Mostanában nem nagyon volt hangulatom az íráshoz, de most röviden igyekszem pótolni a kimaradtakat – bár olyan sok lényeges dolog nem történt, csak a „szokásos”, egy mondatban: vizsga, buli, vizsga, buli… XD Kicsit hosszabban, mivel a félév a végéhez közelít, ezért több záró tesztünk volt japánból (nyelvtan, magnóhallgatás, az olvasás most hétfőn), de őszintén szólva egyik se okozott különösebb problémát, és nem különösebben izgat az eredményük sem, végül is nem számítanak nyelvvizsgának. :P
Ami a bulikat illeti, kezdődött előző előtti hét vasárnap egy egyetemi partival a SOLV, azaz a külföldi diákok segítésére szervezett klub megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából. Ennek keretében meg tudtam kóstolni némi üzbegisztáni, mongol, mianmari és kambodzsai ételt :) egészen érdekes tapasztalat volt. Különösen, hogy úgy tűnik, mind az üzbégek, mind a mongolok kedvelik a húsos táskára emlékeztető dolgokat, a kambodzsaiak meg a rizs alapú süteményeket. Tudom, fotóznom kellett volna, de majd legközelebb… ^^”
A következő alkalom előző pénteken volt, amikor is a kollégiumban „Mutassuk be az országunkat a többieknek”-estet szerveztek a tutoraink és Seki-san (aki elsőre portás néninek tűnt számomra, de igazából inkább amolyan mindenes itt, pl ő irkál minden angol nyelvű ismertetőt is). Ennek keretében beszámolót hallhattunk pl Madagaszkárról, Tanzániáról, az üzbég konyháról (amit Izzatillo-ék megint csak üzbég étellel egészítettek ki :)), a kínai operáról (!), Japánon belül pedig Gifuról és Kyoto-ról. Ami pedig Magyarországot illeti: nos, bemutatás gyanánt eljátszottam a többieknek Popper Magyar Rapszódiájának részleteit, majd Bartók Rapszódiájának főtémáját. Ezzel sikerült szép sikert aratnom, Seki-san utána mondta, hogy az egyik kínai csaj kérdezte is a többiektől, hogy van-e barátnőm… XD
Ezután, mivel Ghassennek születésnapja volt, összejöttünk páran és főzős bulit csaptunk, amire eljött Rafiq is!! XD Talán még emlékeztek rá, hogy április vége felé emlegettem, milyen szórakoztató társaság tud lenni, úgyhogy ha ő eljön valahova, ott a jó hangulat már biztosítva van… ^_^
Ami ebből az alkalomból még érdekes volt, az az, hogy Victor (made in Brasil+Japan :)) gyakorlatilag soha nem szokott csatlakozni az ilyen közösségi alkalmakhoz, de most a többiek mondták, hogy hívjam meg, úgyhogy eljött és egészen sokat beszélgettünk, pl mutatott nekem képeket a brazil tengerpartról *__* meg elbüszkélkedett vele, hogy milyen gyönyörű nők is vannak náluk Brazíliában (különösen a - hozzá hasonlóan - japán származású brazil lányok között – gondolom az közismert számotokra is, hogy egy időben viszonylag nagyszámú japán telepedett le a braziloknál), én meg meséltem neki Magyarországról és persze, már csak a nemzeti büszkeség okán is, én is felemlegettem a gyönyörű magyar nőket… ^^
Másnap én, Faisal, Ando, Ampana, Christian, Joseph (Tanzánia) és Ando egy madagaszkári barátja (figyelmes szemlélők észlelhetik, h én voltam az egyetlen fehér ebből a társaságból xD) elmentünk egy Sun Beach nevű helyre, amelyről azt hittük, hogy a tengerpart lesz, ehhez képest egy több medencéből álló strandnak bizonyult. ^^” Sebaj, azért homok meg pálmafák itt is akadtak – ha az alább látható második kép hátterét megnézitek, kb alkothattok egy képet arról, hogy miféle hely is ez. Egyébként vicces, egy medencére kb 20 partőr jutott, pedig a legmélyebb részen is csak
Mostanában egyébként többen elköltöztek a kollégiumból, pl Ando, Ghassen és Faisal is, úgyhogy lassan kiürül a hely… :( én pedig minden valószínűség szerint nem fogok tudni a másik kollégiumba költözni, de ez végül is nem olyan nagy baj: a minap összeszámoltam, hogy a legalacsonyabb árkategóriájú lakások összességében kb ugyanannyira jönnek ki, mint az International Center. Szóval, ha hazajöttem, nekiállok lakást keresni.
Jah, még valami. Bár lehet, hogy nem kellene ezt megszellőztetnem itt is, nehogy beleéljétek magatokat, de whatever… ^^” Szóval nézegettem repülőjegy-árakat, és arra a megállapításra jutottam, hogy meglepően olcsóak is vannak, úgyhogy attól függően, hogy hogy jövök ki anyagilag, lehet, hogy haza fogok menni a karácsonyi ünnepekre (a legjobb lenne úgy dec 22-én menni és jan 3-án visszajönni). Mivel egy repjegy Budapestre kb egy havi ösztöndíjam harmada – nagyjából ugyanennyiben volt Taiwanra is – ezért egyáltalán nem egy elérhetetlen összeg, úgyhogy adok rá úgy 65%-ot, hogy hazalátogatok karácsonyra. :) Sajnos a szokásos karácsonyi bulit problémás lenne megtartani a lakásomon – gondolom Attiláék és az alsó szomszéd egyaránt repesnének az örömtől XD – de biztos ki tudnánk találni valamit, pl Zsombor meghívhatna egy nagyfröccsre. ;)
Ez a jó hír része azok számára, akik szeretnének találkozni velem; a „rossz” az, hogy jelen pillanatban elképzelhetőnek érzem, h valamelyest meghosszabbítom az itt tartózkodásomat, mesterképzésre való jelentkezéssel – ahogy az egyik üzbegisztáni fiúval beszéltük még pár hete, nem rossz, ha az embernek ténylegesen van egy papírja arról, hogy itt tanult. (Egyébként is, amíg csak kutatáson van itt valaki, addig kb semennyire nem veszik komolyan és semmit nem követelnek meg tőle – én pedig ugyebár nem láblógatni jöttem ide…) Persze ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényleg tovább is itt fogok maradni, - valószínűleg „az esélytelenek nyugalmával” valamikor jövőre neki fogok menni a felvételinek, és ha felvesznek, azt az Univerzum azon szándékának fogom értelmezni, hogy maradjak itt. Veszíteni valóm kb semmi nincs, az itt töltendő két évem ugye már fix…
Mindegy, ez nagyon a jövő zenéje, meg spekuláció össze-vissza, úgyhogy csak annyit mondok, hogy majd meglátjuk. Ami viszont biztos, az az, hogy holnap délután megyek Taiwanra!!! Vagyis hamarosan meglesz a második ázsiai ország Japán után, amit megnézek :) Innen szerintem jóval gyakrabban fogok irkálni, és igyekszem sokat fényképezni is. Addig is mindenki vigyázzon magára; Ákosnak pedig ezen a fórumon is BOLDOG (MEG)SZÜLETÉSNAPOT kívánok!!! ^^
Akkor hát: irány 台灣!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése