Szegény naplómat nagyon elhanyagoltam az elmúlt két évben, de ha az elmúlt két évben nem is, tavaly ősztől számítva mindenképpen: 2011 szeptemberétől kezdve egyáltalán nem írtam bejegyzést egy „Isten veled tavalyi év” jellegűtől és egy könyvismertetőtől eltekintve. Erre egyrészt az volt az okom, hogy elfoglalt voltam, messze elfoglaltabb, mint 2009-ben és 2010-ben; másrészt pedig az az egyszerű körülmény, hogy a jelenlegi életformámnak már messze kevésbé van újdonság-értéke, mint amikor Japánba jöttem. A hétköznapjaim tanulásból állnak: reggel felkelek, elmegyek a tanulószobámba, olvasok-írok, és este hazajövök. Emellett néha bulizok, néha zenélek, és néha kínaiul tanulok.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezném magam remekül továbbra is, és azt sem, hogy ne történnének olyan dolgok, amelyek számot tarthatnának a nagyközönség érdeklődésére is; csupán, hogy úgy mondjam, a legtöbb dolog, amely igazán jelentőséggel bír számomra 2011-ből, nem a külvilágban, hanem a saját személyiségemen belül történt (ha úgy tetszik, nem annyira extrovertált, mint inkább introvertált). Ez azt jelenti, hogy fogok jelentkezni egy nagyon hosszú – kisregény hosszúságú – bejegyzéssel, amelyben nagyon sok mindenről fogok mesélni, ami valószínűleg sok ember tetszését nagyon nem nyeri majd el… :P De bárhogy is, amit most szeretnék mondani, az csupán ennyi: végre utolértem magam annyiban, hogy az érdekesebb külvilág-beli történésekről be tudok számolni. Úgyhogy valószínűleg úgy hat-hét részben, íme!
NB.: félreértések elkerülése végett, a bejegyzéseket úgy fogalmazom, mintha a dátumnak megfelelő időpontban íródtak volna.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése