Utolsó hét Taiwanon

Miután visszajöttem Taipeibe, szerencsére végig jó idő volt, úgyhogy most már meg tudtam nézni azokat a dolgokat, amik korábban elmaradtak a tájfun miatt. (Egyébként ez tényleg jó nagy tájfun lehetett, még Carlos is olvasott róla az Economistben…) Amiről eldöntöttem, hogy mindenképp látnom kell, az a Yeliou Geo-Park, amely különleges sziklaképződményeiről híres. Valószínűleg egy földrajzosnak különösen érdekes lehet az is, hogy hogyan keletkeztek ezek a sziklák (tippem: a szél és víz szép lassan, úgy pár millió év alatt kimosta a gyengébb köveket, így csak az erősek maradtak meg) én azonban egyszerűen csak gyönyörködtem bennük. :) Arra azért kíváncsi lennék, van-e valamilyen legenda arról, hogy hogy keletkeztek… xD

Szerencsére a park sokkal nagyobb, nem csak a fényképeken látható kis részből áll, amellyel a lustább látogatók általában be is érik – hanem el lehet sétálni egészen a félsziget csúcsáig, és a különleges alakú sziklák végig folytatódnak – megint csak nem olyan zsúfolt a környék, egy idő után, egyedül sétálgatva egészen az az érzésem támadt, mintha ez a hely Roland Topor rajzaiból lépett volna ki, különös tekintettel a La Planète Sauvage című film háttereire…

Aztán fel lehetett sétálni egy hegyre…

…és elmenni a félsziget csúcsán található kilátóhoz, amely remek rálátást biztosít a tengerre.

Röviden, Yeliou fantasztikus hely, kihagyhatatlan, ha valaki Taiwanra jön. Mondanom sem kell persze, hogy fürödni itt se szabad.

Aztán, ahova kétszer is elsétáltam, az a Yangmingshan Nemzeti Park. Ez mondjuk nem annyira magával ragadó élmény, mint mondjuk Taroko, de nagyon közel van Taipeihez, és kellemes erdei sétákat biztosít. A taipei-iek általában úgy járkálnak ki ide hétvégénként, mint ahogy mi szoktunk sétálni menni a Budai hegyekbe, a Velencei-tóhoz, vagy épp a Budakeszi Vadasparkba. Sőt, gyakran össze lehet találkozni itt sziesztázó emberekkel is, akik csak leheverednek valamelyik padra, és már alszanak is. :)

Ami számomra innen különösen érdekes volt, az a Datun-i Vízesések környéke: mint a neve is mutatja, itt egy csomó kisebb-nagyobb vízesést lehet látni a fák árnyékában, óriási sziklákkal, mohos hidakkal… az embernek H. P. Lovecraft prózaverse, az Emlékezet juthat eszébe erről a környékről, legalábbis nekem kapásból az ugrott be. ^^”

Ezután a maradék napokat nagyrészt ajándékvásárlással és pihenéssel töltöttem; de elnéztem még Keelungba, az északi part legnagyobb kikötőjébe, ahol is egy Heping (kínaiul "Béke") nevű szigetet szerettem volna megtekinteni, de mint kiderült, sajnos le volt zárva vmi miatt, úgyhogy erről a programról lemaradtam. Ami viszont érdekes: ahogy Brassóban, úgy láthatólag Keelungban is utánozzák Hollywoodot XD:

Pihenésképpen voltam még a Baisha-wan, magyarul „Fehérhomok-öböl” nevű tengerparton, ami - kivételesen - fürdésre kijelölt terület: egy homokos tengerpartról van szó, ahol nem csináltam fényképeket, de, mások képeiből választva egyet, nagyjából így néz ki:

Ami az ajándékokat illeti, egy-s-más akadt az otthoniaknak is, így erről egyelőre nem is írnék bővebben. A nagoyai barátaim főként ételeket kértek tőlem, ami egyáltalán nem könnyű feladat, mivel a „hordozható” ennivalók között gyakorlatilag alig van olyasmi, ami ne lenne Japánban is, de végül is ezt meg tudtam oldani. Amúgy Liam állt elő a leg-extrémebb igénnyel: azt kérte, hozzak neki taiwani pornót XDDD mire én: „Te, figyelj, kevered az országokat, nem Thaiföldre megyek! XD” erre ő úgy reagált, hogy nem, tényleg komolyan gondolta, mivel Taiwanon a pornográfia, akárcsak Japánban, legális (Thaiföldtől eltérően ^^”). /Amúgy akkor röhögtem halálra magam, mikor Liammal és Paullal egyszer késő este, egy buli után a közeli Lawson nevű boltba mentünk, és Liamnak kedve támadt pornóújságot venni – errefelé az ilyen magazinok, 18-as karikával, a polcok legalsó fokán szoktak lenni – és odahívta az egyik eladót, hogy ugyan ajánljon már neki egyet, melyik lap a legjobb – miközben én a hasamat fogtam a röhögéstől… :DDD/ Végül is minden jó ha vége jó, Taiwanon hasonló rendszer működik, úgyhogy beszereztem valami nemtudom milyen magazint, ami erősen szexlapnak tűnik. XD

Magamnak vettem egy csomó ruhát, főleg pólókat, alsókat és rövidnadrágokat, egy 獵命師傳奇 (kb: „A Sorsvadász Legendája”) című kínai fantasy regényt ^^” – ahogy Magdi mondaná, mire végigolvasom, megtanulok kínaiul XDDD – és három LoGH (magyarul: Ginga Eiyuu Densetsu ^^) dvd-t, amelyket elsősorban a japán+kínai hang/kínai felirat kombináció miatt szereztem be – de: yahhhoooo!!! Ha Mufi látta volna azt a LoGH dvd-gyűjteményt, szerintem oda-vissza lett volna az örömtől – még én is elolvadtam tőle, hiszen imádom ezt a történetet, teljesen 80-as évek hangulatba hoz, amikor az írók még jóval emberibb jövőképeket álmodtak meg, mint manapság (és áá, még véletlenül se járul hozzá a rajongásomhoz, hogy a zenéje elejétől a végéig tele van Mahler szimfónia-részletekkel ^^”)…

Összességében nagyon örülök, hogy elmentem Taiwanra – még ha végig olyan szívás is lett volna, mint az első héten volt, akkor is, legalább annyi haszna lett volna, hogy ha valaki nekem elkezd nagy, fellengzős kijelentéseket tenni Taiwanról, engem már soha az életben nem fog megvezetni, mivel majdnem egy hónapig éltem ott, a saját szememmel láttam és még csak nem is úgy, hogy ne ismernék személyesen néhány taiwanit.

Ami különösen érdekes volt számomra, az az, hogy a kínai ismerőseimnek annyiban mégiscsak igazuk van abban, hogy „Taiwan egy kis Japán”, hogy úgy éreztem, elég erős a japán-rajongás Taiwanon. (És most udvarias leszek, nem mondom azt, hogy „utánzás” vagy „majmolás”.) Ez szerintem valahogy benne van a levegőben: ezernyi japán termék a boltok polcain (ezek általában drágábbak a többinél – alapelvem volt ebben a pár hétben, hogy amire hiraganával vagy katakanával írtak, azt többnyire igyekszem elkerülni XD), japán éttermek, japán számok a rádióban, a sushi-boltok (az egyikben egy eladó csaj időről időre borzalmas kiejtéssel el is kiáltotta magát, hogy „irasshaimase” ^^” – igen, ki gondolná, a kínaiak japán kiejtése általában elég rossz… lásd pl Paul barátomat :P de Seisho mondjuk ellenpélda), a の hiraganával írott 的 „de” birtokos jelző divatja (ja, hasonlít is rá, meg kb ugyanazt is jelenti, és egyébként is, milyen menő, nem?!), stb… persze lehet hogy tévedek, de nekem ez volt az érzésem, és érthető is, hiszen Japán még ma is olyasféle helynek számít Ázsiában, mint mondjuk Európában Svájc. XD Hogyha választanom kellene, hogy Taipeiben vagy Nagoyában éljek... szerintem egyértelmű, melyiket választanám. :) Ezzel együtt mondom, hogy nagyon örülök, hogy láttam Taiwant!

Nos, mi legyen a következő utam? Kína? Kambodzsa? Fülöp-szigetek? :) Majd meglátjuk…