiko-t viszont, Iedával ellentétben, nem olyan fából faragták, aki ilyen baromságokat találna ki, szóval ő talán egy kicsit re-vitalizálja a Kaikan régi jó bulizós szellemét!!! ^o^

Az pedig különösen megdöbbentő volt, hogy Kati ismeri a Ginga Eiyuu Densetsu-t, vagyis a Legend of the Galactic Heroes-t – sőt, nem csak hogy ismeri, és nem csak hogy olvasta az alapjául szolgáló regényeket is, hanem neki is ez a kedvenc animéje!!! ^___^ Sőt, nem csak ez: a LoGH zenéjéhez ugye nagyon sok klasszikust használtak fel, többek közt Mahlert – és Kati ennélfogva nemcsak hogy ismeri, de szereti is Mahler zenéjét – külön említette a Dal a Földről-t, amelynek egyébként az a különlegessége, hogy régi kínai versek német fordításaira íródott. :) Szóval, Kati az első az itt megismertek közül, és nem mellesleg néhány zenészt leszámítva az első ázsiai, aki ismeri a Das Lied von der Erde-t, azaz a 大地之歌-t… ^^ Hihetetlen, hogy mindig lehet elképesztően érdekes új emberekkel találkozni!!!

Viszont ismét sikerült otthon felejtenem a fényképezőgépemet, így megintcsak nem tudtam képeket készíteni erről az alkalomról sem… ^^” Úgyhogy képek helyett, és egyben e bejegyzés lezárásaként, itt van egy dal, amit elénekeltünk: Nyári esti égbolt…