Éppen az Incheon Nemzetközi Repülőtéren vagyok, Dél-Koreában, Seoulhoz közel, és továbbra is remekül érzem magam! Az utazásunk eddig egész jól sikerült, bár tegnap este későn még elmentünk Faisallal, Paullal és Park-al a Yamachan nevű étterembe (vagyis, ahogy errefelé az ilyet hívják, izakayába), aztán éjfél körül meglátogatott Ákos, és megajándékozott az Univerzum Legdurvább fényképével, vagyis annak papír-alapú változatával, majd érzékeny búcsút mondtunk egymásnak, és megállapodtunk, hogy ha szeptember 30.-án menne haza, 29.-én éjszaka még mindenképpen találkozunk. Ezek után éjjel egy óra körül feküdtünk le, és hatkor már keltünk is, aztán a repülőtéren a Korean Airlines-es kislány jól beijesztett azzal, hogy tájfunveszély van a Koreai-félsziget környékén, ami azt jelenti, hogy nem biztos, hogy arra a repülőtérre érkezünk meg, ahova a jegyet váltottuk – ez esetben természetesen nekünk kell kifizetnünk a különbözetet; továbbá, nem biztos az sem, hogy indítják az esti járatot Shanghaiba, mely esetben természetesen nekünk kell fedezni a járatindulásig a Koreában tartózkodásunk költségeit -.-. Ilyen kedves indítás után egész felüdítő volt a repülőn kárörvendően röhögni azon, hogy a Paul-nak szolgáltatott „halal”, vagyis „tiszta”, ha úgy tetszik „muszlim kóser” menü csak némi sushit tartalmazott, ami egyáltalán nem kedvence – de lefagyott a mosoly az arcomról, mikor kiderült, hogy én is csak sushit fogok kapni, csak éppen valamivel rosszabb minőségűt ^^””””. Mindenesetre végül is szerencsésen megérkeztünk a koreai repülőtérre, és most itt várakozunk a csatlakozásra. Az ég tiszta, viharnak semmi nyoma.
Korea mint olyan ugyan nem foglal el túlságosan előkelő helyet az engem érdeklő dolgok hosszú listáján – esetleg csak azért lehet érdekes, mert Magyarország számára Dél-Korea ugrásszerű fejlődése inspiráló példával szolgálhat (még akkor is, ha Koszta annak idején, mikor Balázzsal meg Zsomborral „önképzőköröztünk”, kiröhögött azért, mert Dél-Koreát választottam „sikerét megfejtendő” országnak – miközben ő képtelen volt hasonlóképp utánanézni az általa választottnak, de whatever :P), és különösképpen Koreába utazni sincs kedvem, bár Ákos és Faisal is voltak itt, és remek élményekkel gazdagodva tértek haza – meg a koreai elcseszetten hülye zeneszámok („I want nobody nobody but you!” – majdnem annyira rossz, mint Lady Gaga XD) és szappanoperák (Téli Szonáta, ismeri valaki?) sem nagyon hozzák meg a kedvemet; de a koreai ételek annyira jók, hogy bármikor óriási örömmel fogyasztanám őket. Ezt már tapasztaltam Sakaéban a koreai étteremben is, ahova Rikával és egy barátjával néztem el – és itt is, annak ellenére, hogy a repülőtéri éttermek sajnálatos tapasztalataim szerint többnyire meglehetősen drágák és rosszak szoktak lenni.
Koreai bankjegyek:
A két ital közül a bal oldali nem más, mint kukorica-tea, de ez nincs kihirdetve az üvegén latin betűkkel – mivel a hangult nem tudom olvasni, angolul pedig nincs kiírva rá. :) Meglehet, kicsit elveszettnek érezném magam ebben az országban… ^^ Mindenesetre, legalább egy átszállás erejéig, egyáltalán nem rossz érzés megtapasztalni 韩国-t is! Legközelebb újra írok, ha netközelbe kerülök, addig is mindenkinek minden jót~
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése