Sengoku Basara, avagy: "300" japán módra!? XD

Most napvilágra hozom a szörnyű igazságot, hogy miféle „hülyeséggel” is töltöttem el heti 20-20 percet az elmúlt hónapokban… XD

Valaki annak idején úgy értékelte a „300” című filmet, hogy azért lett olyan amilyen, mert tulajdonképpen nem más, mint a híres események heroikussá nagyítása. Nos, ha ez így van, akkor a Sengoku Basara című, a múlt héten befejeződött 12 részes anime a „japán 300”, ahol az események nem pusztán heroikusra, hanem giga-mega-hiper-szuper heroikusra vannak felnagyítva, csak éppen ez a „mű” nem várja el tőlünk, hogy komolyan vegyük. XD

Itt aztán mindenkiben duzzad a férfierő, de baromira!! Például, mit nekünk egy kiváló, hős harcos, mikor Takeda Shingen nagyúr csatabárdjának egyetlen csapására egy egész hadsereg száll el a francba egy óriási forgószélben? Vagy kit érdekel egy hősi párbaj, mikor Sanada Yukimura odab*sz egy állati nagyot, és egyszerre lecsap vagy száz katonát? XD

Na akkor, miről is van szó pontosan ebben a Sengoku Basarában (nemtom mi lehetne a címe magyarul, talán „Hadakozó Fejedelmek” :D)?

Sengoku-jidai (戦国時代), vagyis a „Hadakozó Fejedelemségek Kora” egy történelmi korszak Japánban, kb a XV-XVI század (ne keverjük a kínai történelem hasonló elnevezésű korszakával –Zhanguo Shidai– , ami Kr.e. 476-221 között volt!). Ebben az időszakban a központi kormányzat meggyengült, mondhatni megszűnt (ekkoriban ugye ő császári felsége már csak dísznek volt ott, a shogun meg még annak is alig) és a leghatalmasabb földesurak (daimyók) ölre mentek a hatalomért. Valószínűleg a japán történelem egyik legismertebb időszaka, legalábbis annyiban, hogy mivel a Kurosawa-filmek meg a Sógun és a Musashi-féle regények kb ekkoriban játszódnak, ezt jobban szokták ismerni az emberek nálunk is, mint pl azt, hogy mi történt az Edo-korszakban vagy a Kamakura-sógunátus idején. Mindenesetre, számos „hadakozó fejedelem” vált igen híressé és kapott saját helyet a japán történelem pantheonjában, úgy mint Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi, Tokugawa Ieyasu, hogy csak a legismertebbeket említsem. A Sengoku Basara tehát e valós személyekből indul ki. Az más kérdés, hogy mit is csinál belőlük. Mint fentebb említettem, igen… ööö… sajátos karaktereket. XDXD

(NB. Mielőtt az ember belenézne a SengoBasa-ba, érdemes kicsit tájékozódni arról, hogy ki kicsoda volt a valóságban, egyrészt mert emeli a CUCC élvezeti értékét, másrészt pedig mert az ember nagyon bele tud veszni abba, hogy ki kivel van, hova megy és mit akar… XD kb annyira bonyolult, mint a francia forradalom, mindenki kedvence egyetemes történelemből :P De ha megvan, hogy ki kicsoda, el lehet felejteni mindent és élvezni a tömény hülyeségáradatot. ^^)

Azt hiszem, az anime első néhány pillanata és openingje azonnal jelzik, hogy mire számíthatunk, úgyhogy vessünk ezekre egy pillantást.

Date Masamunével kezdődik a sztori, amint épp hadba vonul. Ő a valóságban egész jó fej volt amúgy, még a kereszténységet is felvette. Itt kb olyan, mint egy motoros banda főnöke. XD

Ha valaki nem hinné el, hogy mit hallott, tolmácsolom:

Masamune: - Are you ready, guys?! (Igen, angolul! XD)

Szamurájok: Yeah!!

Masamune: Put ya’ guns ON!!

Szamurájok: YEAAAAH!!

Masamune: - Carry(?!), hade ni tanoshimeyou, party no hajimaru kaa…!!... HERE WE GO!!! XD

Ööö… mióta is tűzdelik meg a japán feudális önkényurak a beszédüket random angol mondatokkal? És ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy Masamune lova egy Harley Davidson és egy bazinagy csődör keresztezése? XD Mióta is vannak a lovakon kormányok és kipufogócsövek…? XD

… jól van, akkor megnyugodtam. :P

Amúgy a „harcoljuk sok fegyverrel egyszerre” bajnokság korábbi győztese Loreanor Zoro, a kalóz volt a One Piece-ben, aki három kardot forgatott úgy, hogy az egyiket a fogai között tartotta. O_O De hát mi ez Date Masamunéhez, Oshu Félszemű Sárkányához képest, aki egyszerre hat, azaz 6 katanával irtja az ellent? XD És hogy hogy csinálja? Ja, hát heroikusra van nagyítva. XD

Stílusára nézve Sanada Yukimura előbbi hősünk tökéletes ellentéte. Ő nem szlengel és nem nyom random angol mondatokat, személyében inkább a pár száz éves „biza erős ellenedre leltél vala bennem” és „nagyuram hűséges követője levék” jellegű szövegek hódítanak: „nu”-ket mond „nai” helyett, és persze a jó öreg „de gozaru” (=egy udvarias kifejezés, aminek ezt az alakját ma már csak szamurájos filmekben hallani), amelynek túlzásba vitelével engem ki lehet kergetni a világból. XD Yukimura különösen urával, Takeda Shingennel együtt igazán szórakoztató, akit „Oyakata-sama”-nak (kb: „Mesterem, Jóuram”) szólít. Figyeljétek csak a következő épületes párbeszédet kettejük között:

„Yukimura!” „Oyakata-sama!” „Yukimura!!” „Oyakata-sama!!” „YUKIMURAA!!” „OYAKATA-SAMAA!!” „YUKIMURAAAA!!!” „OYAKATA-SAMAAA!!!” …

…kinek is van itt mumpsza? XD

Íme, itt van még egy opening, ami mindent visz. :)

Oké, az közismert, hogy a szamurájok jobb esetben járatosak voltak nem csak a harcban, hanem olyasféle művészetekben is, mint a teaszertartás vagy a kalligráfia; de úgy látszik, a SengoBasa alkalmából valaki csoportos táncra is betanította őket XD

Érdekesség még, hogy valahányszor Tokugawa Ieyasu-t animében láttam, vagy rusnya öregemberként volt ábrázolva (lásd pl: Basilisk), vagy pedig idegesítő kis mitugrászként, mint itt. ^^” Egyszer megnézném, hogy Douglas McArthur tábornok (vagyis az a fazon, akit az amerikaiak Japánba küldtek pacifikálni és demokratizálni a második világháború után) hogy jelenik meg a japán tömegkultúrában – állítólag van valami manga, ahol lecsapják a fejét egy katanával :dirr:

Szegény Oda Nobunaga itt meg a Hatodik Mennyei Démonkirály lett, és ő a főgonosz! XD Pedig ő semmivel sem volt rosszabb, mint bárki abban a korban – ha netán bővebben érdekelne valakit, itt van a magyar nyelvű wikipedia szócikk Oda-ról, kb elfogadható tükörfordítása az angolnak. (Egyébként Oda állítólag a nagoyai várban született. :))

Ja, és Akechi Mitsuhide. XD Talán nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy a SengoBasa eseményei meglehetős szabadsággal kezelik a történelmi tényeket, így Oda itt nem Akechi árulásának válik áldozatává. Viszont Akechi már csak azért is érdekes lehet, mert akik olvasták a Sógunt, azok emlékezhetnek Mariko-ra, aki az egyik legszimpatikusabb karakter abban a történetben. Nos, ő Akechi Mitsuhide lánya. XD Úgyhogy a Sógun kedvelőinek már csak azért is érdemes belenézni a SengoBasa-ba, mert az ember találkozhat benne Mariko apukájával… :P

Végül ott van még Uesugi Kenshin ninjája, Kasuga, aki kb a „jó csaj” a sztoriban, valószínűleg ő az egyetlen szereplő, aki teljesen fikcionális. Azt leszámítva, hogy szemtelenül nagy mellekkel rajzolták meg, két dologról nevezetes: először is, még életemben nem láttam olyan szexi nindzsacuccokat, mint amiket hord; másodszor, már attól a csúcson van (természetesen rózsa- és sakuraszirmok özönében XD), ha imádott Kenshin-samája reá veti fényességes tekintetét… XD

Ezek után az ember felteheti a kérdést, hogy oké, de mi a történet? És a válasz: hát, az nincs. XD A szereplők mennek, cool-osan beállnak, és ütik egymást. :D Ennyi kb elég is, a harcok koreográfiái és effektjei, plusz a zene, a hangszínészi teljesítmények, a hangulat, a poénok, és a történelmi utalások elviszik a hátukon az egészet.

Szóval ez a sztori eszméletlenül fárasztó, ahogy vki fogalmazott, "tökéletes agyatlan kikapcsolódás", különösen ha az ember feje már tele van a megtanulandó szavakkal. XD Japán történelem iránt érdeklődőknek, valamint 300-fanoknak egyenesen kötelező :) Személy szerint engem remekül elszórakoztatott, és 2010-ben jön a folytatás... "Party ga mada owaranai ze! You see?" XD