Taiwan, Taipei, első benyomások

Tegnap óta Taipeiben vagyok (iwiwen tartózkodási helyet átállít XD)… de haladjunk csak sorjában, először is hadd kezdjem egy rossz hírrel: képeket egyelőre nem tudok feltölteni, mivel otthon felejtettem a csatlakoztató kábelt, ezért ha nem tudnék venni, majd utólag színesítem fotókkal a Formosáról írott bejegyzéseimet.

Szóval, tegnap este érkeztem a Taoyuan Repülőtérre, és mivel már sötét volt, ezért taxival jöttem Taipeibe. Egyébként a szállásom valószínűleg a legolcsóbb youth hostel lehet errefelé, és ehhez mérhető színvonalú is, ami lehet, hogy egyes ismerőseimet kiakasztaná, de nekem személy szerint tökéletesen megfelel, annál is inkább, mert közvetlenül Taipei Main Station mellett található – vagyis bárhová akar menni az ember Taiwanon, ez a lehető legpraktikusabb kiindulópont.

És hogy milyen Taiwan így elsőre? Hááát… az embernek ugye ne legyenek előítéletei egyetlen hellyel szemben sem, mielőtt odaér, de én korábban a népköztársasági kínai barátaimtól többször hallottam, hogy Taiwan egy „kis Japán” vagy „Japán előretolt helyőrsége” – ezért, talán tudat alatt, arra számítottam, hogy szinte pontosan olyan hangulata lesz, mint Japánnak. Nos, nem olyan. Sokkal zűrzavarosabb, kaotikusabb, nyüzsgőbb,… sokkal idegenebb. Az az érzésem, hogy sokkal inkább Ázsia, mint Japán. Az otthoniak kérdezték, hogy ahhoz tudnám-e hasonlítani Taiwant Japán után, mint mikor az ember Ausztriából Magyarországra, vagy Magyarországból Romániába megy – és végül is igen, egy kicsit tényleg ilyen érzésem is volt, de nem is annyira ez – valamilyen módon nehezen megfogható, hogy ez a hely mennyire más. Lehet persze, hogy ilyen érzése volt azoknak is, akik különösebb nyelvtudás nélkül jöttek Japánba – de tulképp belegondoltam abba, hogy ha nekem, aki legalább el tudom olvasni a kanjikat, és tudok egy kicsit kínaiul, ennyire idegen elsőre ez a hely, akkor egy olyannak, aki semmit nem tud ezekről a dolgokról, milyen lehet…

Anyway. Valaki ezt a, szerintem elhamarkodott kijelentést tette a Lonelyplanet-en:

„Once upon a time, Taipei’s streets were chock-full of taxis, buses and racing scooters, and its sidewalks congested with people and trash. The air was foul, and the architecture – shrines, temples and old colonial buildings aside – was ugly. Central planning seemed sporadic or even nonexistent. In the late 1980s, as the scars of former martial law began healing, citizens realised that while they were materially rich, their quality of life was poor. They demanded change and over the next decade, city planners did what you’d expect those schooled in Asia’s most computer-savvy society to do: they played a protracted game of SimCity, only for keeps.

‘Traffic is hideous!’ cried Taipeiers, and a light-rail network was built. ‘The rivers are putrid, and our kids have nowhere to play!’ was the next complaint. ‘Strengthen environmental laws and build parks on every river bank’, was the answer. ‘Ugly buildings, we can’t stand looking at ’em, ’ moaned the people of Taipei. ‘Then let’s build interesting-looking places!’ was the Solomonic decision of city planners.”

Angolul nem olvasók kedvéért: az író szerint Taipei régebben nem volt szép város, de ma az. Hát ez így hülyeség. XD Taipei nem szép város, hanem elsőre leginkább az a szó illene rá, amit fentebb már írtam: zsúfolt és kaotikus – de ez nem jelenti azt, hogy az ember a Balkánra vagy Kalkuttába érkezett volna: az emberek (akik egyébként baromi sokan vannak) jól öltözöttek, szemét sehol, és az említett zűrzavar nem terjed ki a metróvonalakra sem, azok legalább olyan színvonalúak, mint Japánban (azzal a különbséggel, hogy itt nem jegyet kapsz, amit meg kell tartanod az utazás végéig, hanem egy chipet adnak kis műanyag érme formájában, amit bemenetelkor a metrólejáró kapujához érintesz, kimenetelkor pedig bedobod egy gyűjtőbe a kapu mellett). Kegyetlen forgatag, baromi sok motorbicikli – Japánban a szimpla kerékpárok aratnak, itt a motorok XD – az mondjuk jó dolog, hogy jobboldali a közlekedés. :) Mellesleg a hipermodern felhőkarcolók mellett viszont jó pár kiábrándítóan lelakott épületet is lehet látni. Időjárás trópusi, pálmafákból még több van, mint Japánban, a páratartalom pedig egy picit még magasabb, mint otthon Nagoyában.

Ebből lehet hogy nem ez jön le, de mindenesetre remekül érzem magam itt :) úgyhogy nézzük, hogy mi is történt a mai napon!

Ha az ember Budapestre megy, akkor van egy-két látnivaló, amivel mindenki kezd, pl a Citadella, a Parlament stb. Nos, Taipeiben az első, amit mindenkinek meg kell nézni, a National Palace Museum, a világ legkiterjedtebb kínai művészeti gyűjteménye, ami akkora, hogy többnyire csak egy részét szokták kiállítani. (Ezt Chang Kai-Shek és a Kuomindang hozta magával Kínából, amikor Taiwanra menekültek.) Úgyhogy leges-legelőször és is ide indultam, és a Shilin nevű metróállomásnál összefutottam egy Dean nevű ausztrál pasival (azért nem hívom „srác”-nak, mert szerintem úgy 15-20 évvel lehet nálam idősebb), aki szintén oda készült, és mivel a nap további részére is megegyezett a tervezett programunk, ezért innentől kezdve együtt indultunk tovább. Dean egyébként szintén tegnap este érkezett, még sose volt Ázsiában, és egy barátját jött meglátogatni, aki délen, Taidongban lakik.

Szóval, a múzeum gyűjteménye: tényleg elképesztő. Két bejegyzéssel ezelőtt arról panaszkodtam, hogy mennyire ismeretlen számunkra a kínai történelem: nos, most újra szembesültem ezzel, de annyira legalább oszlik számomra a homály, hogy ha valaki azt mondja nekem, hogy Han, Tang, Yuan vagy Qing dinasztia, azt tudom hova tenni XD. Többek közt annak köszönhetően, hogy a múzeumban kiállított tárgyak dinasztiánként vannak rendszerezve. Egészen érdekes darabok is vannak, pl a mostanában valami miatt slágernek számító (értsd: tömeg van körülötte, mindenki azt akarja látni), jádéból készült, kínai kelt mintázó szobor (és párja, a jáde disznósonka-szobor XD), amit már Seki-san említett nekem, mikor hallotta, hogy Taiwanra készülök. :) Röhejes ötletnek tűnik, ételeket így megmintázni… a múzeumban nem lehetett fotózni, de tessék, itt van egy kép erről a nevezetes műtárgyról (nem röhög!):

Egyébként volt pl egy gyűjtemény a Három Királyság Románcának különböző feldolgozásaiból is, vagy ötezer éves üstök, amelyek belsejébe több ezer írásjelet véstek, stb. Úgyhogy tényleg rendkívüli.

Aztán, elmentünk a Taipei 101 nevezetű helyre, ami arról nevezetes, hogy a legmagasabb épület a világon, illetve ebben található a világ leggyorsabb liftje, 1010 méter per perc sebességgel száguld fel-le, úgyhogy rendesen pattogott benne a fülem. XD Az jutott eszembe, hogy Sógornak ez mennyire tetszene, bár Anyáék most mondták, hogy Zoli már járt itt előttem? A kilátás egészen fantasztikus fentről, kár, hogy nem volt olyan tiszta az idő.

Végül is mázlim volt az ausztrál útitársammal – ugye többen mászkálni mindig szórakoztatóbb, és így legalább permanensen van vki, aki képeket csinálhat az emberről – de neki is óriási szerencséje volt velem, két dolog miatt is. Az egyik, hogy ő ugye holnap megy tovább repülővel délre, és kérdezte, hogy szerintem elég-e az, ha aznap reggel foglal jegyet. Én mondtam, hogy valószínűleg ez nagyon nem lesz jó, mert olvastam, h ilyenkor a taiwani belföldi járatok elég zsúfoltak, úgyhogy minél előbb, annál jobb. Ennek alapján, miközben hazafelé tartottunk (az ő szállása is Taipei Main Station mellett van), bementünk egy utazási ügynökséghez, ahol viszont nem beszéltek angolul – úgyhogy én segítettem neki, kínaiul! XD Egészen magasba dobta az önbizalmamat, hogy lám, legalább annyira már tudok kínaiul, hogy ne okozzon gondot pl egy repülőjegy megrendelése XD amúgy most sem értem, hogy kedves szüleim miért akadtak ki annyira attól, hogy egyszer se próbálkoztam itt japánul beszélni – egyszerűen sokkal jobban a nyelvemre jön itt a kínai ill az angol, kész, ez van. :P

A másik, ami miatt Dean mázlista volt, az az, hogy említettem neki: van itt egy híres éjszakai piac (ezek Taipei legnagyobb nevezetességei között vannak), Huaxi Night Market nevezetű. (A fotón „Hwashi Night Market” név szerepel majd – btw, extra idegesítő, hogy Taiwanon nem használják következetesen a pinyint, ha az írásjelek latin betűs átírásáról van szó! -.- Annyira jól kitalálták ezt az átírást a Népköztársaságban, és annyira jól illik a kínai nyelvhez, hogy ma már kb mindenki ezt használja – persze átlag magyar ember szerintem bajban lenne, ha az X-eket, Q-kat stb ki kéne ejteni – de akkor is, ezt megtanulni nem egy nagy erőfeszítés :) – ehhez képest Taiwanon néha ezt használják, néha meg nem… :( ) Ennek a bizonyos piacnak az angol neve „Snake Alley”, magyarul „Kígyó Köz” – és nomen est omen, mit gondoltok, miért hívják így? Hát azért, mert itt van pár étterem/kifőzde, ahol kígyót lehet enni XD. Úgyhogy „egy ilyen elborult helyet mindenképp látnunk kell” alapon elnéztünk ide – de előbb bementünk a szomszédos Longshan (magyarul: „Sárkányhegy”) templomba, ami a leghangulatosabb buddhista templom, amit valaha láttam. Óriási, kántáló és füstölőket lóbáló embertömeg, felajánlásoktól roskadozó asztalok, és gyönyörű szobrok meg faragványok – Taipei egyik leghíresebb temploma. Nem mintha ez annyira szent helynek tűnne nekem, de a hangulata felejthetetlen volt.

Ami az éjszakai piacot illeti, szintén baromi sok ember – egy ausztrálnak, akiknél 22 millió fő jut egy egész kontinensre, ez gondolom még furább lehetett XD – és mindenféle étel meg árucikk, amit csak el tudtok képzelni. Most még nem vettem semmit, van egy másik night market, ahol a napokban fogok pár cuccot. Viszont tapasztaltam, hogy tényleg van három-négy hely, ahol kígyót lehet enni XD a legviccesebb az volt, hogy ezeken a helyen az élő kígyók ki vannak téve ketrecekbe, és mikor az útitársam kérdezte az egyik ott dolgozó kínai csajtól, hogy „ezek mérgeskígyók?” a lány teljesen természetes hangon felelte, hogy nem, ezek nem – de azok ott bent viszont igen! XDDD Ühm… jó. Köszi. :P Amúgy, szerintetek végül is ettem kígyót ott? Elárulom, nem. Először komolyan gondolkoztam rajta, hogy ki kéne próbálni, ha már Taipeiben vagyok, de az ember odamegy, megérzi azt a visszataszító hüllő-szagot, és elmegy a kedve a kígyó-vacsorától, meg az étvágya is, úgy általában, legalábbis én így voltam vele. XD

Röviden ennyi történt ma, hamarosan újra írok, a képekkel kapcsolatban pedig: lányok-fiúk, stay tuned! :) (Szerk.: képek feltöltve.)