Taiwani állatok

Talán meglepő ötlet ezekről írni; de nagyon sok érdekes jószággal lehet találkozni itt Taiwanon, amikkel még Japánban sem annyira. Itt vannak legelőször a gyíkok és gekkók. Ha valakinek fóbiája van ezektől, az ne is jöjjön ide, annyira gyakoriak: a Yangmingshan Nemzeti Parkban pl egy idő után teljesen fel is adtam, hogy fotózzam őket, mikor is úgy 5-10 méterenként össze-összefutottam párral… ^^” Az a jópofa bennük, hogy egyrészt nagyon sokfélét lehet látni; egész remek kis gekkó-fényképgyűjteményem lett az út végére; másrészt, azok, amelyekkel a szobában vagy a járdán találkoztam, mind olajra léptek seperc alatt, azok viszont, amelyeket az erdőben láttam, először eliramodtak tőlem úgy egy méterre, aztán beálltak és hagyták hogy fotózzam őket, amit utána meg is köszöntem nekik kínaiul, mivel magyarul feltehetőleg nem értenek. :)

Egyetlen „civilizált” pici kis gekkó volt, amelyik láthatólag beletanult már a sztárságba, őt a shoufongi vasútállomás falán kaptam le:

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ezek a jószágok kifejezetten aranyosak, sőt jópofák. Ez kevésbé mondható el a pókokról. Legutóbb Kyoto-ban láttam ilyen óriási pókokat, de az itteniek azt is felülmúlják: jó tenyérnyi méretűek, óriási hálókban terpeszkednek az utak mentén. Mint lentebb említettem, a legnagyobbat a Liyushanon láttam, és róla nincsen képem, de azért ezek se sokkal maradnak el tőle.

A szobámban csak egyszer láttam egy kis gekkót, Taipeiben; szerencsére hasonló körülmények között pókkal is csak egyszer találkoztam, a fürdőszobában, Fonglinban. Mondjuk ez eléggé rendhagyó jószág volt…:

…tudja valaki, mióta van a pókoknak hat lábuk? XD Szegény valószínűleg otthon felejtett kettőt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy elkezdjen nekem szemétkedni, miután kénytelen voltam kegyesen megengedni neki, hogy magasabb fokozatra juthasson a reinkarnációban… ámen. :P

Ha valaki türelmes és pillangókat akar fotózni, annak Taiwan és Japán egyaránt ideális hely; mint Zsófi is megjegyezte egyszer, a darazsak stb óriásiak errefelé, de szerencsére a pillangók is. Sajnos én nem voltam annyira türelmes, hogy több lepkét fotózzak, de tényleg jó sok van belőlük és nagyon szép, nagy példányok, akkorák is akadnak, mint valami kolibri vagy ökörszem. Úgyhogy fotósok, hajrá! ;)

Ami még elég sok van, és szintén elég nagyok, azok a szitakötők. Alapvetően kétfélét látni belőlük: a vöröseket, és a megszokott, kékes árnyalatúakat. A Liyushan csúcsán egészen nagy tömegben láttam őket kergetőzni, sajnos gyorsak voltak, így nem engedtek fotót.

Békák. Ezekből elvileg estefelé sokat lehet látni, de én csak ezt az egyet tudtam megörökíteni. Egyébként az utolsó napon jött egy csapat kisgyerek Joyce-hoz, hogy szeretnének békákat keresni; de mivel a békák napközben mind alszanak (szegények… jajj, éjszakai műszak) ezért azt mondta, nem tud mutatni nekik békákat, úgyhogy megmutatja nekik a ludakat… :)

Ami a madarakat illeti, a fotózásukhoz valószínűleg megintcsak türelem és szerencse szükséges – a Liyushanon egyszer hallottam egy olyan furcsa hangot, amiről elsőre azt hittem, hogy vaddisznó, másodikra, hogy béka, és csak utána jöttem rá, hogy valami madár lehet. XD

Tulajdonképp egyetlen igazán érdekes madárral találkoztam itt, a Guandu Nature Park nevű helyen; a gekkókhoz hasonlóan ő is volt szíves beállni nekem egy fotóra. :)

Hiába a sok tenger, rákokat nem nagyon láttam, csak a levetett páncéljaikat/vázaikat néha; viszont rusnya ászkarákokkal bárki összefuthat Yeliouban, annyi van ott belőlük, főleg egy kis barlangban. Ők mondjuk nagyon nem hiányoznak, de muszáj megemlíteni őket, hogy teljes legyen a kép. ^^”

És végül: igaz, rajta kívül csak egyet láttam Yangmingshanban az erdőben egy fán, de „jé, van ilyen is?”-alapon: egy mókus, akit egy néni etetett éppen:

Ennyi. :)