Taiwani ételek-italok

Szóval ami az ételeket illeti. Hát vannak rendesen, csak az a kérdés, hogy választja ki/dönti el az ember, hogy melyiket szeretné… ^^” Ugyebár angol étlap viszonylag kevés helyen van, tehát?

Én ezt alapvetően kétféle módon, pontosabban azok kombinációjával oldottam meg. Először is, mondjuk az is dívlik pár helyen, hogy mint Japánban, megmintázzák az életeket műanyagból és kiteszik a kirakatba, mint vmi referencia-anyagot XD. De itt általában inkább az jellemző, hogy az ételek képe van kirakva. Úgyhogy ez már alapvetően egy nagy segítség volt a választásban; emellett ugye oda vannak írva a neveik kínaiul; nos, itt pedig gyakorlatilag a kanjik alapján döntöttem. Mint gyakran Japánban is: még ha nem is tudom elolvasni egy étel nevét, az világos az írásjelekből, hogy marhahús, disznóhús, zöldség, leves; kisütve, főzve, pirítva stb. Szóval ennek alapján már nem nehéz eldönteni, hogy mit szeretne választani az ember; ha valaki számára a kanjik nem ismeretesek, akkor pedig marad a választás a kép alapján. Ha nincs kép, csak kanji, és nem ismered a kanjikat… akkor vagy jön a kaland, és ráböksz valamire, vagy „ön a leggyengébb láncszem, viszlát” XD.

Hadd kezdjem egy híres itallal, amelyet úgy hívnak, hogy 珍珠奶茶, magyarul „Pearl Milk Tea”, tehát „Gyöngy-tejes-tea”. Ennek a lényege, hogy kb hasonló arányban keverik össze a tejet a zöld teával, és a „gyöngyök” az alján, tapiókából készülnek. Ehhez jó széles szívószálat kap az ember, hogy a „gyöngyök” is felszívhatóak legyenek. Én hideget ittam, de van meleg változata is; érdemes még tudni, hogy ez az ital Japánban nagyon drága, úgy 400 yen (!), én Taipeiben úgy 50 TWD-t (kb 150 JY) fizettem érte. Magánvélemény, de nem ízlett olyan nagyon; kicsit furcsa számomra az ötlet, hogy egy italba szilárd halmazállapotú anyagot helyezzenek. Úgyhogy ezt különösebben nem ajánlanám senkinek, bár kétségtelen, hogy Taiwan egyik nagy nevezetessége, ahogy pl Koreában a kimchi. XD

Valószínűleg ez ihlette az egyik taiwani üdítőitalt, amely se nem szénsavas, se nem rostos; különböző gyümölcsízekben kapható, és a hirdetés szerint „valódi gyümölcsdarabokat találsz benne” – ja, persze… ez az üdítő, de főleg a „gyümölcsdarabok”, annyira látványosan mű, annyira Monsieur Tricatel gyárában készült (ha vki nem érti ezt az utalást, az gyorsan menjen megnézni Louis de Funes Szárnyát vagy Combját című filmjét ;)), hogy az már tragikus… a nevére nem emlékszem, de elég jellegzetes látvány, úgyhogy messzire kerüljétek el!

Ha már taiwani üdítő, akkor Damask Rose Tea! Ez annyira fantasztikus, hogy nem is értem, miért nem híresebb nemzetközileg, és miért nem lehet kapni pl Japánban. Mint az a nevéből is kitalálható, rózsateáról van szó, amely fél literes kiszerelésben kapható. Tényleg csodálatos frissítő, nem túl édes, és valódi rózsaszirmokat használnak a készítéséhez. Nekem mondjuk a rózsa amúgy is a kedvenc virágom/illatom, de ilyen formában is odavagyok érte ^^ na igen, ez az ital fog hiányozni Taiwanról… T_T nem csoda, hogy naponta úgy 3-4 üveggel mindenképp elfogyasztottam, mint arról ez a kép is tanúskodik:

Legutóbb tavaly szeptemberben, Tokióban tudtam igazán jó ráment enni; nos, most végre Taipeiben újra tudtam élni ezt az élményt. Persze itt az ilyesféle tésztát 麵-nek (mian) nevezik, de attól még nagyjából ugyanarról van szó: olyasféle, mint az otthoni húsleves, csak másféle – és jó sok – tésztával, meg sürejével, amit az ember evőpálcikával elfogyaszt, aztán kikanalazza a levét. Annyi a különbség a japán rámenhez képest, hogy ott maga a tészta is elég ízletes, úgyhogy a lé-kikanalazást lehet utoljára hagyni – ehhez képest itt érdemes egyszerre enni a kettőt, úgy sokkal finomabb – de így viszont épp olyan isteni, mint az a bizonyos tokiói rámen volt tavaly… *aa, nosztalgia…*

Egyébként egyáltalán nem könnyű változatosan étkezni Taiwanon, ugyanis többnyire vagy valamilyen fajta mian-t választ az ember, vagy 飯-t (fan), azaz olyan ételt, ami „hús-főétel – saláta – leves” kombinációból áll – ezeken belül persze nagyon sok féle van; és én személy szerint elkerültem a nagyszámú japán éttermet, hiszen az ottani ételekből otthon annyit eszem, amennyit akarok. Mindenesetre, pár fénykép, ezúttal fan-félékről:

Még egy híres taiwani étel a三杯雞 (San Bei Ji), vagyis a „Hárompoharas Csirke”. Ennek a neve onnan ered, hogy a mártásához egy pohár rizsbort, egy pohár szójaszószt és egy pohár szezámmagolajat használnak fel. Nagyon ízletes, tudom ajánlani mindenkinek – szokták mondani, hogy az otthoni kínai gyorséttermekben kapható ételeknek közük nincs a valódi kínai konyhához, de őszintén szólva ez a Sanbeiji engem kifejezetten emlékeztetett az egyik otthoni kínai étterem egyik ételére…

A kínai sütemények és édességek általában nem örvendenek különösebb népszerűségnek, és alapvetően nincs is olyan igazán híres kínai édesség (na jó, a sült banánt és hasonló izéket leszámítva). Taiwannak viszont van egy nevezetes desszertje: az ananászos sütemény, amelyről eddig sehol máshol nem hallottam – kissé emlékeztet az otthoni almás pitére- persze a nyomába se érhet annak, különösen a nagymamám-félének :) – de azért egyáltalán nem rossz!

Végül egy érdekes gyümölcs, amit Joyce szerint „ 火龍淉” (Huo Long Guo)-nak, magyarul „Tűzsárkány-gyümölcs”-nek hívnak (az angol neve egyszerűen "Dragon Fruit"). Elsőre inkább úgy néz ki, mint valami gyökér, de belülről olyan, mint a kiwi, ízre és állagra is, csak ennek fehér a húsa – mikor odafelé menet a repülőgépen is adtak ilyet, azt hittem, ez valami különleges kiwi lehet. :)

És utolsó utáninak egy érdekesség, ami egyáltalán nem taiwani specialitás, sőt, maga a nemzetköziség. Szerintem mindenki kitalálja, hogy mi ez:

Ennek a tulajdonképpeni érdekessége csak annyi, hogy a neve kínaiul van ráírva: 可口可樂, a következőképpen olvassuk: Kekou Kele, ejtsd kb: „Khő khó khő lö” XDDD

Mára ennyi, vége az ünnepnapoknak, vissza a japán ételekhez, kezdődnek a dolgos hétköznapok!!! :)